„Azt éreztem, nincs vér az ereimben!” A bukás után sporttörténelmet író Mocsári Bence a Mandinernek

Vámos Tamás/Párizs

Nyitókép, fotó: MPB/Szalmás Péter

***

Amint azt az élete első paralimpiáján részt vevő Mocsári Bence a Mandinernek előzetesen megígérte, minden idők legjobb paratriatlon eredményét teljesítette a francia fővárosban zajló eseményen.  

Sokáig kérdéses volt, hogy a Szajna vízminősége és a gyakori esőzések miatt a klasszikus formában (a paratratlonistákra 750 méter úszás, 20 kilométer kerékpározás és 5 kilométer futás várt) megrendezhetik-e a viadalt – még halasztásra is sor került, ám aztán az égiek megkegyelmeztek a triatlonistáknak és hétfőn, nem sokkal dél után már Franciaország legismertebb folyójában szelhették a habokat a versenyzők. Köztudott, hogy Bencének a három szám közül az úszás az erőssége, ezért is érdekes, hogy miként vallott erről:

„Az úszás rajtja kemény volt, a sodrás segítette a lassúbb úszókat is, ez a magyarázata, hogy a híd alatt összezárt a mezőny. Ám egy pillanatra sem volt nyugi, mondhatom, hogy az egész úszás egy katyvasz volt... Amint visszafordultunk a sodrással szembe, picit megszakadtam, de nagy lelkierővel visszakapaszkodtam az élmezőnybe, végül harmadikként jöttem ki a Szajnából, de bevallom: közben azt sem tudtam hol vagyok, mi történik velem?” 

Az úszás után jött a kerékpározás, amelynek során Bencének nem mindennapi  megpróbáltatásokat kellett átélnie. Erre így emlékezett közvetlenül a verseny után: 

„Az első körben utolértem az éllovasokat, de teljesen magamon kívül voltam, mert éreztem, hogy egyre szomjasabb vagyok. Ekkor jött egy kanyar, amelyről elfelejtettem, hogy nem derékszögű, hanem 120 fokos. El is estem, ráadásul elvesztettem a kulacsomat, és ezután nem volt frissitőm az egész versenyen. Éreztem, hogy nem folyik vér az ereimben, ez az oka, hogy hiába kapaszkodtam fel közben a második pozícióba, végül visszacsúsztam a harmadik helyre. Ez a szám is nagyon kemény volt!”

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a futás is tartogatott váratlan meglepetéseket, ezt így idézte föl Mocsári Bence:

„Mondanom sem kell, a nem várt élményeket, a soha nem tapasztalt érzéseket hozó kerékpározás után élményszámba ment a frissítés, de ez már a futás közben nem szívódott fel a szervezetemben. De az utolsó erőtartalékaimat felhasználva beértem a célba. Mindehhez óriási segítséget nyújtott a szurkolók üdvrivalgása, lenyűgöző hangulatot teremtettek, ők vittek be engem a célba. Még sosem szerepeltem ennyi néző előtt! A negyedik hely közel volt, de a végeredmény kialakulásába nyilván közrejátszhatott a bukás is...”

Az elkövetkező évekről így vallott Bence: 

„Az eredménnyel abszolút elégedett vagyok, szerintem szép jövő előtt állok, a következő, Los Angeles-i paralimpián pedig mindent beleadok a dobogóért! Most pedig megkeresem a családomat és a nyakukba borulok, hiszen az elmúlt időszakban rendkívül sok támogatást kaptam tőlük!”