Üres az éremtabló, betelt a pohár: elvennék az olimpiai bizottságtól a sportot a gazdag európai országban
Drasztikus javaslattal állt el a jómódú nemzet a párizsi kudarcok után, hogy Los Angelesben ne maradjon érem nélkül.
A Tokióról lemaradt Kuli István élt a második eséllyel, és eljutott Párizsba, ahol kedden kezdődnek a kajak-kenu versenyek. Lapunknak mesélt a kálváriájáról, a négyesen belüli nézeteltérésekről és egységről, összezártságról, valamint arról, mennyire tud alkalmazkodni Tótka Sándorékhoz. Interjú!
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
***
Mit csinált három éve, amikor zajlott a tokiói olimpia?
Valószínűleg valamilyen rehabilitáló foglalkozáson voltam, úgyhogy most feltétlenül jobb élmény a csapattal lenni, mint mondjuk ultrahang-vizsgálaton vagy MRI-n és hasonló helyeken.
Talán kevesebb figyelem jutott akkor Önre a sajtóban, hiszen az induló egység volt a középpontban, az Ön helyén Béke Kornél ült a hajóban. 7. lett a csapat. Mekkora volt az akkori sérülése, hogy megakadályozta a kijutásban?
Ez egy viszonylag súlyos sérülés volt, a mellizmom szakadt el, illetve már az inas része. Emiatt komoly problémáról volt szó, komolyabbról, mint egy izomsérülés.
Arra nem emlékszem, hogy megműtötték volna. Miért a konzervatív kezeléseket választotta, amelyeknél időre, türelemre és szerencsére is szükség van, hogy összeforrjanak a rostok?
Opció volt a műtét is, de azért döntöttünk a konzervatív kezelések mellett, mert
a Világkupa és az Európa-bajnokság között volt rá sansz: hogyha esetleg fel tudok gyorsan épülni, indulhatok az olimpián.
Végül ez nem jött össze, de addigra már olyan állapotba kerültem, annyira megindult a gyógyulási folyamat, hogy helyes választásnak bizonyult, hogy az elején nem feküdtem kés alá.
Most eljött az Ön ideje is, megmutathatja, Kuli Istvánnal milyen is a magyar férfi kajaknégyes! Ezt az egységet, a Nádas Bence – Tótka Sándor kettősre alapozva 2017-ben elkezdte építeni a szakvezetés. 2019-ben a szegedi kvalifikációs világbajnokságon ötödik helyezett, kvótát szerző csapathajóban már ott volt. Hárman kiegészülve Csizmadia Kolossal összeszokott egységet alkotnak?
Szerencsére ez a felállás már második éve működik. Az azt megelőző években is mindig csupán egy-egy beülő változtatás volt. Molnár Péter és Birkás Balázs is volt csapattag, de így az utóbbi időszakban összeállt minden!
2023-ban világbajnoki ezüstérmet szereztek. Az idei Európa-bajnokságon viszont a negyedik helyre futottak be. Hihetetlenül sűrű a mezőny, tized-, századmásodpercek döntenek 500 méteren. Ezzel az ingadozással hogy tudnak megbirkózni?
Erre nem szabad rágörcsölni! Kizárólag mindig csak magunkra szabad figyelni. Az nem olyan, mint egy csapatsportág, amiben az ellenfél taktikájától függ a miénk. Egyszerűen a leghamarabb be kell érni a célba, ugyanakkor nagyon szoros, kiegyenlített a mezőny. Minden apró részletre koncentrálni kell, nem lehet semmiből lecsippenteni. Kicsik a különbségek, ezért bír minden nagy jelentőséggel.
Rengeteget vannak összezárva, időnként többet időt töltenek együtt, mint a családtagjaikkal, szeretteikkel. Mekkora az összhang?
Nagyon nagy!
Azt mondom, hogy barátok vagyunk mind a négyen. Nyilván vannak nézeteltérések, ez minden társaságban előfordul. Főképp, hogy egész évben össze vagyunk zárva.
Az lenne a csoda, ha nem lennének. Itt nagyon kell alkalmazkodni, ez az egyik erősségem.
Nyilván edzéseken rivalizálnak is egymással, ami elősegíti a fejlődésüket. Ki a legerősebb?
Ha nyers erőről beszélünk, akkor biztos, hogy Csizmadia kolos, ő is a legnagyobb közülünk.
Kuli Istváné a harmadik beülő a magyar négyesben a párizsi olimpián. Elégtételt érez?
Ezen így nem elmélkedtem. Mondhatjuk elégtételnek is, de sokkal inkább arról van szó: be tudtam bizonyítani, itt a helyem, ez a legfontosabb!
Az egyik álma valóra válik. Ha az eredményre gondol miről álmodik?
Nem álmodozom. Sokan mondanak pesszimistának, de én magamat realistának tartom. Meglátjuk, hogy sikerül.
Kapcsolódó cikkek a Olimpia 2024 aktában.
Nincs leállás: az elmúlt hétvégén három aranyérem volt a termés.
Kiss Péter Pál mostantól már kétszeres paralimpiai bajnok, emellett négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok.
A pécsi sportoló a 200 méteres vegyesúszás SM9 kategóriájának döntőjében elsőként csapott a célba a párizsi paralimpián.