Betlehem Dávid: Tudtam, muszáj, hogy egy kicsit szemét legyek!

Nyitókép, fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Betlehem Dávid egy meglepő kijelentéssel kezdte az interjút:

 Annak viszont nagyon örülök, hogy nem lett komolyabb sérülés, hiszen többen is voltak, akik elég agresszívan próbáltak előzni. Lefelé kicsit fura volt, mert szabályosan vitt a víz, de összességében örülök, hogy így sikerült abszolválnom a versenyt”

A futam technikailag is komoly feladat elé állította a résztvevőket.

„A lányok előző napi versenyéből kiindulva tudtam, a bójáknál mindig lassítani kell, így tudtam több riválisomat is megelőzni, hiszen ha mögöttük maradok, és úgymond fölmásznak a falra, nem biztos, hogy meg tudom őket előzni” 

A hajrára négyfősre szűkült az élboly, amelynek már ekkor tagja volt Betlehem Dávid is. S hogy mi játszódott le benne ezekben a pillanatokban? Erről így mesélt:

„Ez nagyon megterhelő verseny volt! A harmadik, negyedik körben azt mondtam: ha ez nekem fáj, akkor remélem, a többieknek is! Fájt is nekik, hiszen jócskán lemaradtak... Az utolsó körben viszont tudtam: nem az a lényeg, hogy fönn maradjunk Kristófékon, hanem muszáj kicsit szemét legyek, újra és újra összeakadjunk Acarenzával, és ha kell, a legjobb pillanatokban üssem meg Domenico kezét! 

Most először fordult elő, hogy egy olimpián egy nemzet két versenyzője is dobogós helyezést ért el a nyílt vízi szakágban. Ezzel kapcsolatban Dávid a következőket mondta el:

„Régóta mondogattuk Kristóffal, hogy ennek össze kellene jönnie, ha jól emlékszem, már a fukuokai vébé óta. Bár én ott még nem annyira hittem ebben, hiszen a 16. helyen végeztem – de miért ne? Azután ezt elmondogattuk még rengeteg világversenyen, Világkupán, Európa- és világbajnokságon, de örülök, hogy most, amikor a legfontosabb volt, minden klappolt. Ennek így kellett történnie!”