A Mandiner megtudta, miért menekítették ki a sorsdöntő büntetőt kihagyó Klujber Katrint

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

***

Mint a Mandiner Párizsból, a helyszínről beszámolt róla, a magyar női kézilabda-válogatott hektikus mérkőzésen döntetlenre végzett az addig két vereséget jegyző Angolával. Ötgólos vezetést adott le a csapat, amely a második félidőben szinte végig hátrányban volt. A végjáték kis híján olyan lett, mint a Brazília elleni. Akkor sikerült egy utolsó pillanatokban elért góllal kicsikarni a győzelmet, ezúttal is megvolt rá az esély, ám az extra teljesítményt nyújtó Klujber Katrin nem tudta megszerezni a 10. gólját, büntetőjét kivédte a hajrában a kapus. A főszereplő nem nyilatkozott, Debreczeni-Klivinyi Kinga ellenben válaszolt a Mandiner kérdéseire Párizsban.

Mintha vereséget szenvedtek volna, úgy jöttek le a pályáról. A végén elvesztettek egy pontot vagy összességében szereztek egyet?

Az első félidő alapján veszítettünk, a második alapján nyertünk. A döntetlen azért volt igazságos, mert mi nagyon jól kezdtünk, ők pedig ötgólos hátrányból fordítottak. Szomorú vagyok.

Legalább annyira, ha nem még izgalmasabb és drámaibb mérkőzés volt, mint Brazília ellen. De hogy jutottunk el odáig, hogy Angola ellen ki-ki meccset játsszunk? Egyáltalán meglepték a magyar csapatot az afrikaiak?

Jó kérdés, nem tudom. Csalódottak vagyunk mérhetetlenül. Igazából nagyon meglepő dolgot nem produkáltak. Tudtuk, hogy különösen nehéz a beállójuk ellen védekezni, mert hatalmas darab játékos. Hiába készültünk rá, nagyon sokszor megkapta a labdát, és ebből élt a csapata a második félidőben. Mi rengeteget hibáztunk támadásban, helyzeteket hagytunk ki. Az első félidőben eladogattuk a labdákat, azokból indítottak le bennünket és zárkóztak fel, majd fordítottak. 

Ezúttal kifejezetten jól, 3-0-lal kezdett a csapat, és bizonyos periódusokban remekelt. Miért nem tudjuk uralni a mérkőzéseket?

Talán az is közrejátszott, hogy elkezdtünk cserélni, mi cserejátékosok belehibáztunk. Mérges is vagyok, nem tudom, miért nem tudok tényleg egy könnyű meccset játszani.

A csapat együtt sír és nevet, veszít vagy nyer. Összefogva, gyakorlatilag sorfalat állva kísérték át az interjú-zónán az újságírókat így elkerülő, zokogó Klujber Katrint, aki a végén hétméterest hibázott. Ennyire összetört?

Látszik, hogy nagyon szomorú, sírt szegény. Nyilván nem lehet ráfogni, hogy miatta maradt el a győzelem. Persze ez volt az utolsó momentum, de összességében nem ezen múlott. 

Azt se feledjük, hogy a csapat vezére volt, 9 gólt szerzett úgy, hogy néha lehetetlennek tűnő helyzeteket is elvállalt. Ezek a szituációk azért álltak elő, mert ennyire jók voltak lábon a közvélemény által kicsit lesajnált angolaiak?

Nagyon jól mozognak oldalra. Készültünk is arra, nem biztos, hogy sokat szabálytalankodnak, de lábmunkával, helyezkedéssel letakarják, lezárják a területeket.

Három éve három vereséggel kezdett a csapat, mégis továbbjutott. Most van mindenből, győzelemből, döntetlenből és vereségből is egy-egy, azaz három pont. Következik két erős európai ellenfél, Spanyolország és Hollandia. Hogyan kalkulálnak?

Mindenképpen szeretnénk mindkét mérkőzést megnyerni. a hollandokat már egyszer legyőztük még ősszel, a spanyolok ellen is nagyon nehéz lesz. 

Az erőviszonyok normális körülmények között sokkal kiszámíthatóbbak. Angolára is gondolva kérdezem: itt mindenki vért ivott az olimpián?

Igen, ez érezhető. Szerintem például Angola például úgy jött ide, hogy nincsen veszíteni valója. Úgy könnyebb játszani, hogy nincs rajtuk teher, és nekik bármi jó, mert nem ők az esélyesek.