Nyitókép: Vasas FC/Facebook
***
Kezdjünk egy aktuális témával: feljut a Vasas?
Nem hiszem…
Nocsak! Miért ennyire pesszimista?
Olyan gyenge teljesítménnyel, mint amit a kiesőjelölt Tiszakécske ellen bemutatott a csapat, nem lehet messzire jutni. Ezért sem járok ki már a meccsekre, hiszen évek óta csak az alibifutballt látjuk. Ráadásul a Vasasnak sokkal nehezebb a sorsolása, mint a fő rivális Győrnek. Maradjunk annyiban: az egymás elleni mérkőzésen, az utolsó előtti fordulóban sok minden eldől.
Miként fogadta, hogy az önhöz hasonlóan rendkívüli képességű korábbi válogatott legenda, Gera Zoltán lett az angyalföldiek vezetőedzője?
Tisztelem, becsülöm Gera Zoltánt, remek futballista volt, de jelen helyzetben nem biztos, hogy a legjobb megoldás volt a vezetőedzői posztra. Trénerként még tapasztalatlan, az általa irányított U21-es válogatottat – már elnézést – ütötték-verték. Nem csoda, hogy vele sem lépett előre a Vasas, sőt, kevesebb gólt szerez, mint korábban… Az a legnagyobb baj, hogy túlságosan biztonságos futballt játszunk, ahelyett, hogy a támadásokra helyeznénk a fő hangsúlyt!
Másnaposan három gólpassz a Fradi ellen!
Mondhatjuk, mint a kilencvenes évek elején, Békéscsabán, ahol az Előre (az ön vezérletével) látványos támadófutballt játszott, és lett harmadik az NB I-ben?
Nem is szerettek minket az ellenfelek! Pásztor József hagyott bennünket játszani, másrészt valóban egy szerencsés garnitúra jött össze, minden meccsen csak az volt a célunk, hogy több gólt lőjünk, mint az ellenfél! Nagyon jólesett, amikor „Paszi” azt nyilatkozta rólam, hogy a képességeim alapján a Barcelonában lenne a helyem.
Erre az időszakra esett egy legendás mérkőzés, a Ferencváros 5-2-es legyőzése, amelyre ön nem mindennapi módon készült fel…
Mondhatjuk azt, hogy akkoriban nem a sportszerű életmód híve voltam.
Piáltam, cigiztem, nem jártam rendszeresen edzésre, ha pedig valahová elment a csapat, biztos, hogy a whiskyzésben az első öt között voltam.
Az ominózus Fradi-meccs előtt nem sokkal jelentettem be a klubnak, hogy eligazolok a Vasasba, ezek után úgy láttam helyesnek, ha lemegyek piálni és biliárdozni az egyik kocsmába. Jó néhány whiskyt elfogyasztottam már, amikor egy csabai küldöttség jött értem: Csató Sanyi, Mracskó Mihály és Szenti Zoltán. Nekik is elmondtam, mi a helyzet, az őszi idény végén elmegyek, be is piáltam rendesen, de valahogy csak rávettek, hogy pályára lépjek a másnapi rangadón. Jót tett a nem kis mennyiségű „célzóvíz”, 5-2-re nyertünk, én pedig – abszolút másnaposan – három gólpasszal járultam hozzá a sikerhez.