Ágyő, Párizs! Az elnyűhetetlen Tomori Zsuzsanna a Mandinernek elárulta, mit gondol a válogatottbeli mellőzéséről

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

***

Számon tartja a bajnoki címeit?

Nem.

Mondja ezt nevetve a 10. – 9 magyar és 1 norvég – elsőség megszerzése után. Ez a mostani mekkora fegyvertény, főképp, hogy a Magyar Kupát is megnyerték a Győrrel szemben?

Pont most beszéltük meccs előtt, hogy huszonhét éve nem nyert a Fradi így, hogy kupa és a bajnokság egyszerre. Úgyhogy szerintem ez egy tök nagy dolog a klubnak is, nekünk is, hogy ezt meg tudtuk csinálni. Főleg amilyen szezonon vagyunk túl. Az elején, azt hiszem, alá is írtam volna. Nagyon-nagyon hullámvölgyes volt, olyan, mint az elsőséget bebiztosító Vasas elleni meccsünk. Az első félidőben nagyon mélyen voltunk, a másodikban szépen építkeztünk, és el tudtunk húzni. Az egész szezonunk ilyen volt, hogy lent, fönt, lent, fönt, de valahogy mindig amikor kellett, tudtunk nyerni. Csapatként működtünk, és mindig a legrosszabb helyzetben tudtunk húzni egyet és azon átlendülni. Kaotikus volt, ilyen szezonom még nem volt, de nagyon örülök, hogy van benne két arany.

Október elején Martin Albertsennel szerződést bontott a klub, miután négy NB I-es, papírforma győzelem közepette hatalmas pofonokat kapott a legutóbbi szezonban Bajnokok-Ligája ezüstérmes együttes. Nem tudták elengedni az előtte 15 évig dolgozó sikeredzőt, Elek Gábort vagy egyszerűen nem működött az új, dán vonal?

Szerintem Gabicát utcát úgymond nehéz is volt elengedni, de hogy mondjam, 

Két hónappal a felkészülés után rögtön edzőt váltani nem egyszerű, ellenben Allan (Allan Heine Pedersen, megbízott vezetőedző – a szerk.)  nagyon jól megoldotta a feladatot. Kellett egy kis idő, de azért december-januárban már kezdtünk magukhoz térni, úgy játszani, ahogy mi akarunk, és ez a tavaszi szezon úgy gondolom, hogy jól is sikerült. Azért a fájó pont, hogy a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében pont azt a dán Esbjerget kaptuk, amely nagy esélyese a sorozatnak. Nagyon nagy bravúr lett volna szerintem, ha bejutunk, de a jövőt nézve meg nagyon jó csapatunk lesz. Akkor már viszont nem az, hogy kötelező, de nagy lesz a nyomás, hogy ott legyünk a végjátékban az MVM Dome-ban! 

Tehát tervezi a jövőt, így harmicon túl rutinos játékosként. Ha jól tudom, akkor meg is hosszabbította a szerződését. Miért nem emlékszem arra, hogy ez publicitást kapott volna?

Igen, hosszabbítottunk, de elég sokan, majdnem mindenki. Úgy gondolom, hogy nem kell sok mindent bejelenteni, főleg nálam. Én nagyon örülök, hogy most ennek újra részese lehetek, és a Fradival még nyerhetek sok aranyat vagy a Dome-ban tudok játszani. Ez tavaly egy nagyon nagy élmény volt, teljesen más volt, mint a norvég csapattal. Úgyhogy nagyon bízom benne, hogy jövőre talán sikerül a triplázás, és akkor a szurkolók még boldogabbak lesznek.

Úgy lenne kerek a pályafutása, ha nyerne egy BL-t a Fradival is. A norvég Vipers Kristiansanddal egyszer, a Győrrel háromszor ért a klubkézilabda csúcsára. Tesz különbséget, hogy Győr vagy Fradi, mert mind a kettőhöz erősen kötődik?

Úgy gondolom, hogy teljesen más korszak volt a győri, mint most van. Azért az ETO akkor nagyon-nagyon a toppon volt, nagy esélye volt arra, hogy megnyerje az összes sorozatot. 

Úgy érzem, hogy most megfordult ez a kis mérleg, és a Ferencváros kezd fölfele lendülni. De nem akarok semmit elkiabálni, ezen dolgozunk, hogy jövőre ez tényleg billenjen fölfele.

Ha már itt beszélgetünk a Vasas otthonában, a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokban, és azt mondom, hogy 2004...

Itt kezdtem a profi pályafutásomat. Pont a csajoknak meséltem, hogy Vili bácsival (Köstner Vilmos – a szerk.) és utána Mocsai Úr, Lajos bácsival itt töltöttem el ugye két évet. Nagyon jó emlékeim vannak, hiszen itt nem mentem Győrbe Kálmánhoz (Róth Kálmán – a szerk.), és onnan így megindult a karrierem. Jó látni felújítva ezt a csarnokot, mert amikor még én itt játszottam, akkor még a régi retró volt, és örülök, hogy  újra NB I-es a Vasas, és bent tudott maradni.

Tele van fiatal tehetségekkel az angyalföldi csapat, a Ferencvárosban is bontogatják a szárnyaikat a tehetségek, elég csak Simon Petrára gondolni. Hogy férnek meg egymással a rutinos világsztárok és az ifjú üdvöskék? 

Talán idén ez volt az erősségünk, hogy volt rutin, volt köztes rész, fiatal, kevésbé rutinos, és ezt valahogy egyensúlyba tudtuk hozni a tavaszi szezonra. Az volt a jó, hogy meghallgattuk egymást, és Allan próbált minél több embert bevonni, megkérdezni a véleményét, és az valahogy így remekül összeállt mind támadásban, mind védekezésben amikor kellett. Amit mondtunk, abban hittünk. Tehát amit megbeszéltünk mondjuk egy Győr-meccs előtt, vagy nagyobb mérkőzés előtt, azt meg is tudtuk valósítani. Nem csak üres szavak, hogy mi csapat vagyunk, hanem az volt a jó, hogy amikor kellett, meg is tudtuk mutatni. Ennek örülök a legjobban, talán ez volt a kulcs.

Nem akarok ünneprontó lenni, de Önnel kapcsolatban aktuális, kényes téma: ott lenne a helye a válogatottban, amelynek 2021-ben a tokiói olimpián vezére volt, azóta azonban az új szövetségi kapitány Golovin Vlagyimir „elfelejtette”, holott időközben többek között Bajnokok Ligáját nyert és ezüstérmes is volt. Lemondott már a címeres mezről?

A csajok küzdötték ki maguknak az olimpiai szereplés jogát, ők is azért komoly hullámvasúton vannak túl ebben a két és fél évben. Szerintem a csoportunk egész jó is, úgyhogy bármi lehet. Ezt ők harcolták ki, nekik is kell meglépni azt, hogy minél tovább meneteljenek. Most már azért úgy gondolom, hogy az ő részük, és nagyon jó szerintem a női és a férfi válogatott is kvótát szerzett. Abban bízom, hogy egy jó szereplés is lehet belőle, hiszen a csoportban nagyon hasonló játékerőt képvisel akár egy spanyol egy brazil együttes. Ha komolyan oda tudjuk magunkat tenni, akkor még tök jó helyen is végezhetünk, ami előny a negyeddöntőre nézve.

Párizsban tehát nem fog játszani az olimpián, s idén nem jutott be aktuális csapatával a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjébe. Ki viszi a szíve vagy ki sem fog menni?

Nem megyek, mert ilyenkor nem szeretek sajnos. Pedig lesz egy-két ismerősöm, aki játszani fog, nagyon szorítok majd értük, de inkább majd jövőre mennék ki zöld fehérben, és megnyerném az aranyérmet.