Meglátjuk, mint hoz az élet, de most már más a fontossági sorrend, mint korábban. A Fradiból szerződtem Lengyelországba, majd játszottam Görögországban, és szerencsére a megszerzett tapasztalatomat tudom kamatoztatni Nyíregyházán. Úgy látom, a fiatalok nyitottak rá, próbálnak tanulni és ellesni a trükköket. Szerencsére könnyen megtaláltam a helyemet mindkét országban, lengyel bajnoki címet, kupaaranyat és Szuperkupa-sikert ünnepelhettem, közel 100 meccsem van légiósként. Élveztem azt az időszakot, tudtam, hogy a fejlődésemet szolgálja. Büszke vagyok rá, mert nem mindenkinek jön össze a nemzetközi karrier. Nekem hála Istennek, jól sikerült. Ennek is köszönhető, hogy annak ellenére tartanak rutinos játékosnak az öltözőben, hogy mindössze 28 éves vagyok. Ahhoz, hogy újra légiós lehessek, kiemelkedő szezonra van szükség, és főleg az élvonalban. Akár benne lehet még egy külföldi szerződés a karrieremben, de ezt nyilván már jobban át kell gondolnom, mint korábban, már csak a menyasszonyom miatt is. Egyelőre meccsről meccsre koncentrálok, jó most nyíregyházi játéknak lenni, és ezt élvezzük is.
A válogatottság is motoszkál még a fejében?
A válogatottság az álom. A címeres mez mindenkinek ott van a fejében. Nekem megadatott mindenből, győztes és vesztes meccsem is van a nemzeti csapattal, lőttem gólt, játszottam a horvátok elleni győztes meccsen.
Nem mondtam még le a válogatottságról, ha jól sikerül a következő szezon az élvonalban, akkor lehet még esélyem, de azt látni kell, hogy a mostani csapat nagyon erős.
Főként külföldön futballozó játékosok alkotják, de ettől még miért ne lehetne? Légióséveim alatt sokat jártam haza a válogatottba, az azért megkönnyítette, hogy ne legyen honvágyam külföldön. A legutóbbi összetartás során is sokat beszéltem Nagy Ádámmal, Dibusz Dénessel, jó kapcsolatban vagyunk. Remélem, sikeresek lesznek az Eb-n is.