A meccs előtt papíron azért szerintem esélyesebb volt a Kecskemét, de tény, hogy a bajnoki szereplésünkkel kiérdemeltük a tiszteletet, jó játékerőt képviselünk, az élvonalbeli csapatoknak is számolniuk kell velünk. Apróbb sérülés hátráltatott, de a kívánt eredmény szerencsére nélkülem is megvolt, nem kellett kockáztatnom a játékot. Úgy láttam, hogy a meccsen egyenrangú ellenfelei voltunk a kecskemétieknek, és voltak olyan játékelemek, amelyekben felül is múltuk őket. A győzelem legalábbis ezt mutatja. Jobban akartuk a továbbjutást, az ellenfél fölé tudtunk nőni, így megérdemelt a győzelmünk. A szurkolóinknak is járt ez a siker, mert ismét kitűnő hangulatot teremtettek a balmazújvárosi stadionban. Az elején még kerestük a ritmust, az ellenfelünk technikailag képzettebb volt, mint amihez az NB II-ben hozzászoktunk, de a gól után teljes mértékben sikerült a kecskeméti csapat szintjén játszanunk. Sokatmondó tény, hogy a gólt sem a vendégek szerezték, hanem mi. Remekül kizártuk, lezártuk a támadóikat, taktikailag jól felkészültünk, érezhetően jó úton vagyunk.
Jó úton vannak az élvonalba jutás felé vezető úton is...
Matematikailag még nem biztos, nyolc forduló van hátra, de minél előbb le akarjuk zárni az ügyet. A Vasas elleni rangadóig hat ponttal tervezünk, aztán ha ott megvan minimum egy döntetlen, akkor meglesz a feljutás. Volt egy hosszú, 11 meccses veretlen szériánk, és egy 7 mérkőzésből álló győzelmi sorozatunk is – úgy gondolom megérdemelten állunk a tabella élén. A Vasas és az Ajka elleni meccs között lesz a Fradi elleni Magyar Kupa-elődöntő, az biztos, hogy nem fogunk unatkozni.