Szobafestés felfüggesztve, tizenkét éve elsiratta az olimpiát, Párizsban örömkönnyeket hullajtana

Igazi harcos, aki 31 évesen sem adja fel az álmát: olimpiai érmes szeretne lenni! A kenus Korisánszky Dávid számos világversenyen szerepelt az elmúlt bő egy évtizedben, háromszoros világbajnoki bronzérmes. Évek óta úgy készült fel a világ legjobb profijaival szemben, hogy szobafestőként dolgozott az élsport mellett. Tavaly azonban nagy lehetőséghez jutott, s élt vele: Fekete Ádám mellé „ugrott be” egy sérülés miatt megüresedett helyre, s két olimpiai kvótát szereztek Magyarországnak. Idén ezt párizsi szereplésre váltanák be, ennek érdekében kőkeményen dolgoznak. Korisánszky Dávidnak időnként még a családja, kisfia is háttérbe szorul a nagy cél érdekében.

Lassan vége a téli alapozó időszaknak. Hogy telt, és milyen állapotban vannak?

Jól vagyunk. Vagyunk is valahol, voltunk is valahol, megyünk is valahova. A telet az újpesti vízitelepen töltöttük, de minden hónapban Dunavarsányban dolgoztunk egy hetet. Az előző két hétben is ott készültünk, hajóval érkeztünk, és elkezdtük a vízi munkát. Ez egy kis átmenet a télből a tavaszi felkészülés felé. Most pedig irány Dél-Afrika, közel négy hetes edzőtábor vár ránk. 

Az Interneten látható egy nem publikus felvétel, amelyen 150 kilogrammal nyomnak fekve. Tényleg ennyire feszegetik a határaikat?

Igen. Persze nem normális dolog, mert nagyon kevesen tudnak ilyen nagy súllyal dolgozni. Mi 140-150 kilóval is dolgoztunk, az edzések vége felé kíváncsiságból megnéztük, mennyi a maximális darabszám, amit ezekből ki tudunk nyomi. 

Ugyanakkor nem feltétlenül a legerősebb győz kajak-kenuban. A vízen a technika és a páros esetében a harmónia is kulcsfontosságú. A tavalyi esztendő alapján jól összekovácsolódtak?

Nagyon jó alap a 2023-as évünk. A világbajnoki ötödik helyezésünkkel, amellyel meglett két olimpiai kvóta, éhesek maradtunk a sikerre. Mivel két tizedre voltunk a dobogótól, reálisan ki lehet mondani: elérhető. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy jól hangzik, hogy ilyen közel voltunk, de két tizedre volt tőlünk a hetedik helyen célba érő páros. Ahogy tudnánk bukni, úgy nyerhetünk is pozíciót. Mi Fekával (Fekete Ádám – a szerk.) pont ezt beszéltük meg a felkészülés legelején. 

Tudjuk, itt már nem lehet másodperceket fejlődni, tizedekről beszélhetünk mindösszesen. Azt az állandóságot, azt a fixet hoznunk kell, hogy azok az apró különbségek reményeink szerint nekünk kedvezzenek majd Párizsban.

A megszerzett indulási jogok viszont egyelőre Magyarországot illetik, a repülőjegyekért tavasszal meg kell küzdeni a hazai válogatókon. Tavaly világkupa-versenyt is nyertek, nem is titokban érmet remél önöktől a szakma. Ezzel a kettősséggel hogyan birkóznak meg?

Engem rendkívül motivál az, hogy magyar kenus érem a 2008-as, pekingi játékok óta nem született. Azt az olimpiát én ordító gyerekként 15 évesen a televízió előtt szurkoltam végig. Aztán következett a londoni olimpia, amelyre sajnos a bátyámmal nem sikerült kvalifikációt szereznünk.

 Meg tudom élni azt az adott pillanatot, kicsivel több mint másfél percet a versenyekkor, hogy ezt most kell megcsinálni! 

Akkor nem is érez nyomást a teher miatt?

Őszintén, nem nyom el a teher súlya. Mondhatnak ránk bármit, senkinek nem akarok megfelelni. Magamban akarom ezt lerendezni, én akarom ezt a sikert mindennél jobban. Tényleg közel vagyunk hozzá. Tavaly ebből építkeztünk és merítettünk erőt, voltunk magabiztosak, hogy minden edzésen jó időeredményeket tudtunk menni, ezt bizonyítják a mérések is. Ha azt tudjuk, valós esélyünk lehet arra, hogy sikeresek legyünk. Amikor korábban mondjuk 500 méter egyesben versenyeztem egy világbajnokságon, tisztában voltam vele, ha megszakadok, akkor sem leszek előrébb a hatodik helynél, s lettem hetedik. El kell reálisan helyeznie magát az embernek, hova tartozik, és akkor nem tud nagyot koppanni. De igenis, mi olyan eredményeket teljesítettünk, hogy a tavalyi versenyek előtt kimondhattuk: bennünk van az éremszerzés lehetősége. Ugyanezt akarjuk idén is véghez vinni, hogy egy sikeres felkészülés alatt meglegyenek a jó időeredmények, és úgy tudjunk itthon indulási jogot szerezni az olimpiára. Majd ha ez teljesül, a Párizsra való közvetlen felkészülés során is hoznunk kell a szintet, annak elégnek kell lennie minden szempontból.

Köztudomású, hogy szobafestőként dolgozott az elmúlt években az élsport mellett. Amióta kvótát szereztek, profi sportolóként él. Mi lesz a beszáradt ecsetekkel?

A mostani felszerelés tönkrement, megy a kukába. Idővel, egy tíz év múlva majd veszek másikat. Volt azóta is néhány megkeresés, mondtam, hogy várni kell, hosszú a várólista most nálam. A kenuzásra koncentrálok. 

Ha dolgoznia nem is kell a sport mellett, itt az újabb próbatétel: a család nélkül, a szeretteitől távol kell a céljaiért dolgoznia. Erre készen áll?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Kétéves a kisfiam, ő már teljesen felfogja, hogy nem vagyok otthon, hiányzom neki. Ha hazamegyek edzőtáborokból, haragszik rám, fél óráig érezteti velem. Próbálom vele megértetni, felkészíteni rá, lesz olyan, hogy apa ottalvós edzésre megy. Hála Istennek már olyan komoly kommunikációs eszközök vannak, hogy a mindennapos kapcsolattartásnak nem lehet akadálya. Szerencsére felkészülés közben nem viszi el a fókuszt, vízen nem kattogok semmi máson. Nyilván szokott és fog is hiányozni a párom és a gyermekem, de azért ne legyünk álszentek, ki kell mondani: ha az olimpián jó eredményt érünk el, akkor az ő érdekük is, mert a családnak megvan alapozva hosszú távon az élete. 

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd