Az ember nem szokott nézelődni, amikor éppen versenyez. Azóta megnéztem a vb-futamot, és nem mondanám magunkat lassú párosnak, de féltávnál, 250 méternél csak a nyolcadik helyen haladtunk. A szél nem nekünk kedvezett, ám egy olyan lelki erőt tudtunk mutatni, hogy megközelítettük a harmadik-negyedik helyezettet. Nyilván a sportban nincsen ha, ugyanakkor tudjuk, hogy ott vagyunk elöl és az összes ország számol velünk.
A terhet el kell tudnunk viselni és fejlődnünk kell. Rengeteget látok még a párosunkban, ez persze tizedeket, századokat jelent időeredményben. Pont ezek, amik döntenek.
Egy másodperc volt az első és a majdnem utolsó között. Ha sikerül kijutnunk, az olimpiai döntő tényleg olyan lesz, mint egy rakétafutam. Én annak örülök, hogy be tudtuk bizonyítani: helyünk van a világelitben. Még akkor is, hogyha valaki elmondhatja, milyen girbegörbe éve volt, az én vagyok. Korábban Jonatánnal és Korissal is ott tudtunk lenni, amit kevés ország mondhat el magáról.