Dokumentumok bizonyítják: Brüsszelben arra készülnek, hogy a Fidesz nyeri meg a választást

Az elemző szerint ráadásul az is egyértelmű, miért nem lenne rájuk szükség, ha Magyar Péteréket tartanák esélyesnek.

Az Aranycsapat kapitánya egy másik spanyolországi magyar klasszis futballista, Kubala László kedvéért húzta fel a katalán rivális szerelését.

Nyitókép: Marca
Bizonyára sokakat meglepett a hír, hogy a Real Madrid magyar legendája, akinek a neve összeforrt a királyi klubbal, a Barcában is játszott. És az sem köztudott, hogy Öcsi bácsi és a madridiak másik korszakos zsenije, Alfredo di Stéfano eredetileg a nagy rivális FC Barcelonához szerződött volna, ám az ország nagy hatalmú vezére, Franco akaratának megfelelően végül mindketten a lila-fehérekhez igazoltak.

A Spanyolországot vezető diktátor kedvenc csapata ugyanis a Real Madrid volt.
Így egyértelmű volt, hogy a legjobbakat oda kellett irányítani. Az akkori szabályok szerint három külföldi lehetett a pályán egyszerre egy csapatban, tehát nem lehetett a legnagyobbakat úgy összevásárolni, mint manapság. Ezért kerülhettek olyan zsenik a Barcelonába, mint Kubala, vagy később Kocsi Sándor és Czibor Zoltán.
De visszatérve az Aranycsapat kapitányára, azt, hogy Puskást egyszer gránátvörös-kék mezben láthatták a szurkolók, egy másik magyar labdarúgónak, Kubala Lászlónak köszönhető, aki a katalán klub ikonikus alakja volt. A magyar, a csehszlovák és a spanyol válogatottban is szereplő csatár megkérte két barátját Puskás Ferencet és Alfredo di Stéfanót, hogy a búcsúmérkőzésén szerepeljenek a Barcelonában, amelynek ellenfele a francia első osztályú bajnokságban akkor élcsapatának számító Stade de Reims volt. A találkozót 1961. augusztus 30-án játszották le, a Barcelona 4–3-ra nyert, Di Stéfano két gólt is szerzett.
A katalánoknál Puskáson és Kubalán kívül még két magyar futballista, Kocsis Sándor és Szalay Tibor is pályára lépett
– írja a bunteto.com.
Ma már elég furcsának tűnik ez a játékosok „kölcsönkérése” gálamérkőzésekre, de akkoriban Spanyolországban ez teljesen megszokott volt. Di Stéfano például már korábban is játszott a Barcelonában hasonló találkozókon, Kubala pedig egyszer, még 1956-ban éppen a Real Madrid színeiben lépett pályára, a Luis Molowny tiszteletére rendezett találkozón.
A katalán csapatot az 1961-62-es idényben erősítő, jelenleg az Egyesült Államokban élő Szalay visszaemlékezései szerint
„még sohasem voltak annyian” a Camp Nouban, mint Kubala búcsúmeccse alkalmával.
Egyébként a magyar klasszis utolsó tétmérkőzése a katalánoknál a Guttmann Béla vezette Benfica elleni BEK-döntő volt 1961. május 31-én, amelyen az FC Barcelona 3–2-es vereséget szenvedett.
Kubala a visszavonulását követően edző lett és leült a Barcelona kispadjára, ám talán kevesen tudják, hogy két év múlva visszatért a pályára: az Espanyol játékosedzője lett, később pedig a svájci FC Zürich és a kanadai Toronto Falcons csapataiban is futballozott és edzősködött párhuzamosan. Szakvezetőként a spanyol válogatottal olimpiai bajnoki címet szerző Kubala 65 évesen még egy búcsúmeccset kapott, amelyen a katalán válogatottban lépett pályára 11 percre a spanyol bajnokságban szereplő idegenlégiósokból összeállított csapat ellen. Az a mérkőzés 4–4-re végződött.