Az Aranycsapat kapitánya egy másik spanyolországi magyar klasszis futballista, Kubala László kedvéért húzta fel a katalán rivális szerelését.
Nyitókép: Marca
Bizonyára sokakat meglepett a hír, hogy a Real Madrid magyar legendája, akinek a neve összeforrt a királyi klubbal, a Barcában is játszott. És az sem köztudott, hogy Öcsi bácsi és a madridiak másik korszakos zsenije, Alfredo di Stéfano eredetileg a nagy rivális FC Barcelonához szerződött volna, ám az ország nagy hatalmú vezére, Franco akaratának megfelelően végül mindketten a lila-fehérekhez igazoltak.
A Spanyolországot vezető diktátor kedvenc csapata ugyanis a Real Madrid volt.
Így egyértelmű volt, hogy a legjobbakat oda kellett irányítani. Az akkori szabályok szerint három külföldi lehetett a pályán egyszerre egy csapatban, tehát nem lehetett a legnagyobbakat úgy összevásárolni, mint manapság. Ezért kerülhettek olyan zsenik a Barcelonába, mint Kubala, vagy később Kocsi Sándor és Czibor Zoltán.
De visszatérve az Aranycsapat kapitányára, azt, hogy Puskást egyszer gránátvörös-kék mezben láthatták a szurkolók, egy másik magyar labdarúgónak, Kubala Lászlónak köszönhető, aki a katalán klub ikonikus alakja volt. A magyar, a csehszlovák és a spanyol válogatottban is szereplő csatár megkérte két barátját Puskás Ferencet és Alfredo di Stéfanót, hogy a búcsúmérkőzésén szerepeljenek a Barcelonában, amelynek ellenfele a francia első osztályú bajnokságban akkor élcsapatának számító Stade de Reims volt. A találkozót 1961. augusztus 30-án játszották le, a Barcelona 4–3-ra nyert, Di Stéfano két gólt is szerzett.
A katalánoknál Puskáson és Kubalán kívül még két magyar futballista, Kocsis Sándor és Szalay Tibor is pályára lépett
– írja a bunteto.com.
Ma már elég furcsának tűnik ez a játékosok „kölcsönkérése” gálamérkőzésekre, de akkoriban Spanyolországban ez teljesen megszokott volt. Di Stéfano például már korábban is játszott a Barcelonában hasonló találkozókon, Kubala pedig egyszer, még 1956-ban éppen a Real Madrid színeiben lépett pályára, a Luis Molowny tiszteletére rendezett találkozón.
A katalán csapatot az 1961-62-es idényben erősítő, jelenleg az Egyesült Államokban élő Szalay visszaemlékezései szerint
„még sohasem voltak annyian” a Camp Nouban, mint Kubala búcsúmeccse alkalmával.
Egyébként a magyar klasszis utolsó tétmérkőzése a katalánoknál a Guttmann Béla vezette Benfica elleni BEK-döntő volt 1961. május 31-én, amelyen az FC Barcelona 3–2-es vereséget szenvedett.
Kubala a visszavonulását követően edző lett és leült a Barcelona kispadjára, ám talán kevesen tudják, hogy két év múlva visszatért a pályára: az Espanyol játékosedzője lett, később pedig a svájci FC Zürich és a kanadai Toronto Falcons csapataiban is futballozott és edzősködött párhuzamosan. Szakvezetőként a spanyol válogatottal olimpiai bajnoki címet szerző Kubala 65 évesen még egy búcsúmeccset kapott, amelyen a katalán válogatottban lépett pályára 11 percre a spanyol bajnokságban szereplő idegenlégiósokból összeállított csapat ellen. Az a mérkőzés 4–4-re végződött.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A festményeket, grafikákat és szitanyomatokat december 16-ig bárki ingyenesen megtekintheti.
Megtiszteltetés a javából: május végén a Puskás Aréna ad otthont a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjének.
„Halálos bal lába volt.”
A Bajnokok Ligája-döntő idején mutatják be a legújabb Puskás Ferenc-életrajzi könyveket.
Olasz, spanyol és amerikai példa után.
Ha volt hús-vér, álságos pózoktól mentes, ezért olykor mégoly szókimondó alakja a 20. századi magyar közéletnek, akkor éppen Puskás volt az
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
