Paralimpiai bajnok Milák Kristófról: Látom a párhuzamot kettőnk között!

2023-ban is folytatta elképesztő győzelmi sorozatát Kiss Péter Pál. A még mindig csak 20 esztendős parakajakozó idén is megnyerte az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot KL1 200 méteren. A 2021-ben megrendezett tokiói paralimpiai bajnoka 2021-ben 16 évesen robbant be a köztudatba, s azóta minden évben világbajnok lett. Sorozatban negyedszer! Nem is volt kérdéses, ő lett ismét az esztendő legjobbja sportágában. Ugyanakkor ahogy a lapunknak adott interjújából kiderül: nem volt könnyű éve, s a tavalyi sem az ötkarikás siker után.

***

Egy mindig mosolygós kerekesszékes fiatalember. Mennyire érzi a súlyát, hogy közeleg a párizsi Paralimpia?

Kevesebb mint egy év van hátra, úgyhogy időben el is kezdtem a felkészülést. A vízi edzések után rátértünk a téli felkészülésre: konditeremben erősítünk és medencében úszóedzéseim vannak. 

Remélem, a covid-korszakban tartott tokióival ellentétben lehetnek szurkolók is a lelátókon, és akkor egy még jobb verseny és élmény lehet!

Bizonyos értelemben, az első "igazi" Paralimpiája lesz méltó körítéssel. Ám mintha ebben az évben nem mentek volna olyan gördülékenyen a dolgai, mint korábban. Mi történt?

Hála Istennek a fő versenyek jól sikerültek, de az év eleje nagyon zaklatott, körülményes volt. Nehezen indult a felkészülésem, mert januárban kezdetleges gerincsérv hátráltatott. A derekam nagyon elkezdett fájni, és jelentősen visszaesett a terhelhetőségem. Áprilisban tudtam volna visszaállni a kemény edzésmunkába, addigra jöttem helyre fizikálisan. Csakhogy közbeszólt az érettségi, amit megcsináltam, s ezért megbeszéltük az edzőmmel (Pruzsina István, para kajak-kenu edző – a szerk.), hogy az a plusz pihenés még belefér. Úgyhogy májusban tudtam teljes intenzitással edzeni. Sokat hagytam ki, a téli alapozó munkát teljesen, izmot nem tudtam felépíteni. Nehéz volt utolérnem magam, de sikerült, és nyáron már zavartalan volt az életem. 

Minden rosszban van valami jó, azaz kicsit feltöltődhetett a kényszerpihenő alatt. a versenyszezonban pedig a saját sikerei mellett a sors- és válogatott társakénak is örülhetett: 4 kvótát szereztek eddig az előzetesen várt háromhoz képest a magyar para kajak-kenusok. Van valódi csapatszellem?

Egyre jobban ügyesedik mindenki, tényleg látok feltörekvő egyéneket. Hozzánk, férfi kajakosokhoz is került egy új versenyző, igaz, nem egy egyesületben vagyunk, de a para-csapat összetartó. Remélem, hogy többen fel tudnak fejlődni arra a szintre, hogy még páran kvótát szerezzenek. Esélyesek is rá, és ha minél nagyobb a csapat, annál jobb eredményeket érhetünk el majd Franciaországban.

Egyre több teret kapnak a para sportolók, a Magyar Nemzet bemutatta például Varga Katalint. Ön nem csak a para kajak-kenusok legeredményesebb versenyzője, hanem ezzel párhuzamosan a talán legnépszerűbb alakja is. Hogy éli meg mindezt?

Egyelőre jól.

 Bizonyos körökben, ahol elismernek, jólesik. Ez egy plusz motivációt tud adni a következő időszak kemény munkájához. 

Ha mondjuk a buszsofőr kinyitja a rámpát, hogy leszálljon a buszról a Dózsa György útnál a BHSE sportközpontjánál, akkor tudja, hogy kinek segít?

Szokták tudni. Volt már olyan is, hogy egy futár megismert, mondta, hogy »Adj már egy pacsit, tudom, ki vagy!«. Annak kevésbé örültem, amikor egy népszerű gyorsétteremben ismertek fel. Összességében ez egy jó érzés, de nem ezért csinálom igazándiból.

A sportág Örökös Bajnoka szemtelenül fiatalon. Üstökösként robbant be, azóta legyőzhetetlen, és nem durrant ki, mint egy léggömb. Elárulja végre, mitől ennyire gyors a para kajakkal? 

Téma volt, hogy ez egy gyorsan jött, gyorsan ment történet lesz. Nem tudom, pontosan mi a titkom: nagyon kitartó és makacs vagyok. Nem engedek a 48-ból!

Klubtársa, az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, 200 méter pillangón világcsúcstartó úszó, Milák Kristóf nehéz időszakot él meg, küzd a démonaival. Nem csak a Honvéd a közös Önökben, hanem az is, hogy mindketten biztos aranyérem-várományosok a párizsi olimpián, illetve paralimpián. Ön hogy tud megbirkózni ezzel?

Sokat gondolkodtam Kristóf esetén, tanulságos számomra, hogy látom a párhuzamot kettőnk között! Nem mondom, hogy Tokió után nem vesztettem el én is a motivációmat... Nehéz volt új célokat találni. Engem az edzés segített túl, lendített át ezen, mert végül is én szeretem csinálni. 

Remélem, rendeződnek nála a dolgok, és talál motivációt magának. 

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán