A magyar úszósport első számú csillaga, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, a 200 méteres pillangó versenyszám világcsúcstartója mély válságot él át. Talán csak ő és legszűkebb környezete van tisztában azzal, milyen háború dúl benne, a lelkében, közben a szakma és a közönség is presszionálja, hogy álljon talpra és rajtkőre, folytassa, mintha mi sem történt volna. Pedig történt, és a jelek szerint hosszú, régóta görgetett nehézségről lehet szó, a baj ráadásul csőstül jön klasszis sportolónk életében.
Már máshol kellene járni, de nem látom a tüzet, ami kellene, és ez őszintén meglep” (Sós Csaba)
Ezernyi teória látott napvilágot, vajon miért mondta le a világbajnoki szereplést, és nem tudott az átpihent nyár után újult erővel edzésbe állni a magyar sport talán legbiztosabb párizsi olimpiai aranyvárományosa. Kevesen gondoltak arra, amit lapunknak a Milák Kristóffal nyolc évig együtt dolgozó, vele világcsúcsig és olimpiai bajnoki címig jutó edző, Selmeci Attila erősített meg. „Nehéz erről beszélni, és nincs is felhatalmazásom, hogy részletekbe menjek, de drámai dolog történt Kristóf életében. Elvesztette egy nagyon közeli hozzátartozóját a közelmúltban, ami tovább nehezítette a helyzetét, és talán még inkább »becsukta« őt. A családot ismerem, de nem szeretnék erről többet mondani, csak arra kérek mindenkit, hogy ne ítélkezzen felette, mert egyikünk sem látja a teljes képet. És azt se felejtsük el, hogy Kristóf korán feljutott a csúcsra, és már mindent elért, amit sportolóként, úszóként el lehet. Most meg kell fogni a kezét, de nem az én reszortom, hogy tanácsot adjak, hiszen kitűnő szakemberek veszik körül, noha a lelki támogatás szerintem most kiemelten fontos. Nem tudhatjuk, hogy mentálisan mennyire van kiégve. Én ebben látom valahol a magyarázatot, s persze én is szeretném, ha kisimulnának körülötte a dolgok” – nyilatkozta a Mandinernek a Budapesti Honvéd Sportegyesület edzőjeként, a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnökeként és az edzőbizottság vezetőjeként is dolgozó Selmeci Attila.