De milyen mély levegőt kellett vennie a hazai úszósport vezetőinek, Wladár Sándor elnöknek és Sós Csaba szövetségi kapitánynak ahhoz, hogy érzékelhetően náluk is elfogyjon a türelem? Legalábbis a minapi nyilatkozataikból ez volt érezhető...
Az elnöknek, Wladár Sándornak az az elszólása, hogy Milák Kristóf tartozik Magyarországnak, kissé szerencsétlenre sikerült véleményem szerint, mert én úgy érzem, nem erre gondolt. Valamennyien tudjuk, hogyha valaki tényleg sokat tett Milák Kristófért, az maga Wladár Sándor. Rengeteget köszönhet Kristóf és így általa az egész magyar úszósport Wladár Sándornak. Amennyi segítséget kapott tőle személyesen, az példa nélküli. Mindig nagyon támogatta őt, vezetőként és sportot értő szakemberként is. De azt is meg kell érteni, hogy elfogyott most már a türelem, akár úgy is, hogy a sajtó nyilvánosságán keresztül próbált üzenni ő is és a kapitány, Sós Csaba is, mert azt azért ne felejtsük ám el, hogy Kristóffal a szó szoros értelmében nagyon nehéz kapcsolatot létesíteni. Gyakran fel sem veszi a telefont senkinek...
De tudtommal a klubelnök, Gergely István, és Virth Balázs, a mostani mestere is igyekezett szorosan tartani ezt a köteléket.
Igen, de úgy nehéz lehet, ha erre csak az egyik oldal törekszik. És ugyan nem tudom, csak ismerve Kristófot sejtem, hogy nem sikerült a háttérben leülni vele és megbeszélni ezeket a kérdéseket. Én úgy gondolom, hogy egy olyan periódusban van mentálisan, hogy magába zárkózik és nehéz beférkőznie oda belülre bárkinek. Én most itt szeretnék megfogalmazni egy kérést: most Milák Kristófnak különösen nagy segítségre és mentális támogatásra van szüksége. Ez nem úszás szakmai probléma, hanem mentális elbizonytalanodás, amelyre már volt példa vele kapcsolatban.
Én nagyon sokat köszönhetek Dr. Resch Mária pszichológusnak, akivel az olimpiai felkészülés előtt is dolgoztunk együtt és nagyon sokat segített nekünk a konfliktusok feloldásában.