„A Fradi Firenzében is győzelmi eséllyel lép pályára" – Dombi Tibor és Herczeg András az Ekl-döntős Fiorentina elleni meccs előtt

„Sikerült lázba hozni az országot!”

Dombi Tibor már 36 éves volt, amikor a Debrecen a BL csoportkörében játszott; három mérkőzésen lépett csereként pályára, a legtöbb játékidőt (33 percet) a Fiorentina elleni hazai találkozón kapta, de élénken élnek benne a Liverpool és az Olympique Lyon elleni mérkőzések emlékei is.  A ma már a Loki pályaedzőjeként dolgozó korábbi közönségkedvenc nyilatkozott lapunknak.

Hogyan emlékszik vissza ennyi idő távlatából a 2009-es őszi menetelés pillanataira?

A kétezres évek első évtizedének végén sem volt meglepő, hogy sorban nyertük a bajnoki címeket, az viszont kuriózum volt, hogy három selejtezőkör után eljutottunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ez azért is volt nagy szám, mert a Ferencváros után mi voltunk a második magyar klub, amely ezt a bravúrt véghez vitte. Valóságos futball-láz alakult ki nem csak Debrecenben, hanem az egész országban is, a keleti országrésztől a Dunántúlig rengeteg szurkoltak nekünk. Hasonló volt a helyzet, mint a Fradi 1995-ös BL-menetelése idején vagy éppen amikor a Rába ETO-nak a nyolcvanas évek elején nem csak Győrben, hanem az ország többi részében is sokan szurkoltak.  Mindezt jól alátámasztja, hogy mivel a régi Nagyerdei Stadionban nem játszhattunk BL-főtáblás meccseket, a felújítás alatt álló Puskás Ferenc Stadionban rendszeresen telt ház jött össze, amely 40-45 ezer drukkert jelentett. 

 S mindezt olyan varázslatos hangulatban, amelyet sokan közülünk még soha nem élhettek át.

Ekkor már a pályafutása vége felé tartott, mégis: 36 évesen mit adott Önnek ez a BL-szereplés?

Akkor már túl voltam négy bajnoki címen, az atlantai olimpián, számos A-válogatott mérkőzésen, légióskodáson, de azért is volt különleges ez a Bajnokok Ligája-szereplés, mert 14 év után sikerült ismét lázba hozni az országot, még azok is a mi szereplésünkről beszéltek – az idős nénitől kezdve a kőművesen át az egyetemi tanárig – akiket egyébként nem érdekelt annyira a futball. Igazi élmény volt ilyen közegben hétről hétre pályára lépni! 

Mire lehet képes a mai Ferencváros a Fiorentina otthonában?

Az utóbbi években szerencsére nagyon pozitív irányba változott a magyar futball: már nem kell albérletbe költöznünk, ha világszínvonalú stadionban szeretnénk lejátszani a hazai mérkőzéseinket, nem lepődünk meg, ha a válogatott nagy eséllyel sorozatban harmadik Eb-szereplését vívja ki, és ma már a Fradi is stabil tagja az európai középmezőnynek. Éppen ezért minden meccsen nyerési eséllyel lép pályára, még Firenzében is, azzal együtt, hogy a Serie A a kontinens öt legerősebb bajnoksága közé tartozik. A sikerhez az kell, hogy továbbra is igazi csapatként szerepeljenek, és ugyanolyan bátor, improvizatív támadójátékot nyújtsanak, mint amit a Klaksvík elleni kisiklás óta látunk tőlük. 

Herczeg András: A Fiorentina még sorfalat is állt nekünk!

A Debreceni VSC legendás mesterével a Loki két bajnoki címet, két Magyar Kupát, két Szuperkupát és egy Ligakupát nyert. A szakember manapság a Debreceni Labdarúgó Akadémia ügyvezetőjeként dolgozik), és a Mandiner megkeresésére először azt az utat idézte fel, amelyen a Loki eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájáig. 

Herczeg András és a Debrecen milyen utat járt be?

A Kalmar ellen mindenki a svéd bajnokot tartotta esélyesebbnek, a jó játék mellett a lelkesedésünknek is köszönhettük a továbbjutást. Az észt Tallinn ellen kettős győzelemmel léptünk tovább, mint ahogy a bolgár Levszki Szófia ellen is, hat mérkőzésünkből ötöt nyertünk meg, nagyon szép menetelés volt. Ezek után mindenki úgy volt vele, hogy egy megérdemelt ajándék számunkra a BL-főtábla, valóban nagy élmény volt minden mérkőzés annak ellenére, hogy nem sikerült pontot szereznünk. A légkörre tökéletesen jellemző volt, hogy a Fiorentina elleni kinti mérkőzésen (annak ellenére, hogy 5-2-es vereséget szenvedtünk), a hazai csapat sorfalat állt nekünk, és így köszönte meg a mérkőzést. Ez egy nagyon megható gesztus volt. A Fiorentinában már akkor is világklasszisok játszottak (Zanetti, Vargas, Mutu, Giraldino), de cseppet sem néztek le, abszolút egyenrangú ellenfélként kezeltek minket. S ha még szerencsénk is lett volna... Az első meccsen Mészáros Norbert sérült le a 30. percben, Firenzében pedig Komlósi Ádám a 10.-ben, így belső védő nélkül maradtunk. A csoport erősségére jellemző, hogy később a Fiorentina és a Lyon is a Bayernnel szemben esett ki, a francia csapat már a négy közé jutásért vívott a bajorokkal.  

Mennyire érezték, hogy megpezsdült a magyar futball állóvize a Loki BL-szereplésének köszönhetően?

Már a selejtezők során, körről körre egyre nagyobb volt az érdeklődés, 

Mindig telt ház előtt játszottunk, Budapestre rendszeresen 18-20 ezer drukker utazott Debrecenből, és a többi rivális szurkolói is szorítottak értünk. Kár, hogy éppen akkor építették át a Puskás Ferenc Stadiont, így biztonsági okokból csak 40-42 ezer szurkoló fért el, de meggyőződésem, hogy még egy arénát megtöltöttek volna a fanatikusok. Nagyszerű élmény volt mindegyik meccs, mi pedig csak sodródtunk az árral, és élveztük a népszerűséget.

Miként látja a Ferencváros esélyeit az Európa-konferencialiga tavaszi döntőse elleni idegenbeli találkozón?

Jól sikerültek az igazolások, mostanra összeállt a Fradi, nagyon együtt vannak a játékosok. Hazai pályán nyilván a firenzeiek az esélyesebbek, de ne felejtsük: ők még hétfő este bajnoki mérkőzést játszottak! A Ferencvárost képesnek tartom egy jó eredmény, egy meglepetés elérésére is, ehhez azonban sok mindennek össze kell jönnie: az egységes csapatjáték mellett mindenkinek csúcsformában kell lennie, és persze, az is fontos, hogy a szerencse se hagyja el a zöld-fehéreket. 

Nyitókép: MTI/Beliczay László