Szoboszlai Dominik könnyek között beszélt Szalai Ádámról és arról, miért játszottak tovább
Dibusz Dénes egy rángatózó lábat látott. A korábbi csapatkapitány, másodedző drámája az egész csapatot megrázta. Reakciók!
A magyar válogatott csapatkapitánya októberben még csupán a 23. életévét tölti be, de eddigi pályafutása alatt már több minden történt vele, mint más játékosokkal egy teljes karrier során. A Mandiner a hét legfontosabb vagy éppen legemlékezetesebb lépcsőfokot választotta ki a pályafutásából.
Sokan talán már nem is emlékeznek rá, de az édesapa is NB I.-es labdarúgó volt, a 2000-es évek elején a Tatabányának volt a tagja, együtt szerepelt a játékos-edző Kiprich Józseffel, valamint Kozma Istvánnal és Mészöly Gézával. Nem sokkal visszavonulása után megalapította a Főnix Gold FC-t, ahová már az egészen kicsi Dominikot is elvitte magával. Szoboszlai Zsolt saját bevallása szerint hároméves kora óta edzette a fiát, gyakran otthon, a kertben is futballoztak, nem meglepő, hogy Dominik nemcsak a saját korosztályában, hanem a jóval idősebbek között is kitűnt a tehetségével. Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy évekkel később Szobó a következő szöveget tetováltatta a karjára: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”
2017-ben hazánk rendezte az U17-es Európa-bajnoki selejtező elitkörét. Szoboszlai Dominik ekkor már a Salzburg játékosaként tért vissza Magyarországra, és egyértelműen a nemzeti csapat kulcsjátékosa lett. Az oroszok elleni találkozón két remek szabadrúgásgólt lőtt, a norvégok elleni, sorsdöntő meccs legvégén pedig újabb bombagólt szerzett. A mérkőzés lefújása után így nyilatkozott: „Nem találok szavakat arra az érzésre, amikor a labda a hálóban kötött ki. Életem eddigi legfontosabb gólját szereztem.”