Karakterében Dejan Stankovic áll a legközelebb a Fradihoz az eddigi edzőink közül – az FTC vezérigazgatója a Mandinernek

Nem is olyan régen megmosolyogták, még gúnynevet is aggattak önre, amikor azt a célt tűzte ki, hogy a Ferencváros állandó résztvevője legyen a nemzetközi kupasorozatok főtáblájának, csoportkörének. Szólíthatom Csoportkör Pálnak?
Nekem ez sosem fájt, a csipkelődés mindig benne van a sportban. De nem véletlenül mondogattam, mondogattuk, hanem mert hittük. Először azt, hogy bajnokok leszünk. Majd a fejlődést látva tűztük ki célul az európai csoportkört. Mikor 2019-ben tényleg sikerült bekerülnünk, Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke rögtön készített is egy közös képet velem azzal a felirattal, hogy „Csoportkör Pállal”, szándékosan így írva. Nem gondoltam volna, hogy egymás után ötször is a főtáblán leszünk, akkoriban csodának tartottam volna. Főképp, hogy mi mindig az első selejtezőkörből indulunk, és négy párharcot kell sikerrel megvívnunk.

A régióban nem sok ország klubjai büszkélkedhetnek az FTC-éhez hasonló mutatóval. Az Európa­-konferencialigában borítékolható az első két hely egyike és a továbbjutás?
A csoportunk van olyan erős, mint jó néhány kvartett a magasabban jegyzett Európa-ligában. A rajton hazai pályán 3-1-re legyőzött szerb Čukarički például megverte a regnáló bajnok Crvena zvezdát. Az olasz Fiorentina játékoskeretének értéke a hatszorosa a miénknek, továbbá tavaly éppen döntőt játszott az EKL-ben. A Genk azért veszélyes, mert nem közönségcsalogató név, ám erős csapat, hiszen a belga bajnokság bombaerős. Idén tavasszal a nyolcaddöntőben játszottunk az EL-ben, és ugye evés közben jön meg az étvágy, azaz ezúttal is szeretnénk megérni a tavaszt.

Voltak felettébb fájó kudarcok is a nemzetközi színtéren, 2015-ben bosnyák, 2016-ban albán, idén a BL-ben feröeri együttes ütötte ki a Fradit. Mit tanultak ezekből, mennyire változtatták meg a szemléletüket?
2011 óta vagyok ebben a pozícióban, azóta rengeteget tanultunk, fejlődtünk a kollégákkal. Helyén tudjuk kezelni a sikereket és a kudarcokat. Tudomásul kell venni, a sport hullámvasút. Persze vannak olyan időszakok, amikor egy-egy klub dominál a saját bajnokságában, mint most a Ferencváros. Édesapám mondta egyszer nekem, nehéz pálya ez, nem érzelmek alapján kell dönteni, ha úgy csináljuk, akkor nem leszünk sikeresek. Mi sosem a saját népszerűségünket tartjuk szem előtt a döntéseinknél, hanem a klub érdekeit. Az emóciókat meg kellett tanulni kizárni a döntésekből. Felháborodhatok, dühönghetek adott esetben, de higgadt fejjel kell – akár borzalmasan fájó, kényes – dolgokról, akár sorsokról határozni. A klubelnököt idézném, azt nyilatkozta egyszer, hogy ő nem lehet szurkoló, mert egy szurkolónak csupa érzelem az élete, egy elnök, egy vezető pedig tönkre fogja tenni a klubját, ha érzelemből hoz döntéseket, legyenek bármilyen nehezek. És a Ferencvárosban mindig kirakatban vagyunk, hatalmas szurkolótábor formál véleményt, ennek ellenére nem lehet megfelelési kényszerünk. Ez megöli az embert időnként, mint a mostani edzőkérdésnél. Nehéz időszakon vagyunk túl, pestiesen szólva pofára estünk a feröeriek ellen.

Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedzőt már a Klaks­vík elleni kínos 0-3 napján menesztették, majd a csapatot felrázó, a konferencialiga csoportkörébe vezető Máté Csabától is megváltak. Ez utóbbi végképp nem látszik racionálisnak, logikusnak. Mégis miért nem maradhatott a klubot tizenegy éve szolgáló magyar edző?
Az első esetben egyszerűen nem volt időnk, lépni kellett. Jó ember és edző volt Csercseszov, hálásak lehetünk neki a sikerekért, de ahogy Kubatov Gábor fogalmazott: „kezdte megenni az öltöző”, és én egyetértek ezzel. A tíz mérkőzésből kilencet megnyerő Máté Csabáé más történet. Nyilvánvaló, mindenkit rosszul érint a váltás, akivel így fut a szekér. Ezen sokat rágódtunk, és hadd idézzem ismét az elnökünket: a Fradinál mindig fontosabb, hogy egy szinttel feljebb kerüljünk szakmailag, és így választjuk ki a megfelelő edzőt is. Máté Csaba pont az a szakember, aki jelen helyzetben passzolt a Ferencvároshoz, remek edző, de nem egy szinttel magasabban. Mi egy magasabb kategóriás edzőt szeretnénk. Olyat, aki a nemzetközi porondon is ismert és tapasztalt.

Dejan Stankovićnak impozáns múltja van: játékosként hat olasz bajnoki címet, KEK- és BL-győzelmet szerzett, edzőként háromszor vezette bajnoki címig, kétszer kupagyőzelemig a Crvena zvezdát. Hogy esett a választás a 45 éves szakemberre?
A sportszakmai megítélése nem az én feladatom. Van erre egy stáb Hajnal Tamás sportigazgató vezetésével, de a döntéseket mindig közösen hozzuk meg, legyen szó játékosról vagy edzőről. Én úgy gondolom, hogy karakterében Dejan áll a legközelebb a Fradihoz az eddigi edzőink közül. Nem ismer lehetetlent, az Inter edzője akar egyszer lenni, tehát nagy céljai vannak, ahogy nekünk is. Láttuk, milyen játékosként, igazi dúvad. Azt mondta, azt a csapatot akarja látni, amely odamegy, lerendezi, megy tovább. Ezt a stílust képviseli, ugyanakkor nagy tisztelettel van az ellenfelek iránt.

Ön mint vezérigazgató az egyesülete képviseletében bekerült a klubokat tömörítő Európai Klubszövetség (ECA) vezető testületébe. Ez mekkora előrelépés?
Már a szerepvállalásom kezdetén aktívan részt vettünk a közvetlenül az Európai Labdarúgó-szövetséggel együttműködő szervezet rendezvényein. Először rácsodálkoztak, hogy „Úristen, Ferencváros! Mekkora név! Hol voltatok eddig?”. Elvégeztem egy az ECA és a Stockholmi Egyetem által szervezett, másfél éves klubmenedzseri kurzust, bekerültem az ECA marketingbizottságába, részt vettem a háromlépcsős, BL–EL–EKL-kuparendszer kidolgozásában az UEFA és az ECA közös munkacsoportjában, emellett az ECA klubmenedzseri képzésén mentora vagyok három kollégának. Most pedig a negyedikből a harmadik szubdivízióba – már szavazati joggal – bekerült a Ferencváros. Ha már ott voltunk, jelöltettük magunkat, s a Dinamo Zagrebet és a PAOK-ot beelőzve beszavaztak a testületbe.

Amikor átvették a labdarúgó-szakosztályt a külföldi tulajdonostól, tényleg akkora volt a baj, hogy azért kellett harcolni, ne kapcsolják ki a fűtést, és ne széledjen szét a csapat?
Tényleg akkora volt a baj. Kubatov Gábor és akik akkor ott voltak vele, emberfeletti munkát végeztek, nem is tudom, honnan volt erőnk akkor. Megesett az is a kezdetek kezdetén, hogy már négy és fél hónapja nem kaptak fizetést a játékosok és az egyéb alkalmazottak. Egy euróért vettük meg a szakosztályt, teljes átvilágítást kértünk, és brutális pénzügyi cash flow vákuummal szembesültünk. Hoztunk pénzt onnan, ahonnan tudtunk, otthonról, kölcsönökből… Jelentős változás volt három és fél évvel később, hogy birtokba vehettük az új stadionunkat. Óriási lépés és büszkeség volt. Onnantól kezdve komolyan vettek bennünket. Az avató mérkőzésre érkező Chelsea vezetői is rácsodálkoztak. Más polcra tett minket a Groupama Aréna. Még ha imádod is, más egy kempingben, mint a Kempinski hotelben.

Manapság divatos a Ferenc­városnak és a magyar labda­rúgó-válogatottnak szurkol­ni. Van arra konkrét számadat, kimutatás, hogy mekkora a Fradi bázisa?
Amikor Kubatov Gábor lett az elnök, az első dolga volt 2011-ben, hogy elvégeztetett egy nagy felmérést. Azóta kétévente megcsináltatjuk az újabb reprezentatív felmérést ugyanazzal a céggel. Látjuk a tendenciákat, egyre több mindenre kérdezünk rá. Az országhatárokon belül 1,040 millióról 2,2 millióra nőtt a Ferencváros-szimpatizánsok száma. Első és másodpreferenciás szurkolókról beszélünk, az első a Fradinak drukkol, a másik a települése csapatának és nekünk. A 2,2 millióból 1,3 millióan számítanak erős kötődésűnek, akik pénzt, időt, energiát is szentelnek a Fradira, nem csak szimpatizálnak velünk. Tudatosan építgetjük ezt is, persze nyilván sokat számít a teljes klub megítélésében, ha a foci sikeres. Egy ekkora bázis óriási lehetőség és felelősség is egyben, ezért is folytatunk oktatótevékenységet, szervezünk programokat, indítunk számtalan projektet évről évre, és nyitottunk családi szektort.

Költői túlzás azt állítani, hogy a Ferencváros focicsapata nemzeti ügy?
Mindig is nemzeti értékeket képviselő egyesület volt. Ne feledjük, olyannyira féltek a klubtól a kommunizmusban, hogy elvették a nevét és a színét, ezért Kinizsi néven, pirosban kellett játszania. Édesapám rengeteget mesélt erről. A Fradi a nemzeti hovatartozás jelképe volt akkoriban. Másrészt most, hogy már nemzetközi szinten jelen vagyunk, bizonyos értelemben az ország csapata a miénk. Kerültem olyan groteszk helyzetbe, hogy azt hitték, Puskás Ferenc Ferencváros-játékos volt… Szerintem országimázs-formáló erőnk van a rendszeres nemzetközi jelenlétünkkel. Kötnek bennünket Budapesthez, Magyarországhoz, márkaként pedig óriásit változtunk az utóbbi időben.

Gondol arra időnként, hogy az FTC örökös bajnokának, szakosztályvezetőjének fiaként a név is kötelezi?
Szoktam. 2014-ben ment el, mielőtt beteg lett, sokat beszélgettünk. Mondta: „Ez óriási lehetőség neked, fiam! Tudom, hogy ez volt a mindened, de jegyezd meg, ha mindenki szeretni fog, akkor valamit rosszul csináltál.” Ezen sokszor elgondolkodom, például amikor nehéz döntéseket kell hoznunk. Amikor ezt a csodálatos munkát elkezdtük tizenkét évvel ezelőtt Kubatov Gábor elnök vezetése alatt Nyíri Zoltánnal, Berzeviczi Attilával és Szalai Miklóssal közösen, akkor kimondtuk: nem azért vagyunk itt, hogy népszerűséget kapjunk, hanem azért, hogy a klub sorsát jól intézzük. Boldog vagyok, mert én is tehetek a Fradiért, és úgy vélem, jó irányban haladnak a dolgok.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád