Gyökeres fordulat jöhet Kenderesi Tamás doppingügyében? – Kováts Tímea a Mandinernek

Itt az orvos, aki közelről ismeri Kenderesi Tamást és az egész doppingügyet

Mióta foglalkozik a magyar úszóválogatottal?

2015 januárja óta állok szerződésben a Magyar Úszószövetséggel, azóta vagyok a szövetség egyik keretorvosa. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy olyan vagyok az úszóknak, mint egy háziorvos, akihez mindenféle ügyes-bajos dolgaikkal fordulhatnak, de a szövetségben az is feladatunk, hogy rendszeres szűrővizsgálatokat szervezzünk, valamint elkísérjük a versenyekre a sportolókat, ahol 0-24 órás szolgálatban biztosítjuk az orvosi felügyeletet. 

Nyilván akkor azzal is alaposan tisztában van, hogy milyen váratlan vagy bejelentett ellenőrzéseket kapatnak a magyar úszók, ugye?

Természetesen, és ez azt jelenti, hogy a WADA, vagyis a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, valamint a Magyar Anti-dopping Csoport is vizsgálódhat a versenyzőknél (MACS).

Mielőtt Kenderesi Tamás konkrét esetével foglalkoznánk, elmondaná, hogy miképp és mióta illeszkedik a biológiai útlevél, a versenyzők ellenőrzésének rendszerébe?

A WADA biológiai útlevél hematológiai modulját 2009-ben vezették be. Ami véleményem szerint, a jelentős fordulatot hozta, az 2015-ben történt. Addig ugyanis direkt bizonyítást követelt az eljárás, vagyis direkt módon ki kellett mutatni a sportoló szervezetéből a tiltott anyagot, vagy direkt módon kellett bizonyítani a tiltott módszert, ahhoz, hogy doppingolással lehessen vádolni a versenyzőt. 2015 óta más a helyzet. Azóta a biológiai útlevél – amely valójában egy matematikai modell –, ha gyanúsnak minősít egy mintát, és ezt a szakértők jóváhagyják, akkor ez önmagában elég ahhoz, hogy megvádoljanak egy sportolót azzal, hogy doppingolt;

A biológiai útlevél hematológiai moduljában olyan nagyon egyszerű, bármelyik laboratóriumban hozzáférhető paramétereket vizsgálnak, mint a hemoglobinszint és a retikulocita százalékos aránya. A matematikai modell a statisztika eszközeivel a normál populációra jellemző referencia-tartományt módosítja, tehát a normál értékek felső és alsó határát tolja kissé el, annak függvényében, hogy korábban milyen értékeket szolgáltatott a sportoló. Tulajdonképpen egyénre szabja a referencia tartomány alsó és felső határát. Ez eddig valóban nagyon jó ötletnek tűnik: amennyiben a matematikai modell alapján egy minta kívül esik az egyéni referencia-tartományon, akkor kikérik egy szakértő véleményét. Amennyiben a szakértő úgy véli, hogy valószínű a tiltott szer vagy módszer használata, akkor még két szakértő, ún. expert véleményét is kikérik. Amennyiben, egymástól függetlenül, mind a három szakértő úgy vélekedik, hogy az érték hátterében valószűleg doppingolás áll („likely doping” ), akkor értesítik ki a sportolót arról, hogy megvádolják doppingolással.

Ami rendkívül aggasztó, hogy egy későbbi fázisban,

Tehát, hogy tiszta legyen: 2009 és 2015 között a biológiai útlevél felvetette a gyanút, de direkt módszert igényelt az eljárás, amelynek során be kellett bizonyítani a tiltott szer vagy módszer jelenlétét a sportoló esetében, enélkül nem lehetett elítélni valakit. Ma el lehet. 

Ön szerint három egymástól független szakértő egybehangzó véleménye nem elegendő súlyú ahhoz, hogy a vád megálljon?

Amíg külön-külön vizsgálódnak valóban függetlenek, de a levelet, amelyben megvádolják a sportolót, már közösen szerkesztik és címzik a sportolónak, illetve a sportoló védekezésére is közösen írják a válaszlevelet. Vagyis közöttük ekkor zajlik már egy párbeszéd, és konszenzusra kell jutniuk, hogy közösen írhassanak értesítést a versenyzőnek.

Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy

következésképp maguk az útlevélbe táplált adatok is hiányosak. Értelemszerűen, ha egy matematikai modellbe betáplált adatok nem kellőképpen pontosak és nem teljes egészében fedik le a valóságot, akkor abból következtetést sem szabadna levonni, nemhogy doppingvádat megfogalmazni, ad abszurdum elítélni valakit emiatt. 

Az értesítést követően van lehetősége a versenyzőnek védekeznie, illetve bebizonyítania azt, hogy mi okozhatta az „eltérést” a biológiai útlevélben. A magyar sajtó nagyjából ekkor értesült arról, hogy több magyar sportolót, köztük az olimpiai bronzérmes Kenderesi Tamást – biológiai útlevelükben tapasztalt eltérés miatt – megvádoltak, s ezek után hónapokig lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy a védekezésük megáll-e, ekkor már a magyar 3-fős bizottság előtt.

Az értesítését követően a sportoló valóban bevonhat szakértőket a saját védekezésébe. Az eltérések tisztázásakor olyan élettani bizonyítási eljárást szükségszerű levezetni a védekezés érdekében, amit csak szakember tud megválaszolni.

Ilyenkor ők vagy elfogadják ezt az indoklást, vagy nem. Ha nem fogadják el, vagyis fenntartják azt, hogy valószínűsíthető a doppingvétség („likely doping”), akkor itt már nincs lehetősége a sportolónak a WADA felé további magyarázatra, hanem a MACS színre lép és egy magyar három tagú bizottság előtt kell a sportolónak védekeznie, ahová vihet szakértőket és tanúkat is.

Ez a három tagú magyar bizottság, amely egy sportorvos és táplálkozástudományi szakértő (Dr. Martos Éva professzor asszony), egy sportorvos – élettanász (Prof. Dr. Pavlik Gábor) és egy jogász (Dr. Budai Balázs) expertekből álló csoport volt a mostani esetben, egy szakértői testület, amely – ezekben a magyar sportolókat érintő esetekben – meghozta az ítéletet és első fokon elmarasztalta  Kenderesi Tamást. A versenyzőnek a döntéssel szemben már csak a Nemzetközi Sportdöntőbíróság, a CAS előtt maradt még lehetősége védekezni. Erről pedig tudjuk, hogy egy vagyonba kerül és rendkívül hosszú folyamat.

Ez sajnos így van, és

Ennek a sajnálatos ügynek a kapcsán közel fél évet foglalkoztam ezzel a vizsgálati módszerrel behatóan.

Azt talán még a laikusok is tudják, hogy a vérképzés az emberi szervezetben egy sok tényező által befolyásolt mechanizmus. Egyrészt hatnak rá külső környezeti hatások, mint például a magaslat, vagy bármi, ami oxigén-hiányt vált ki, de tudományosan bizonyított, hogy például a krónikus vagy akut edzésterhelés is befolyásoló tényező. A másik nagy csoportba a belső faktorokat szokás sorolni, mint például a genetikai hatások, a nem, az életkor, és a többi. Ráadásul, a mintavétel technikája, a minták kezelése, valamint a mintavétel és a mérés között eltelt idő is módosíthatja ezeket az értékeket. Sőt, laboronként, pontosabban mérőeszközönként is kismértékben eltérő értékeket kaphatunk. Mivel a biológiai útlevél esetében nagyon apró eltérésen múlhat, hogy egy érték fennakad-e a matematikai modell hálóján, így talán nem kell magyarázni, hogy

Nem beszélve arról, hogy bár a matematikai modellben törekedtek arra, hogy minél több befolyásoló faktort számításba vegyenek (ezért például a mintavételi jegyzőkönyvben rögzíteni kell, hogy részt vett-e a sportoló magaslati edzésen, volt-e edzése az elmúlt két órában), de az elképzelhetetlen, sőt, tudományosan kizárt, hogy minden befolyásoló faktort figyelembe lehessen venni.

Ezért is van, hogy a matematikai modell jelzését három szakértőnek még felül kell vizsgálnia; abban az esetben, ha a szakértők valóban elfogulatlanok, függetlenek, és tisztában vannak a döntésük felelősségével, akkor ez talán még működhet is. De sajnos azt is tudjuk, hogy ahol csak emberi vélemények döntenek, és nincs direkt bizonyításra szükség, ott mindig történhet tévedés. A fent említett hemoglobin szinten kívül, elsődleges eltérésként a biológiai útlevél a retikulocitaszámot, és e két értékből számított stimulációs indexet, az úgynevezett OFFscore-t vizsgálja.

Lehet-e tudni, hogy Kenderesi Tamásnak hol mozogtak ezen értékei?

A retikulocitaszám arról ad tájékoztatást, hogy mennyire „pörög” a vörösvértest-képzés a szervezetben. A normál értéke általában 0.5 – 2.00 % között van (bár laboronként ettől lehetnek minimális eltérések), vagyis a normál populációra vonatkozó referenciatartomány ezen értékek között mozog.

Egyetlen olyan adata van, egy 0.42-es érték, amely minimálisan az átlagpopulációra jellemző határ alatt van, de ezt a WADA értékelésében a matematikai modell alapján normálisnak minősítették. Ugyanez igaz a hemoglobin szintjére is, sőt, egyetlen olyan értéke sincs a 46 mintában, amely a világ bármelyik laborjában „csillagot” kapott volna, tehát, amely kívül esett volna az átlag populációra jellemző normál tartományon.

Kenderesi Tamás édesapja is elment tesztelni, hogy bizonyítsa fia ártatlanságát – az értékek őket igazolták

Akkor szinte érthetetlen, hogy min akadt fenn...

Van még egy érték, a fentebb már említett úgynevezett stimulációs index, az OFFscore adat, amit a hemoglobin koncentrációból és a retikulocita-százalékból számítanak. Ezt sehol máshol nem nézik, ez a WADA-nak egy sajátos, és más, normál laborokban nem nézett indexszáma, itt tehát nincs normál referencia-tartomány, amihez viszonyítani lehetne. Érdekességképpen kiszámoltuk ezt az indexet

és messze meghaladta az eltérés mértéke a saját élsportoló, válogatott úszó fia értékeinek eltérését a WADA normál tartományához képest, ami azért igen elgondolkodtató. 

Akkor most már valóban nagyon érdekes, hogy mi alapján született Kenderesit elmarasztaló elsőfokú ítélet.

A doppingvádban összesen 46 mintavételt tüntettek fel, ebből 43-at tartottak érvényesnek, és ebből a 43-ból hat esetben mondták azt, hogy a három adat, vagyis a hemoglobin, a retikulocitaszám vagy az OFFscore érték közül valamelyik kívül esett a matematikai modell által meghatározott egyéni referencia-tartományon. Ebből a hatból egy esetben ejtették a vádat, mert ott elfogadták, hogy egy teljesen legális véradás után született laborminta volt. Ezt a WADA is elismerte.

Ez volt az az eset, amikor keveredés volt a véradás és a transzfúzió között?

Igen, a mintavételi kísérő dokumentumban az erre vonatkozó angol nyelvű kérdés nem egyértelmű mindenki számára. De Kenderesi Tamás e tekintetben tisztázta magát, a WADA elismerte a véradás tényét. Ebben az esetben a vád egy 2022-es mintavétel alapján született, de ezt a mintát a védekezés után kivették a vizsgálandók közül. De ha már itt tartunk, amellett ne menjünk el szó nélkül, hogy a vád alapjául szolgáló hat mintából négy 2017-es minta volt, egy 2021-es, és egy 2022-es, ez utóbbit ugye kivették a vizsgálódásból a véradás miatt. Kérdezem én, hogy ha 2022. szeptemberében kapott a sportoló először értesítést ezekről az eltérő adatokról, ill. az ezek alapján felmerülő doppingolás vádjáról, akkor mi történt 2017 és 2022 között?

Mit csinált a WADA 2017 és 2022 között vizsgált mintákkal?

Jól értem, hogy gyakorlatilag négy darab ötéves és egy darab egyéves biológiai útlevél értékelés miatt marasztalták most el az olimpiai bronzérmest?

Úgy tűnik igen, s noha nem tudok róla, hogy volna határidő erre vonatkozóan. De azért az mégiscsak furcsa ennyi tesztelés mellett, hogy amennyiben valószínű doppingnak minősítették bármelyik mintáját 2017-ben, akkor hogy lehet, hogy nem értesítették már korábban, vagy ha nem találták „valószínűleg dopping” kategóriába tartozónak akkoriban, akkor ma hogyhogy mégis? Arra vonatkozóan, hogy vizsgálták-e Kenderesi Tamás 2017-es mintáit korábban, és annak mi lett az eredménye, 

Nehéz azt elképelni, hogyha a matematikai modell kidobja egymás után négy mintáról, hogy eltérés van, akkor azt ne akarná közelebbről is megvizsgálni, vagy a szakértőivel megvizsgáltatni a WADA. Ha pedig megnézték, és „likely doping” volt a vélemény, akkor pedig ki kellett volna értesíteni a sportolót, akkor az már nem opcionális.

Kifejtené részletesebben a dátumok kiemelése mellett, hogy amennyiben a háziorvosi laborban egyetlen mintája, egyetlen értéke sem kapott volna csillagot a normál populációhoz képest, akkor mégis mi alapján marasztalták el Kenderesit az expertek?

A matematikai modell adaptálja a sportolóra a normál populáció értékeit függően attól, hogy milyen korábbi laboreredményeket produkált a sportoló. Vagyis, inkább saját magához viszonyítja az eredményt a modell. Így lehetett az, hogy egy 1,69-es retikulocita szám (amikor 2.00-ig normális az átlag populációnál) Tamásnál már „csillagot” kapott, egyszerűen azért, mert lejjebb vitte a matematikai modell a felső tartomány határát az esetében. Megjegyzem a 46 mintán kívül van még legalább 2 olyan minta, aminek érvényes eredménye van, de a biológiai útlevélben mégsem szerepel, holott ezek nyilvánvalóan befolyásolják az egyéni referenciatartományokat.

Az orvostudományban sokszor használunk matematikai modelleket, amelyeket aztán humán kontrollnak vetünk alá. Ilyen például egy automata EKG-elemző. Példának okáért élsportolóknál gyakorta előfordul, hogy egy automata szívinfarktus, vagy egyéb kardiológiai rendellenesség gyanúját írja ki, de sok esetben a szakértő emberi szem azonnal el tudja dönteni, hogy erről szó sincs, hanem úgynevezett „sportszívvel” van dolgunk. Máskor, ha a diagnózis nem egyértelmű, akkor további vizsgálatokat rendelünk el.

Erre valók a részletes további vizsgálatok, amelyekkel kontrollálható mivel állunk valójában szemben. A matematikai modellek segítik a munkánkat. A WADA matematikai modellje is segíti a dopping-ellenes harcot, de az eredménye nem lehet kizárólagos, kell, hogy legyen lehetőség másik vizsgálattal, vagy vizsgálatokkal az „ellenbizonyításra”.

A probléma az, hogy minden egyes érték, amelyet Kenderesi Tamás produkált, élettanilag tökéletesen alátámasztható. Én magam minden egyes esetben ezt tudományos irodalmi hivatkozással alá is támasztottam, és a sportoló ezzel a magyarázattal küldte vissza a válaszát a WADA-nak. Sajnálatosan

bár jómagam úgy éreztem, hogy ha ezekre az érvekre nem inog meg a WADA, illetve a szakértők, akkor semmire. Mert ugye az ártatlanságot nem lehet bebizonyítani, csak a bűnösséget.

A jog nyelvén is az ártatlanságot vélelmezzük, az elvileg mindenkinek jár. Ugyanakkor azt is mondják a doppingellenőrök, hogy „na, de kérem, ugyanezek a szabályok vonatkoznak mindenkire, minden egyes sportolóra!” – vagyis akkor Kenderesi Tamásra is. Jól értem, hogy Ön azt állítja, hogy a biológiai útlevéllel kapcsolatos matematikai modell és a most érvényben lévő elvek miatt akár ártatlan sportolókat is elmarasztalhatnak?

Én úgy érzem, hogy

Kenderesi Tamás már megjárta a poklot, és most, ha mégis a reputációja miatt a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz, a CAS-hoz fordul, az akkora anyagi tehertétel, és olyan stressz, amely már mindenképpen megpecsételte a pályafutását. Én csak azt mondom, akár Kenderesi, akár más sportoló esetében, hogy ha csak egyetlen esetben is ártatlan sportolót ítélnek el egy ilyen modell, vagy módszer alapján, akkor az helyrehozhatatlan károkat okoz, és ezen mindenképpen el kellene gondolkodniuk az érintett döntéshozóknak. 

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás