A második játékrészben érthetően felpörgette a játékot a Juve, a cserék közül Samuel Iling-Junior tűnt a legaktívabbnak, a Zebrák játékával kapcsolatban az egyik legnagyobb kritika, hogy éppen az ifjú angol révén csupán a 61. percben (!) küldték az első lövést Yassine Bunu kapujára.
Nem csoda, hogy a hátrányban lévő torinóiak egyre idegesebben játszottak, már csak azért is, mert a spanyolok sorozatos, apró tüskéi, szabálytalanságai is feltüzelték őket. Ehhez a kellemetlen taktikához méltó partner volt a játékvezető, Daniel Siebert is, aki ugyan rendre lefújogatta a faultokat, de látszott, hogy nem képes megfékezni az indulatokat, és – amit nemzetközi szinten igen ritkán tapasztalni –
állandó simogatásokkal próbálta nyugtatni a futballistákat, akik ettől – mondani sem kell – talán még idegesebbek lettek…
A német FIFA-bíró a 87. percben tette fel a koronát a teljesítményére: a négy perccel korábban már egy buktatásért sárga lapot kapó Loic Badé – egy beadást követően – a labda helyett egyértelműen Adrien Rabiot bokáját találta el, csúnyán letalpalta honfitársát a tizenhatoson belül, aki lenn is maradt a földön. Siebert továbbot intett, pedig szabad szemmel is látható volt, hogy egyértelmű szabálytalanság történt, arról nem is szólva, hogy a Juventus támadójának bokáján hatalmas seb tátongott (mintegy igazolandó a vétséget), másrészt ezért a tettéért a sevillai védő minimum egy újabb sárga lapot érdemelt volna, így egy piros lap is elmaradt.
Ami még a fentieknél is érthetetlenebb: a VAR-szoba sem látott okot a beavatkozásra,