„A reményt az utolsó pillanatig fenn kell tartani” – Lénárt Ágota sportpszichológus Suhajda Szilárd expedíciójáról

Suhajda Szilárd magyar hegymászó április végén indult el, hogy oxigénpalack segítsége nélkül elérje a Mount Everest tetejét. A magyar hegymászó kedden este kezdte meg a csúcskísérletet, szerda délután érkezett az utolsó jel a GPS-jeladójáról, majd csütörtökön hegymászók találtak rá, rossz állapotban 8700 méteres magasságban. Péntek hajnalban mentőakció indult érte. A helyzettel kapcsolatban dr. Lénárt Ágota sportpszichológust nyilatkozott a Mandinernek. 

***

Mit élhet meg egy ilyen helyzetben egy hegymászó családja?

Mivel nem ismerem az összes körülményt, és hegymászó sem voltam soha, csak annyit mondhatok: biztos vagyok benne, hogy

hiszen egy ilyen sportteljesítmény hatalmas kockázattal is jár!

Ezeket a nehéz pillanatokat, a bizonytalanságot miként lehet feldolgozni?

Amikor megtörténik egy traumatikus élmény, a reményt az utolsó pillanatig fenn kell tartani, bármennyire is nehéz helyzetben van most a család.

Suhajda Szilárd felesége, Legindi Tímea az elmúlt órákban többek között azt nyilatkozta: „a realitást nézve már nagyon kis esélye van annak, hogy Szilárdot életben találják abban a magasságban, azonban én teljes mértékig bízom Szilárdban és hiszek a csodákban.” Erről mint gondol?

Szándékosan nem ejtem ki azt a szót, amely már a legrosszabbat feltételezi, annál is inkább, mert ez a helyzet már nem is annyira a sportpszichológia, hanem a krízisintervenció szakterülete. Egy ilyen esemény vagy folyamat feldolgozása érdekében mindenképpen szükség van egy szakemberre, akinek a segítségével a legnehezebb pillanatokat próbáljuk feldolgozni, mert elfelejteni úgysem lehet soha. Még egyszer hangsúlyozom, egyelőre ne is feltételezzük a legrosszabbat, de az biztos:

pláne, hogy a sportembert a kisfia is várja haza.

Nyitókép: Mindenki bízik a csodában! Kép: Suhajda Szilárd Facebook