Szilágyi Áron begyalogolt a döntőbe, majd mínusz hatról, a végén zsinórban öt tust adva fordított a budapesti Világkupán

Szilágyi Áron a koronavírus óta – aprócska túlzással – nem veszített asszót.

A legfontosabbak közül tényleg egyet sem: továbbra is olimpiai és immár világbajnoki címvédő.

Emellett megnyerte tavaly a két legfontosabb kardvívónemzet állomásait a Világkupa-sorozatban, melyek természetesen a legpatinásabb évközi címek is. Padovában harmadik győzelmével hazavihette az aranysisak-trófeát, újat kellett rendelni az olasz ötvösmesterektől. Budapesten pedig végre-valahára megnyerte az egyetlen fontos hiányzó város címét.

Budapesten ma tökéletesen sikerült a főpróba a nyári, milánói világbajnoki, és a jövő évi, párizsi olimpiai címvédésre.

A világkupaverseny első fordulóiban Szilágyi senki ellen nem pazarolt energiát, miközben senkit nem is engedett a vérszaghoz. Hogy egy ilyen kaliberű vívó, ennyi tapasztalattal mennyire pontosan képes belőni a két szempontot:

Ennyi szórása még a kozmikus háttérsugárzásnak is van. 

(Vagy a sportnál maradva: ennél kisebb szórással csak Eliud Kipchoge dolgozhatott Bécsben, amikor megfutotta két órán belül a maratoni távot. Abban az egyenletességben kenyai olimpiai bajnokot hét váltott iramfutó és egy, a külön az erre a célra, a gyárinál is pontosabb iramtartásra megbuherált, negyvenmillió forintos villanyautó segítette.)

Egyetlen egyszer volt – ha nem is gondban, de – észrevehető darabszámú pillanatig hátrányban Szilágyi. Egyik ellenfele minden tusban előbb rajtolt, mint az „Allez!” vezényszó, ezzel 3-0-ra vezetett. Szilágyi ekkor udvariasan megelégelte, hogy két ember helyett, két szerepben kell figyelnie. Megkérte a bírót, hogy ügyeljen a szabálytalanságra. A gond elszállt; ez az ellenfél kapta végül a legsimább verést, a 15-8-ast, de móresre tanításra itt sem tűnt Szilágyi energiát pocsékolni.

Eközben két másik magyar ment el a legjobb tizenhatig. Iliász Nikolász simán verte az ukránok legjobbját, egy korábbi padovai Világkupa-döntőst, Jagodkát a főtábla első meccsén. Majd nagy meglepetésre egy japánt, Kaito Streetst kapta. Ami Iliász mai napján túlmutatóan azért jó hír, mert Streets az első fordulóban a koreai Oh Szangukot, Budapest 2019-es világbajnokát verte meg.

Szanguk egyértelműen a legkomolyabb fenyegetés Szilágyi Áronra nézve a következő években: az egyetlen vívó, aki akkor is képes megverni őt, ha a háromszoros olimpiai bajnok nagyon jól vív. Ám Oh Szanguk a tokiói csapat olimpiai arany óta kisebb gödörben van, és most Budapesten legalább egy versennyel későbbre tolódott, hogy kilábaljon.

Iliász tehát a japán Streetsszel vívott. Egy vártnál könnyebb asszót. A magyar nem volt hajlandó hátrafele menni; a japánnak nem volt eszköze kikényszerítenie ezt. 15-8 ide. Iliász aztán a negyeddöntőért egy tussal kikapott az egyiptomi Elsissytől, de így is tett egy lépést annak irányában, hogy csapattag lehessen a párizsi olimpián.

A magyar bajnok Gémesi Csanád a nap első meccsén az idei országos bajnoki döntő visszavágóján ismét megverte a 2017-es világbajnok Szatmári Andrást, majd a német Frederic Kindlert is. Neki is a legjobb tizenhat volt a végállomás, az eksztázisban vívó francia, Maxime Pianfetti verte őt meg, aki nyáron egyetlen találatra volt a világbajnoki címtől. (Azt az egy tust azonban akkor Szilágyi Áron adta a világbajnoki döntőben.)

Szilágyi a lesötétített, kivilágított főpáston, a főműsor első asszójában, az elődöntőben, telt ház előtt már a legfelsőbb fokozatra kapcsolt. Simán, 15-9-re győzte le azt a Gu Bongilt, akit tavaly csak az év egyik legnagyobb tusával, egy hatalmas bravúrral vert meg a padovai döntőben 15-14-re, és akivel a '10-es évek közepén szezonokon át a világ két legkiegyensúlyozottabb csúcsvívója voltak.

Szilágyi Áron ott is maradt, és mostanában a grúz Sandro Bazadzéval teszik ki a világ két legstabilabbját.

A mai, budapesti döntőben Bazadze már 11-5-re is vezetett. Az asszó közepén Szilágyi szinte túlzottan sportszerű gesztusként visszaadott egy kétes tust a grúznak.

(Nem ez volt az egyetlen ilyen, a francia Pianfetti az elődöntőben jelezte magától, amikor tévedett a zsűri, és adta meg a találatot Bazadzénak.)

Bazadze erőszakos vívásával karnyújtásnyira került a győzelemtől. 14-10-nél öt esélye volt, hogy megnyerje a versenyt. A kulcs az egyenlítő tus volt, ahol Szilágyi félelmetes mozgássebességnél, majd egy métert csúszva a fémpáston sem esett ki a küzdőtérről, visszavette a támadást, és végigkergetve Bazadzét tíz méteren, levágta őt.

Bazadze elvesztette a fejét, reklamált, csapkodott, mutogatott. Csak valami  bődületes szerencsével, minden pszichés szabályt megcáfolva adhatta volna be a döntő tust. Nem cáfolt; Szilágyi őrületes fordítással megvédte címét Budapesten, és ráfordult az olimpiai kvalifikációs időszakra, benne a világbajnoki címvédésre, majd az olimpiaira.

Nyitókép: Szilágyi Áron páratlan pályafutásának egyik legnagyobb fordítása után.
Fotó: Kovács Tamás / MTI