A magyar válogatott csütörtökön mutatkozik be a férfi kézilabda-világbajnokságon. Két éve az ötödik helyen végeztünk, a tavalyi Eb-n csupán a 15. hely jött össze. A korábbi világklasszissal azt is elemeztük: mi kell ahhoz, hogy a nyerő arcát mutassa a válogatott?
Kezdésként menjünk kicsit vissza az időben, hiszen kihagyhatatlan a tavalyi, részben hazai rendezésű Eb, amelyen csupán 15. helyet értünk el. Egy év távlatából miként emlékszik vissza e kudarcra?
Nyilván többre számítottunk, de már túl vagyunk rajta. Természetesen igyekeztük leszűrni és analizálni a tanulságokat valamint, hogy min érdemes és min kell feltétlenül változtatnunk. Tömören úgy is fogalmazhatnék: mindenkinek szeretnénk bizonyítani, hogy a tavalyi szereplésünk csak egy kisiklás volt, a csapat igazi arca az a teljesítmény és helyezés, amelyet a legutóbbi világbajnokságon produkáltunk.
Min kell feltétlenül változtatnunk?
Erre – már csak az ellenfelek miatt, taktikai okokból is - térjünk vissza a világbajnokság után!
Még egy gondolat erejéig beszéljünk a tanulságokról, hiszen a sikertelen Eb-szereplés után a szövetség elnöke, Kocsis Máté sem titkolta a csalódottságát. Elmondta, hogy ugyan a játékosok és a szakmai stáb mindent megtettek a sikerek érdekében, de a számok nem hazudtak: a különböző mutatókban, mint például fizikumban, gyorsaságban, az átadások hatékonyságában a válogatott igencsak elmaradt a nemzetközi szinttől.
Amennyiben a „nemzetközi szint” kifejezés alatt a legszűkebb elitet értjük, akkor csak azt tudom mondani: mindenből lehet még jobbat kihozni! A szakmai stábbal együtt nap, mint nap azon dolgoztunk, hogy a vébére a legtöbbet hozzuk ki a fiúkból. Engedje meg, hogy a legutóbbi labdarúgó-vébét hadd hozzam fel példának: nem biztos, hogy az argentinok játszották a leggyorsabb futballt, nem biztos, hogy a legrutinosabb csapat volt az övék, mégis ők lettek a világbajnokok. Vagy a saját környezetünkből hadd idézzek: tavaly játszottunk két mérkőzést a németekkel, az egyiken döntetlent értünk el, a másik találkozón ők nyertek, mégis a különböző mutatókban alig lehetett különbséget felfedezni, sőt volt olyan terület, amelyben mi teljesítettünk jobban. Meggyőződésem, hogy a tavalyi Eb-n azért is végeztünk a vártnál jóval hátrébb, mert nem valós adatokat produkált a csapat. Csak hát éppen akkor nem jött ki legjobban a lépés, amikor a legjobban számítottunk erre, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá…
Rátérve a csütörtökön rajtoló világbajnokságra, az első hét hely elérését fogalmazta meg az elnökség, amely automatikusan olimpiai selejtezős helyezést érne, de a körülmények kedvező alakulása esetén még a nyolcadik, kilencedik helyezés is beleférhet. S hogy ez egyáltalán nem túlzott elvárás, bizonyítja: az ön által is említett, két évvel ezelőtti világbajnokságon ötödik helyezést ért el a csapat. Chema Rodriguez kinevezésével mennyiben lesz más a válogatott?
Sosem szerettem különböző csapatokat összehasonlítgatni egymással, most sem teszem. Egy dolog biztos: a jelenlegi magyar csapat a közelmúltban jó eredményeket ért el, így ha a tudásunk 80 százaléka fölött teljesítünk, bárkit megverhetünk, ha e szint alatt hozzuk a mérkőzéseket, bárkitől kikaphatunk. Utóbbira természetesen gondolni sem szeretnék… Tudomásul kell venni: a nemzetközi mezőny ma már még inkább kiegyenlítődött, egyik ellenféllel szemben sincsenek lefutott mérkőzések – de hát a sport ettől is szép…
Az egyszemélyes felelősségvállalás, Chema Rodriguez személye mennyire lehet garancia a sikerre?
Chema öt évet játszott Veszprémben, játékosként is sikerorientált volt, edzőként is a győzni akarás jellemző rá. Évek óta a válogatott szakmai stábjának a tagja, tehát nagyon jól ismeri a közeget. És azt is pontosan tudja, mekkora az elvárás a válogatottal szemben, és ezzel szoros összefüggésben, hogy a pozíciója óriási felelősséggel is jár. Semmi másra nem fókuszál, csak a párizsi olimpiára, és ennek érdekében a maximumot szeretné kihozni a válogatottból. Ebben nagy segítségére lesz a közelmúltban kinevezett másodedző, Miguel Ángel Velasco is.
Az eredményes szereplés egyik záloga lehet a mentális felkészítés is. A tavalyi Eb kapcsán Kocsis Máté azt is hiányolta, hogy a válogatott akkoriban nem vette igénybe egyetlen sportpszichológus segítségét sem. E területen változott a helyzet az elmúlt egy év alatt?
Ez bizonyos szempontból kényes téma, hiszen akikkel szerettünk volna együtt dolgozni, már nem tudták vállalni a válogatott felkészítését. De minden játékosnak van lehetősége egyéni módon pszichológusok, coachok segítségét igénybe venni. Ezt többen meg is teszik, és ebben segítjük őket. Akinek ilyen felkészítésre is van igénye, fontos, hogy a mindennapok során, a klubidőszakban is igénybe vegyen ilyet, hiszen a válogatott a sűrű versenynaptár miatt csak nagyon kevés alkalommal gyakorolhat együtt, és akkor is nagyon feszes a program.
Végezetül, szaladjunk végig a csoportbeli ellenfeleinken. Dél-Koreával kezdünk, akiket ön a mezőny „sötét lovainak” titulált.
Azt hiszem, mindenki így gondolja, hiszen az ázsiaiak nagyon ritkán lépnek pályára európai együttesek ellen, szinte csak kétévenként, néhány találkozó erejéig, a világbajnokságokon. Egy világversenyen egyébként is mindig fontos, hogy győzelemmel kezdjen a csapat, hiszen ez további lendületet adhat. Az ázsiaiak ellen mindenképpen megvan erre az esély, de egy percre sem szabad ellenünk sem lazítanunk. Öt-hat videóanyag is rendelkezésünkre áll róluk, ráadásul nemrég Lengyelországban vettek részt egy nemzetközi tornán. A közelmúltban nem találkoztunk hasonló stílusú riválissal, a játékosok termete miatt talán az Izrael elleni találkozónk volt hasonló jellegű. De nem is az ellenféllel kell foglalkoznunk, saját magunkra kell leginkább összpontosítanunk.
Izland az utóbbi évtizedekben mindig kemény diónak számított…
A játékosaik többsége topbajnokságokban szerepel, így a világbajnokságon is várható, fantasztikus ritmusú találkozókhoz hozzászoktak. Tavaly nem sikerült megvernünk őket, a három évvel ezelőtti Európa-bajnokágon azonban igen. Ha a sebességet tudjuk fokozni, abszolút pariban tudunk lenni velük.
A rendkívül sokat fejlődött Portugália ellen sem lesz könnyű a helytállás.
Hasonló mérkőzésre számítok, mint Izland ellen. A játékosok a klubjaikban rengeteg nemzetközi mérkőzést is játszanak, rájuk különösen jellemző, hogy előszeretettel és kimagaslóan alkalmazzák a hét a hat elleni játékot. Ha ezt megfelelően tudjuk hatástalanítani, mindenképpen esélyünk lehet a győzelemre.
S önnek már egyáltalán nem hiányzik az aktív játék? Hiszen még mindig csak 42 éves lesz…
Megvallom, abszolút nem, hiszen hála Istennek továbbra is kötődöm a kézilabdához, szakmai alelnökként napi szinten benne maradtam a hazai és a nemzetközi körforgásban, és így immár a pálya széléről segíthetem a fiúkat, hogy kihozhassák magukból a maximumot.
Nyitókép Nagy László már csak a pálya széléről irányít Fotó: MTI/Kovács Tamás
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Bánhidi Bence nélkül is a legjobb nyolc a cél.
De talán csendes magányában már ő maga sem hiszi, hogy ez sikerülni fog!
Már csak 92 nap, kisbarátom, és felkenődsz a falra!
Tiszektások! Magyar Péter sunyi politizálása nyilvánvalóan bizonytalanságot hozna az országnak, ezt rajtatok kívül mindenki látja már.
Az, amit a Szily-interjúban tettél, minden határt átlép.
Az utolsó szűkítésnél maradt ki.
„Éppen ezért van szükségük a magyaroknak a mi szolidaritásunkra” – jelentette ki a korábbi lengyel miniszterelnök-helyettes.
A csecsen vezető fiát kritikus állapotban szállították kórházba.
