Az újnak nevezett, de valójában köztes öttusa-formátumban már vezetgetik kifelé a lovaglást, így csak a döntősöknek kell megmérettetniük magukat a legnemesebb számban, de a szint már itt is tudatosan olyan alacsonyra van belőve, hogy a hagyományosan komoly tudású magyaroknál sokkal gyengébb lovasoknak se okozzon bajt. Nem is okozott. (Bár pont Bereczkit dobta le háromszor a lova a budapesti Világkupa gyakorlópályáján tavasszal, hogy aztán úrrá legyen rajta pár perccel későbbre, a versenyre. Quod dictum: lovaglótudás.)
Ahogy az úszás sem szokta igazán felforgatni a mezőnyt, kiszámítható sportág lévén. Bereczki itt a harmadik, Szép a hatodik legjobb volt.
Bereczki Richárd így az első helyről kezdhette meg az Európa-bajnoki döntőt, és bár az első lövészeteknél nem ment minden tökéletesen, az utolsó két sorozata kifogástalanul sikerült, így nagy fölénnyel, az igen szűk, tizennyolc fős döntőben még körözést is bemutatva nyerte meg első egyéni Európa-bajnoki címét.
Az ezüstérmes előtt majdnem negyed perc előnnyel ért célba – aki nagy örömünkre honfitársa, Szép Balázs lett, miután a kilencedik helyről kiemelkedő laser runt teljesített. A bronzérmes ukrán Aharusev utolsó körbéli megelőzése különösen értékes: Szép hatalmasat kapaszkodva az utolsó futókört kicsivel az ukrán előtt kezdhette meg, de Aharusev visszaelőzte őt. Ilyenkor a standard az, hogy a lendületben lévő, és eddig lassabban futó (azaz előnyösebb helyről rajtoló) versenyző már végig tudja csinálni az utolsó pár száz métert, de Szép Balázs hatalmas akarattal nem engedte elmenni ellenfelét, így létrejöhetett a magyar kettős győzelem hazai pályán.
A Világkupa-szezon során kiderült, hogy van még jópár Bereczkivel és Széppel közel egy erejű magyar öttusázó, amihez a szezonban mindig, így az EB-n is dobogóra álló Gulyás Michelle teljesítményét hozzávéve igen bizakodóan lehet várni a következő, immár olimpiai kvalifikációs szezont.