Törőcsik Andrásról mondják a csapattársak: „Nem volt senki, aki kézen fogja, és segítsen neki, hogy kikerüljön abból a közegből, amely lefelé húzta"

Bálint László

a Ferencváros 76-szoros válogatott hátvédje

A Fradiban mindig szenvedtünk ellene

Törő nagyon jó csapattárs volt, a futballtudásához nem férhetett kétség. Ezzel együtt azt mondom,

A Fradiban mindig szenvedtünk a Dózsa csatárai ellen, nem volt elég a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó támadósor, utána jöttek a Törőcsik és Fekete Laci nevével fémjelzett fiatalok. Bár hosszú évek óta kórházban töltötte a mindennapjait, mégis megrázó Törő elvesztése. A Ferencváros természetesen méltóképpen búcsúzik majd el tőle a temetésén…

Kardos József

az Újpesti Dózsa 33-szoros válogatott középpályása

Megrendül az elvesztése, a csapattársakkal próbáljuk kibeszélni magunkból a fájdalmat…

Törővel nagyon közel álltunk egymáshoz, sokat hülyéskedtünk, már csak azért is, mert Újpesten mindig egymás mellett öltöztünk, Óriási élmény volt vele együtt játszani, hiszen rendkívül improvizatív volt, remekül látott a pályán, ha az ember lepasszolta neki a labdát, biztos lehetett benne, hogy kiváló ütemben kapja vissza. Az első nagy törés az autóbalesete volt. Sosem felejtem el: az 1978/79-es idény utolsó meccsét játszottuk Zalaegerszegen (3-3 lett a végeredmény) és bajnokként, remek hangulatban utaztunk vissza Budapestre. Hatalmas eső zúdult a városra, ám Törő nem tartott velünk, egy haverjával és annak barátnőjével egy Fiat 500-assal vágott neki a fővárosnak. A csúszós úton azonban egy árokba vágódtak, Törő ugyan kitámasztott, de letört egy csontdarab a csípőjéből, így

Sokáig lábadozott, és érthetően lelkileg is megviselték a történések. Andrissal a visszavonulásunk után is jó barátok maradtunk; 15 évig vezettem az öregfiúk-válogatottat, és amikor csak tehettem, mindig elvittem magunkkal. Megrendül az elvesztése, sorban jönnek elő az emlékek, a csapattársakkal pedig – bármennyire nehéz - próbáljuk kibeszélni magunkból a fájdalmat…

Katzirz Béla

a Pécsi MSC 22-szeres válogatott kapusa

Kiszámíthatatlan volt, mindig valami váratlannal rukkolt elő

Törőre elsősorban haverként tekintettem, nagyon jóban voltunk. Ezt jelzi, hogy

Ellenfélként nem szívesen léptem ellene pályára, hiszen kiszámíthatatlan volt, mindig valami váratlannal rukkolt elő. Egy rendkívül jó kedélyű, vidám ember volt, nagyon sajnálom, ami vele történt. Hiszen évek óta tudtuk róla, hogy súlyos beteg, várható volt, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, hogy búcsúznunk kell tőle. Mégis olyan hihetetlen ez az egész…

Kiss László

a Vasas 33-szoros válogatott támadója

Mindig az adott pillanatnak élt, ezért is érezte annyira jól magát

Törő a kortársam volt, egy év sincs közöttünk, ezért is érintett meg különösen a halála. Amikor lehiggad az ember, azzal vigasztalja magát, sajnos várható volt az elvesztése. És jönnek elő az emlékek: a felejthetetlen kettős rangadók, amelyeken

Nem véletlenül mondják, akkor vagy igazán nagy labdarúgó. ha az ellenfél öltözőjében rólad beszélnek. Törő borzasztóan szeretni való ember volt: pontosan úgy viselkedett az életben, mint a futballpályán. Soha nem volt kudarcélménye, és talán az hiányzott belőle, hogy nem mindig nyerni akart, csak játszani… Intelligens, okos gyerek volt, aki mindig az adott pillanatnak élt, ezért is érezte annyira jól magát. És talán ezért sem futotta be azt a karriert, amit befuthatott volna… A válogatottban sokat voltam vele egy szobában, amikor pedig a Montpellierben egy évet együtt játszottunk, szinte együtt éltünk. Franciaországban is csak a mának élt, és talán azért is ment el ilyen korán, mert egy örök gyerek maradt…

Martos Győző

a Ferencváros 34-szeres válogatott hátvédje

Egy nagyon laza srác volt, de a mérkőzéseket mindig komolyan vette

Volt egy pár közös pontunk Törővel, hiszen nem csak ellenfelek és csapatársak voltunk (együtt szerepeltünk a válogatottal az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is), hanem a Volán SC-nél a beosztottam is volt. Csak a legjobbakat tudom mondani róla: egy nagyon laza srác volt, de a mérkőzéseket mindig komolyan vette, a siker érdekében 100 százalékosan odatette magát. Ellenfélként természetesen soha nem volt öröm ellene játszani.  Sajnos a hetvenes, nyolcvanas években még nem volt egy olyan játékosmenedzser, aki meglátta volna benne a lehetőséget, kézen fogta volna, és segít neki abban, hogy kikerüljön abból a közegből, amely lefelé húzta. De még így is volt lehetősége, hogy külföldre szerződjön, de kezdetben a sporthivatal és az Újpesti Dózsa mindenható urai azt mondták neki: „Törőcsik elvtárs, magára itthon van szükség!” A francia Montpellier-be már 30 éves kora után igazolhatott, majd amikor egy év után hazatért, nagyon sokat foglalkoztam vele. Akkor már a Volán SC ügyvezető elnökeként dolgoztam, és miután a Honvédba nem akart menni, egy évet nálunk játszott, az NB II-ben. Csodálatos időszak volt,

Remek játékostárs és barát volt, kár, hogy az utolsó éveiben ennyi nehézséggel küszködött…

Sallai Sándor

a DVSC és a Bp. Honvéd 55-szörös válogatott hátvédje

Neki köszönhetem a karrieremet!

Törőcsik András már csak azért is életem meghatározó figurája, mert ellene játszottam életem első NB I-es meccsét, Debrecenben. Emlékszem, az óriási hőségben nyertünk, én fogtam Törőt, a Népsporttól 8-as osztályzatot kaptam, tehát azt is mondhatom: ő indította el, neki köszönhetem a karrieremet. Életem nagy ajándéka, hogy később a válogatottban is együtt játszhattam vele. Ő az a típusú játékos volt, akit nem lehetett megfejteni, ő rá nem lehettet külön készülni, hiszen olyan tudás birtokában volt, amelyet nem lehet megtanítani. A legnagyobb klasszisok közé tartozott, ezt már csak azért is nyugodt szívvel állíthatom, mert

Összeszorult a szívem, amikor meghallottam a halálhírét, és ilyenkor mindig megáll az ember kicsit, és felteszi magának a kérdést: hová is ez a nagy rohanás?!..

Nyitókép Az 50. születésnapjára rendezett gálamérkőzésen is körberajongták a szurkolók Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd.