Frank Furedi magyar-kanadai író és Canterbury-i Kenti Egyetem szociológia emeritus professzora a Die Weltwoche című svájci hetilapban publikált cikkében úgy látja, hogy a magyar futball a komoly globális erővé válás küszöbén áll. A társadalomkutató többek között úgy fogalmaz: Anglia 4-0- legyőzése „nem egészen olyan volt, mint az Évszázad mérkőzése, de közel jártunk hozzá”.
A nagy kérdés, hogy mitől lett ilyen jó a magyar válogatott, és persze, hogy idővel megközelítheti-e az Aranycsapat szintjét?
Ezt ma még nem tudhatjuk, de az tény: egy csapat eredményességének kulcsfontosságú része a megfelelő taktika kiválasztása. Nos, Marco Rossi - olasz szakemberként – különösen nagy hangsúlyt fektet a védekezésre, és az úgynevezett gegenpressinget fejlesztette tökélyre a magyar válogatottnál, amelyet – más szinten és más körülmények között – Jürgen Klopp is alkalmaz az angol Liverpoolnál.
A szövetségi kapitány hamar rájött arra: a magyar válogatott számára a háromvédős felállás a leghasznosabb,
amely előtt két szárnyék és három középpályás játszik, akiknek a támadások szervezése mellett az egyik legfontosabb feladata az ellenfél támadásainak hatékony megszűrése. Erre remek példa volt az Anglia elleni 4-0 alkalmával Szoboszlai Dominik látványos sprintje, aki egy elrontott sarokrúgás után 11,4 másodperc alatt nyargalt végig a pályán, szögletzászlótól a másik szögletzászlóig, hogy szerelje ellenfelét, Jarrod Bowent.
Sokan azt állítják, erre utalt korábban Nagy Antal, az utolsó vb-résztvevő magyar válogatott csapatkapitánya is, hogy
a mai nemzeti csapat taktikája kísértetiesen hasonlít a Mezey György-féle együttes által alkalmazott játékrendszerhez
azaz Fioláék is már majd nem a félpálya környékén visszatámadják az ellenfelet. Akkoriban ez szintén kimagasló eredményeket hozott, nem véletlen, hogy az 1986-os mexikói világbajnokság előtti európai rangsort Magyarország vezette, de a világranglistán is a harmadik helyen álltunk.
A mai magyar válogatott egyik legnagyobb erénye, hogy olyan játékosok is extra teljesítményt nyújtanak, akikről korábban nem is sejtettük, hogy a nemzetközi mezőnyben, különösen a világklasszisok ellen is kiemelkedő játékra képesek. Hirtelen három futballista jut az ember eszébe: Fiola Attila, Nagy Zsolt és Schäfer András. Kezdjük az utóbbival: a még mindig csak 23 éves középpályás a tavalyi Európa-bajnokságon robbant be a köztudatba és a válogatottba. Az Eb előtt sokan aggódtunk amiatt, hogy Szoboszlai Dominik makacs és Kalmár Zsolt súlyos sérülése miatt jelentősen meggyengül a nemzeti csapat, de az akkor még Dunaszerdahelyen futballozó Schäfer hamar eloszlatta a kételyeket: közvetlenül az Európa-bajnokság előtt az ő góljával győztük le Ciprust egy barátságos mérkőzésen, az Eb-n pedig már kirobbanthatatlan volt, Portugália, Franciaország és Németország ellen is a kezdőcsapatban kapott helyt, a németek elleni gólját, és a lefújás utáni könnyeit, amíg élünk, nem felejtjük el. Fiola Attiláról évekig csak azt hittük, hogy egy keménykötésű, „pokróc” futballista, ami tény: a MOL Fehérvárban szinte nem telik el úgy mérkőzés, hogy ne kapna sárga lapot. Ám hogy mennyire remek futballista, a válogatottban sorozatban bizonyítja: a tavalyi Eb-n a világbajnok Franciaország ellen szerzett találata örök élmény marad, és az is biztos: a németek játékosa, bizonyos David Raum hosszú ideig emelgeti még, hogy a Nemzetek Ligájában miként ültette őt hintába Fiola a mieink vezető találata előtt. Nagy Zsolt pedig külön kategória. Érte is kapott hideget-meleget Marco Rossi, főleg azok után, hogy a Wales elleni Eb-selejtezőn, még 2019 novemberében, újoncként a kezdőcsapatba állította őt. Ám Rossi mellette is kitartott, és azóta nagyot fordult a világ a Puskás Akadémia játékosával: a Németország és Anglia ellen is bombagólt szerző futballista ma már kirobbanthatatlan a magyar válogatottból, és egyértelműen ő lett a Nemzetek Ligája-sorozat egyik nagy, nagy felfedezettje!