Bivalyerőstől a verhetőig – kit tud legyőzni Marco Rossi válogatottja a csúcson maradásért?
Ön szerint ki lenne a legjobb ellenfél a magyar labdarúgó-válogatottnak? Szavazzon!
Mint arról a napokban már írtunk, a magyar labdarúgó-válogatott közelmúltbeli sikerei (van, akinek fel kell idézni Sallai Rolandék tíznapos Nemzetek Ligája-menetelését, Anglia kétszeri legyőzését, különösképpen a wolverhamptoni, történelmi 4-0-át vagy éppen a négyszeres világbajnok, Németország elleni 1-1-et?) már a külföldi sajtóban is téma. De mit gondol a remeklésről két korábbi szövetségi kapitányunk?
Frank Furedi magyar-kanadai író és Canterbury-i Kenti Egyetem szociológia emeritus professzora a Die Weltwoche című svájci hetilapban publikált cikkében úgy látja, hogy a magyar futball a komoly globális erővé válás küszöbén áll. A társadalomkutató többek között úgy fogalmaz: Anglia 4-0- legyőzése „nem egészen olyan volt, mint az Évszázad mérkőzése, de közel jártunk hozzá”.
A nagy kérdés, hogy mitől lett ilyen jó a magyar válogatott, és persze, hogy idővel megközelítheti-e az Aranycsapat szintjét?
Ezt ma még nem tudhatjuk, de az tény: egy csapat eredményességének kulcsfontosságú része a megfelelő taktika kiválasztása. Nos, Marco Rossi - olasz szakemberként – különösen nagy hangsúlyt fektet a védekezésre, és az úgynevezett gegenpressinget fejlesztette tökélyre a magyar válogatottnál, amelyet – más szinten és más körülmények között – Jürgen Klopp is alkalmaz az angol Liverpoolnál.
A szövetségi kapitány hamar rájött arra: a magyar válogatott számára a háromvédős felállás a leghasznosabb,
amely előtt két szárnyék és három középpályás játszik, akiknek a támadások szervezése mellett az egyik legfontosabb feladata az ellenfél támadásainak hatékony megszűrése. Erre remek példa volt az Anglia elleni 4-0 alkalmával Szoboszlai Dominik látványos sprintje, aki egy elrontott sarokrúgás után 11,4 másodperc alatt nyargalt végig a pályán, szögletzászlótól a másik szögletzászlóig, hogy szerelje ellenfelét, Jarrod Bowent.
Sokan azt állítják, erre utalt korábban Nagy Antal, az utolsó vb-résztvevő magyar válogatott csapatkapitánya is, hogy
a mai nemzeti csapat taktikája kísértetiesen hasonlít a Mezey György-féle együttes által alkalmazott játékrendszerhez
azaz Fioláék is már majd nem a félpálya környékén visszatámadják az ellenfelet. Akkoriban ez szintén kimagasló eredményeket hozott, nem véletlen, hogy az 1986-os mexikói világbajnokság előtti európai rangsort Magyarország vezette, de a világranglistán is a harmadik helyen álltunk.
A mai magyar válogatott egyik legnagyobb erénye, hogy olyan játékosok is extra teljesítményt nyújtanak, akikről korábban nem is sejtettük, hogy a nemzetközi mezőnyben, különösen a világklasszisok ellen is kiemelkedő játékra képesek. Hirtelen három futballista jut az ember eszébe: Fiola Attila, Nagy Zsolt és Schäfer András. Kezdjük az utóbbival: a még mindig csak 23 éves középpályás a tavalyi Európa-bajnokságon robbant be a köztudatba és a válogatottba. Az Eb előtt sokan aggódtunk amiatt, hogy Szoboszlai Dominik makacs és Kalmár Zsolt súlyos sérülése miatt jelentősen meggyengül a nemzeti csapat, de az akkor még Dunaszerdahelyen futballozó Schäfer hamar eloszlatta a kételyeket: közvetlenül az Európa-bajnokság előtt az ő góljával győztük le Ciprust egy barátságos mérkőzésen, az Eb-n pedig már kirobbanthatatlan volt, Portugália, Franciaország és Németország ellen is a kezdőcsapatban kapott helyt, a németek elleni gólját, és a lefújás utáni könnyeit, amíg élünk, nem felejtjük el. Fiola Attiláról évekig csak azt hittük, hogy egy keménykötésű, „pokróc” futballista, ami tény: a MOL Fehérvárban szinte nem telik el úgy mérkőzés, hogy ne kapna sárga lapot. Ám hogy mennyire remek futballista, a válogatottban sorozatban bizonyítja: a tavalyi Eb-n a világbajnok Franciaország ellen szerzett találata örök élmény marad, és az is biztos: a németek játékosa, bizonyos David Raum hosszú ideig emelgeti még, hogy a Nemzetek Ligájában miként ültette őt hintába Fiola a mieink vezető találata előtt. Nagy Zsolt pedig külön kategória. Érte is kapott hideget-meleget Marco Rossi, főleg azok után, hogy a Wales elleni Eb-selejtezőn, még 2019 novemberében, újoncként a kezdőcsapatba állította őt. Ám Rossi mellette is kitartott, és azóta nagyot fordult a világ a Puskás Akadémia játékosával: a Németország és Anglia ellen is bombagólt szerző futballista ma már kirobbanthatatlan a magyar válogatottból, és egyértelműen ő lett a Nemzetek Ligája-sorozat egyik nagy, nagy felfedezettje!
Várhidi Péter:
Akkor leszünk igazán jó csapat, ha úgy is meg tudunk verni egy ellenfelet, ha végig mi kezdeményeznünk
De mindezt hogy látják a szakemberek? A Mandinerenek két korábbi szövetségi kapitány mondta el a véleményét. Várhidi Péter szerint ne felejtsük el, hogy a Nemzetek Ligája nem egy selejtezősorozat volt, a topcsapatok egy rendkívül fárasztó idény után voltak, és az is a mi hasznunkra vált, hogy a mi külföldön szereplő futballistáink nem kizsigerelt állapotban érkeztek a 10 napos sorozatmeccsekre.
- Jó volt látni a maximális koncentráltságot, amely hatalmas fegyelemmel is párosult. Nagyon sokat fejlődtünk labdabirtoklásban és passzjátékban. Ám azért sem tudok felhőtlenül optimista lenni, mert túl közeli még az albánok elleni kettős vereség és a vb-selejtező csoportban elért negyedik hely. Úgy érzem, a magyar válogatott még mindig könnyebben tud játszani második szándékból, úgymond elrontva egy esélyesebb rivális játékát; akkor leszünk igazán jó csapat, ha úgy is meg tudunk verni egy ellenfelet, ha végig mi kezdeményeznünk, és nekünk kell megcsillogtatni az erényeinket. Ezzel együtt nagyon kellettek ezek a sikerek, arra mindenképpen jók voltak a Nemzetek Ligája-meccsek, hogy az önbizalmunkkal nem lehet baj. De hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr szavait idézzem: örüljünk, de most kell igazán szerénynek lennünk!
"Jó dolog, hogy ma már egyetlen találkozón sem kell majréznunk az eredmény miatt"
Csank János szerint az elmúlt időszakban két arcát is megmutatta a magyar válogatott.
- Azzal kapcsolatban már a tavalyi Eb-n is voltak jelek, hogy az erősebb csapatok ellen remekül helytállunk – kezdte a szakember. - Mint ahogy arra is, hogy amikor mi vagyunk az esélyesek (legalábbis ezt hisszük), akkor megbicsaklunk. Az Európa-bajnokságon volt egy fellángolás, a szerencse sem hagyott el minket, és persze, a szakmai stáb is remekül rakta össze a csapatot. A remekléshez az is hozzájárult, hogy a játékosaink egy része topbajnokságokba került, tehát mindenki rájöhetett arra, hogy van esély a kiugrásra. Többen is komoly fejlődést mutattak - elöl Sallai Roland, középen Schäfer András és Szoboszlai Dominik, hátul pedig Szalai Attila nyújt extra teljesítményt – és Rossi gyakorlatilag egy stabil keretből dolgozhatott.
Jól néztünk ki a Nemzetek Ligája-mérkőzéseken, még akkor is, ha nekünk életünk meccsei voltak, az ellenfeleinknek azért nem annyira.
A szövetségi kapitány miatt hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy kicsit olaszosan védekezünk, tény elég nehéz gólt rúgni nekünk, és szerencsére elég sok kreatív játékosunk is van. Jó dolog, hogy ma már egyetlen találkozón sem kell majréznunk az eredmény miatt, és a csapatépítés is remekül működött, és talán már az ellenfelek is kezdenek komolyan venni minket. Ezzel együtt nem hinném, hogy az Aranycsapat szintjére el tudnánk jutni, aki ezt gondolja, nem realista. Egyelőre a FIFA-világranglista 51. helyén állunk, a lényeg, hogy kapaszkodjunk egyre feljebb, aztán majd meglátjuk, meddig jutunk…
Nyitókép A magyar válogatott a Nemzetek Ligájában ellenfelei fölé nőtt Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd