„A motiválatlan fehérvári légiósok degeszre keresik magukat”

Az okokat mindenki csak keresi, kutatja, a Mandiner Sportnak a MOL Fehérvár egyik vezérszurkolója mondta el a véleményét. Az ötvenes generációhoz tartozó Zoltán meglátásait, kritikáit azért is fogadhatjuk el hitelesnek, mert "1982 óta majdnem mindegyik hazai meccsen ott vagyok, de gyakran idegenbe is elkísérem a csapatot. Természetesen a nagy UEFA Kupa-menetelés kapcsán szerettem bele a csapatba, ami azért sem volt nehéz, mert születésem óta Fejér megyében élek. A napokban éppen a Mandineren olvastam az egyik nagy kedvencem, a korábbi gólkirály, Szabó József kritikáját, és ez adta az ötletet, hogy jelentkezzek önöknél, hátha kíváncsiak a véleményemre. Minden szavamat vállalom, de csak azért félig-meddig anonimitásban mondom el a véleményemet, mert bármekkora hullámvölgyben van a csapatban, még ebben a helyzetben is szeretem annyira a fehérvári futballistákat – akik közül többet személyesen is ismerek – hogy nem szeretném megbántani őket”

Ezek után Zoltánt kérdezni sem kell, szinte egy szuszra mondja el a véleményét a gyalázatos tavaszi visszaesésről:

„Az egyik legnagyobb probléma, hogy majdnem mindegyik légiósnak kiváló szerződése van, az alapfizetésük nincsen teljesítményhez kötve, és így is degeszre keresik magukat.

és ehhez jönnek még a prémiumok, amely tavasszal ugyan nem sokat hozott a konyhára, de az elmúlt években jelentős pluszt lehetett vele keresni. A rengeteg légiós nem érzi át, milyen Vidi-mezben szerepelni (szándékosan használom a klub régi nevét), abszolút nem érdekli őket, hogy ha már nem jön össze a bajnoki cím vagy a dobogó, hányadik helyen végez a csapat”.

A korábbi szakmai vezetésről is megvan Zoltán markáns véleménye:

„Szabó József is utalt rá, Szabics Imre személyisége (bár korábbi két közönségkedvenc, Juhász Roland és Torghelle Sándor segítette a munkáját) abszolút nem passzolt a csapathoz, összevissza kapkodott, ez is a magyarázata, hogy játékosok egész sorát lehetne mondani, akik nem a megfelelő poszton játszanak. Szabics védelmében el kell mondani: a helyzet Michael Boris érkezésével sem sokat változott. Vegyül csak végig: szokták mondani, hogy a jó csapat alappillére egy kiemelkedő képességű kapus (lásd, a Ferencvárosban Dibusz Dénest), nos, Kovács Dániel és Kovácsik Ádám sem nyújt átlagon felettit, az az ember érzése, hogy a két játékos közül a kevésbé rosszabb véd. A védelem is kaotikus: Fiola Attila minden volt már, belső védő, söprögető, balhátvéd, szűrő, de az ő igazi posztja a jobbhátvéd, esetleg a jobb oldali futó. Stopira sem belső védő, hanem balhátvéd, ám ezen a poszton

A középpályán Lednyev nem jobboldali futó, hanem irányító, Dárdai Palkóval kapcsolatban pedig úgy látom, annak idején csak marketingfogásnak vették. Kétségtelen, hogy tehetséges a srác, de még túl fiatal ahhoz, hogy vezéregyéniség legyen, kár tőle a csodát várni. Elöl pedig az a helyzet, hogy nincs ütőképes csatárunk. Nikolics Nemanja ugyan még néha betalál, próbálja űzni, hajtani a többieket, de lelassult, láthatóan súlyfelesleggel is küzd. Az egyértelműen a klubvezetés és a szakmai stáb hibája, hogy Budu Zivzivadzét elengedték, és nem adtak több lehetőséget neki; Újpesten feltétel nélkül megbíznak benne, lám, ontja is a gólokat, Kodro pedig ugyan jól indult, de sajnos hozzászürkült a csapathoz. Ivan Petrjak értékes figura, de az Ukrajnában zajló események érthetően az ő teljesítményére is rányomják a bélyeget, bár Győrben még így is eredményes és a csapat legjobbja volt.

A jövővel kapcsolatban is kissé szkeptikus a MOL Fehérvár egyik vezérszurkolója.

„Michael Boris abszolút ad hoc megoldás, ráadásul a játékosok nem veszik komolyan, nem fogadják el őt. Nyárig szól a szerződése opcionális hosszabbítási lehetőséggel; nos, már most borítékolható, hogy elválás lesz a dolog vége. Négy pontra vagyunk a kieséstől, nyilván a bennmaradás meglesz, de nyáron sok mindent át kell értékelni. Először is el kell adni a fél csapatot, és helyettük sikerre éhes, ambiciózus futballistákat hozni. S hosszú évek után egy jó szakembert. Bár Márton Gáborra és Szabics Imrével megégtünk, szerintem a magyar piacról is lehet még válogatni. Például egykori játékosunkat, Waltner Róbertet el tudnám képzelni a kispadon, aki remekül képes motiválni a játékosokat, ez látható most is, Zalaegerszegen; ráadásul sportigazgatónkkal, Sallói Istvánnal is dolgoztak már együtt, jól ismerik egymást. Vagy éppen Horváth Ferenc is jó megoldás lehet. Sok mindent lehet mondani róla, de ő is képes fanatizálni a játékosokat, jó példa, hogy amikor pár éve beugró volt a klubnál, a kieső zóna közeléből az ezüstéremig vezette a csapatot”.

Nyitókép Az Újpest elleni hazai vereség után sem volt sok ok az örömre... Fotó: MTI/Vasvári Tamás