Rafael Nadal a legnagyobb sportember, akit anya szült – 21-szeres Grand Slam-győztes!

Rafael Nadal, mióta elmúlt tizennyolc éves, nem érkezhetett olyan felszabadultan egy Grand Slam-tornára, mint az idei Ausztrál Openre. De olyan esélytelenül sem. Fél évet hagyott ki lábsérülése miatt, edzeni sem tudott rendesen. Azt a kis erőnlétet, amit harmincöt évesen összekuporgatott, a decemberi végi koronavírus-fertőzése szinte maradéktalanul vitte magával. Családjával, az edzőivel arról is beszélgetett, hogy talán

Ehhez képest üdítően jól kezdte az Ausztrál Opent. Az olimpiai döntős Karen Khachanov ellen a játéka virulóba fordult, akárcsak a kedélye. A második hét kezdetén karrierje leghosszabb tiebrékjét nyerte meg: egy fél órásat.

A negyeddöntőben aztán két szettig hibátlanul játszott az olimpiai bajnok Zverevet búcsúztató Denis Shapovalov ellen; majd az erőnléte összeomlott, ellenfele kiegyenlített, de Nadal problémamegoldó-képessége a döntő szettben megtalálta a megmaradt keskeny kis utat a győzelemhez. A harminc fokos ausztrál kánikulában négy kilót fogyott a négy órás meccs során.

Az elődöntőben a minden borításon veszélyes nehézbombázót, Matteo Berrettinit verte meg, a szakértőként is zseniális John McEnroe szerint egyszerűen azzal, hogy ő a jobb teniszező.

Ez az előnye azonban a döntőben nem volt meg. Keménypályán biztos nem. Az ellenfél, Danyil Medvegyev ugyanis az elmúlt bő két év két legjobb teniszezőjének biztosan egyike; azok után, hogy (és ahogy) legyőzte Djokovicot a US Open döntőjében, keménypályán a világ pillanatnyilag talán legjobbjának mondható.

Ráadásul a fáradtság és Medvegyev erényei együttesen Nadal játékának évtizedes mélybe ásott origóját is kifordították a földből – azt, hogy Nadal a hosszú labdameneteket akárkinél jobban bírja cérnával. Mert egyrészt a kéjelegve sakkozó Medvegyev az új türelemkirály, másrészt mert bármiféle emberi számítás szerint minden lefutott méterrel Nadal teste közelebb került ahhoz, hogy megadja magát.

A fegyverek nélkül csatába induló Nadal az első játszmát el is veszítette, 6-2-re. Csűrte-csavarta a labdákat-labdameneteket, de

A második játszma elején Medvegyev elvesztette az adogatását, de hamar vissza is vette. Jelezve, hogy amennyire a semmiből jött a Nadal-brék, annyira a semmibe is tart. Viszont a 198 centis orosznak ekkor egy gémig eltűnt az első szervája, Nadal újra brékelt. De még mindig olyan előnyben volt Medvegyev játékban, hogy többet nem hibázva megfordította a közel másfél órásra nyúló második szettet. 6-2, 7-6.

Bekövetkezett tehát minden, amitől Nadalnak tartania kellett. Hosszú, több mint két óra volt az első két szett. Egyiket sem nyerte meg. Nem rakta ki, mi működhet Medvegyev ellen. 

Ezen a ponton már Rafael Nadal, a tenisz- és a sporttörténelem egyik legnagyobb bajnoka és legnagyobb küzdője sem hihetett a győzelemben. Az elmúlt tíz évben a teste ellen lehetetlen csatákat nyerő Rafael Nadal sem. Ezen a ponton

Láttuk már ezt gyereket az idei Ausztrál Openen előbújni. Egy interjúkérdésnél, meccs után, békeidőben.

De hogy ez a gyerek a bajnokot, a küzdőt, a test urát is ölébe képes kapni, mikor azok összecsuklanának – ez Nadal méltatlanul keveset irigyelt attribútuma a sport modern Olümposzán.

Az utolsó három, darabonként legalább egy órás szettről nem nagyon lehet mit mondani. Talán csak annyit, hogy Medvegyev hibázott, mikor erőltette a rövidítéseket. (Bár ki ellenjavallaná, hogy futtasson egy erejével elkészülő veteránt?) De az egyetlen történet, ami a tenisztörténelem legvalószínűtlenebb fordítását hozta el az öt és fél órás meccs végére: Nadal hitt, amikor nemhogy rajta kívül senki, hanem amikor a hitét sem nagyon hihette el senki. Talán ő sem.

Rafael Nadal ezzel az első férfi teniszező, aki 21 Grand Slam-trófeát nyert. Novak Đoković után a második, aki mind a négy nagy tornát megnyerte legalább kétszer.

És aki látta a meccset, abban az eksztázis múltával sem fog felmerülni, hogy születhet valaki nála sportemberebbnek. Mától ő az egység, és a mai fordítása a mérce. 

Nyitókép: Rafael Nadal és a 21. Grand Slam trófeája. Fotó: Paul Crook / AFP