1965-ben négy meccs után lehetett átvenni az aranyérmeket.
Hét napig tartott a torna. Az 1982-es is csak 11-ig. 1995-ben már 20 csapat volt, majd 1997 óta 24. 1997-ben a 14 európai mellé 10 csapat érkezett a más kontinensről. Kilencen az utolsó 10 helyen osztoztak, csak Dél-Korea végzett előrébb. Az ötödik pozícióban. Ez azóta semmit nem változott, 22 évvel később, vagyis a legutóbbi vb-n is 9 Európán kívüli csapat végzett az utolsó 10 helyen, míg (ennek párjaként) az első kilencbe csak az öreg kontinens képviselője került.
Idén a 32 csapatos mezőny fele Európán kívülről jön. Minek? Továbbra sem tanultak meg kézilabdázni
sem Puerto Ricoban, sem Üzbegisztánban, sem Iránban, sem Kongóban, és a névsor hosszan folytatható. A sportág alapjaival ismerkedő válogatottak elleni mérkőzések az erősebbek számára edzésnek is gyengék. Viszont sérülésveszélyes a sok össze-vissza kalimpáló játékos ellen szerepelni.
A magyar válogatottnak ezt alapul véve még viszonylag szerencséje volt, mert az egyetlen olyan négyesbe került az első fázisban, ahol csak európai válogatott van. Másrészt viszont peche volt, mert a kvartettből biztosan továbbjut, ám mivel az eredményt viszi magával,