Korábbi szövetségi kapitányok a Mandinernek: Alig van nemzetközi szintű, improvizatív játékosunk

Kérdéseink:

Bálint László

Az, hogy a játékban gyakrabban domináljuk, minőség kérdése

Ahogy olvastam a szövetségi kapitány nyilatkozatát, erre ő sem talált magyarázatot. Talán az lehet az indok, hogy védekezni könnyebb, mint játékot csinálni. Albánia ellen nekünk kellett volna dominálni, de ez nem sikerült. Anglia ellen viszont stabil védekezésből kellett kontratámadásokat vezetni, ez úgy látszik, jobban ment.

Csatlakoznék Marco Rossi kijelentéséhez, miszerint az, hogy a játékban gyakrabban domináljuk, minőség kérdése. Még nem tartunk ott, hogy az elitcsapatokkal pariban legyünk – ez egyelőre utópisztikus felvetés - arra viszont jók vagyunk, hogy széttördeljük a játékot, és pontrúgásokból eredményesek legyünk. Hosszú távon más célunk nem lehet, csak hogy stabilan egy európai középcsapat legyünk.

Bozsik Péter

A reagáló futball jobban megy nekünk, mint a domináló

Azért, mert egészen más stílusban kell futballozni Albánia és Anglia ellen is. Magyarul: az úgynevezett reagáló futball jobban megy nekünk, mint a domináló.

A védekező futballnál sokszor elég a szervezett védekezés és a szurkolók által is elvárt csúszás-mászás, míg a domináló futballban alkotni kell, és a felálló védelmet bármi áron feltörni. E stílusnál a kreatív képességeknek nagyobb szerepe van. A harmadik szempont a lélektani nyomás. A jobb csapatok ellen nincs akkora eredménykényszer, mint mondjuk, Albánia ellen. Ezért is mondják, hogy az úgynevezett kötelező győzelmek a legnehezebbek.

Csank János

Sok mindent meg lehet tanítani, de azt nem, hogy egy támadás során a legjobb döntést hozza a játékos…

Ez kicsit olyan magyaros… Az esélytelenek nyugalmával játszottunk Londonban, sőt ha Holender kicsit rutinosabb, a végén meg is nyerhettük volna a mérkőzést, hiszen az egész meccsen az ő lehetősége volt a legnagyobb ziccerünk. Három hónapja még mindenki Isten volt a magyar labdarúgásban, az albánok elleni vereségek után azonban csak szidtak minket. Azt szoktam mondani, egy selejtezősorozat elején a csoport harmadik helyét kell megcélozni, hiszen ha valamelyik vetélytárs betlizik, be lehet csúszni a második helyen. Nagy hiba, hogy általában túl nagy terhet rakunk a játékosok vállára, a vereségek után pedig túl keményen bírálunk. Marco Rossi is gyakran sápítozik, hogy milyen üzeneteket kap, nagyon egyszerű, nem kell ezeket elolvasni.

A legfőbb ok, hogy alig van nemzetközi szintű, improvizatív játékosunk. Ez azért óriási probléma, mert a csapatjátékon belül az egyének döntik el a mérkőzések sorsát. Ehhez azonban nem csak kreatívnak, hanem az átlagosnál jobb képességű futballistának kell lenni. Tehát a támadójátékunk azon múlik, hogy mennyire képzettek a játékosaink, és talán még ennél is lényegesebb, hogy a csatáraink legyenek a csapat legképzettebb tagjai. Hiszen hiába magyarázom el a legjobb taktikát, ha nincs olyan futballistám, aki mindezt meg is tudja valósítani. Sok mindent meg lehet tanítani, de azt nem, hogy egy támadás során a legjobb döntést hozza a játékos…

Várhidi Péter

Azért sem növünk az ellenfelek fölé, mert csak járatjuk a labdát

Míg egy papíron gyengébb ellenfél ellen nekünk kell kezdeményezni, egy erősebb rivális ellen viszont rombolni kell, és rombolásból mindig könnyebb építkezni. A Wembley-ben senki nem várta el a játékosoktól, hogy látványos játékkal nekirontsunk Angliának, és legyőzzük őket. Egy nálunk gyengébb rivális ellen viszont muszáj kezdeményezni, cselezni és különböző támadásvariációkat bemutatni. Ezekben a képességekben viszont gyengébbek vagyunk.

Azért, mert technikai képzettség és kezdeményező készség tekintetében jóval a nemzetközi szint alatt vagyunk. Amikor támadni kell, nem veszünk le embert a pályáról, és azért sem növünk az ellenfelek fölé, mert gyakorlatilag csak járatjuk a labdát, és nem tudunk veszélyes helyzeteket kialakítani.

Nyitókép: Az angol - magyar egyik döntő jelenete: Shaw a labda helyett Negót találja el. Fotó: MTI/Kovács Tamás