Elégedettek, reménykedők, kiselejtezettek – Katar felé félúton

Talán az unalmas kifejezést nem kellene használni, de az izgalommenteset mindenképpen. Kis túlzással a 10 csoportból nyolcban megvan az a csapat, amely közvetlenül kvalifikálja magát Katarba.

Ez ugyebár a csoportok fele. Portugália veretlenül vezeti a sajátját, és egyetlen kvázi-ellenfelét, Szerbiát még fogadja. Olaszország sem kapott még ki, és ugyan Svájc elvileg még utolérheti, de a megelőzéséhez nyernie kellene az Európa-bajnok otthonában. A spanyol-svéd versenyfutás is az előzőhöz hasonló, annyi különbséggel, hogy az utolsó napra esetleg úgy érkezhet az utóbbi Spanyolországba, hogy elég neki egy döntetlen az első helyhez. Nehéz elképzelni, hogy ilyen kiélezett szituációban majd ne nyerjen a 2010-es világbajnok, bár Olaszország sem hitte el legutóbb, hogy bajt okozhat a skandináv alakulat.

Továbbá ott lesz a történelmi léptékkel, illetve a jelen helyzetben is kiválóan teljesítő Portugália és Belgium. Ez hét hely a tíz idén kiosztásra kerülőből, az évtizedek óta a kontinens közvetlen élmezőnyébe tartozók közül már csak Hollandia hiányozna. Dánia kicsit kívülállóként csatlakozik a „legnagyobbak asztaltársaságához”, ám az ő hatosába minősíthetetlenül gyenge csapatok kerültek. Ha maguk választhattak volna ellenfeleket, kellemesebbeket akkor sem tudtak volna. Persze a 100%-os teljesítmény és a hat meccs utáni 22-0-ás gólkülönbség mindenképp’ megsüvegelendő!

Az egyik a hollandoké, ám a miheztartás végett kedden rúgott egy féltucatot a meccse előtt még őt megelőző Törökországnak. És még Norvégiát is fogadhatja. Hollandia kikapott Törökországban és döntetlent játszott Norvégiában, ettől kuszálódtak kicsit össze a szálak, de a régi-új kapitány, van Gaal már kezdi kibogozni azt. Igaz, hogy kicsit később, mint óriás-társai, de valószínűleg ő is csatlakozik a Katarba menő különítményhez.

Ami biztos: az utolsó játéknapon Horvátországban találkozik a két csapat. Lehet, hogy csak ott dől el minden. Ám ha igazi izgalmak csak egy (de maximum négy!) csoportban lesznek a végéig, akkor nem mondható, hogy emlékezetes sorozat ez. Főleg akkor nem, ha a végén a nyolc nagy csapat jut a vb-re, plusz Dánia és Horvátország. Akkor már feszültség csak a pótselejtezőkön várható, hisz ott olyanok kapaszkodhatnak az utolsó szalmaszálba, mint Szerbia, Svédország, Svájc, Csehország, Norvégia, Oroszország, Lengyelország, valamint az 5 meccs után nyeretlen és veretlen Ukrajna. Ha komolyan elgondolkozunk ezen a névsoron,

Ahogy a továbbjutásért vívott harc sem tartogat nagy csodákat, úgy lázadó kicsikről sem lehet beszélni. Olyanokról, akik lemosták magukról a „lenézett” billogot, és felszínre törtek. Igazából csak Luxemburg sorolható ebbe a kategóriába és Észak-Macedónia. Utóbbi nyerni tudott Németországban. Mivel ez a német válogatottal kb. 25-30 évente fordul elő (összesen három vb-selejtezőt bukott el a történetében!) a balkáni ország tette óriási. Ám

Ha a válogatottak számára kétévente rendezett nagy seregszemle alkalmával mostanában gyakran fanyalgunk, és kiégett, fáradt, motiválatlan játékosokról beszélünk, akkor ezekhez a jelzőkhöz a selejtezők idején még azt is hozzá kell tenni, hogy a bajnokságok közben a focisták feje máshol jár, és hatványozottan félnek (joggal!) a sérülésektől, akkor kijelenthető: a válogatottak csillaga egyre kevésbé fényesen pislákol. A nagy pénzt a klubokban keresik a focisták, és ahhoz társul a nagy (na jó, ennél nagyobb!) foci is. Nem jó irány ez, de nehéz elképzelni, hogy vissza lehet fordulni ezen az úton.

A nyitóképen: Magyar szurkolók a labdarúgó világbajnoki selejtezők 6. fordulójában játszott Magyarország - Andorra mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2021. szeptember 8-án. MTI/Kovács Tamás