Haladjunk ezúttal is időrendben: a gyaloglók 50 km-es mezőnyében Helebrandt Máté a 17. Venyercsán Bence a 20. helyen zárt, a hölgyek 20 kilométeres távján Kovács Barbara negyvenötödikként ért célba, míg Madarász Viktória néhány körrel a vége előtt
sajnos feladta a versenyt.
Kajakosaink, kenusaink hozták a papírformát, hiszen az Európa-bajnoki címmel és világbajnoki ezüstéremmel is rendelkező Balla Virág, Takács Kincső duó a C-2 500 méteren második helyen jutott a szombati elődöntőbe, akárcsak Adolf Balázs a kenu egyes 1000 méteren. Fejes Dániel viszont ugyanezen a távon először a negyeddöntőbe jutott, de onnan nem tudta továbbverekedni magát, a reményfutamban is csupán az ötödik helyen végzett, így a 27 fős mezőnyben a 20. pozícióban zárt.
A női kajak négyesünk (Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra összetételben) viszont magabiztosan, az első helyen jutott tovább, nem is vártunk mást, hiszen
tőlük egyértelműen aranyérmet vár a szakma és a közvélemény is!
Férfi egységünk (Nádas Bence, Béke Kornél, Csizmadia Kolos, Tótka Sándor) viszont – kissé meglepő módon – ugyanezen a távon az utolsó helyen végezett az előfutamban, de ez annyira felspannolta őket, hogy a reményfutamot magabiztosan megnyerve jutottak a szombati elődöntőbe.
Szabadfogású birkózásban az orosz származású, de évek óta magyar színekben versenyző – a 2019-es budapesti világbajnokságon bronzérmet is szerző - Muszukajev Iszmail előbb magabiztosan verte (9:6) az argentin Agustin Destribatsot azonban a japán világbajnok, Otoguro Takuto a papírformának megfelelően 4:1-re verte Iszmailt, így vigaszágon csupán a bronzéremért birkózhat. Cseppet sem könnyű a helyzete, hiszen
kiugrott az egyik gyűrűs ujja, fáj a dereka, és a csigolyája is rakoncátlankodik…
Férfi vízilabdázóink görögök elleni mérkőzését azért is vártuk nagy reményekkel, hiszen a horvátok ellen egészen parádésan játszottunk, ráadásul úgy gondoltuk, az nem fordulhat elő, hogy egy olimpián kétszer is kikapjunk a hellénektől.
Sajnos a mérkőzés nagy része a lányok Spanyolország elleni elődöntőjéhez hasonlóan alakult: végig az ellenfél vezetett, mi csak „úsztunk” az eredmény után, s egyszer sem fordult elő, hogy mi vezettünk volna. Sajnos el kell ismerni: ezúttal is jobb volt az ellenfél, a görögök mintha az életükért játszottak volna, belőlünk pedig hiányzott a tűz. Märcz Tamás szövetségi kapitány egy pillanatig sem titkolta, hogy „most nagyon nagy bennünk a csalódottság, mert mint ahogy korábban is bizonyítottuk, tudunk mi ennél sokkal jobban is játszani, ezzel együtt egy nagyon jó görög csapat vert meg minket. Nincs más dolgunk, mint hogy labdajáratásban és védekezésben gyorsulnunk kell, és
muszáj összekapnunk magunkat a vasárnapi bronzmeccsre”.