- Az államilag szervezett dopping az egyik legsúlyosabb kategória – válaszolja a MandinerSport megkeresésére dr. Borbély Zoltán ügyvéd, sportjogász. - Egy olyan mértékű vétség, amely során nem volt elég az egyéni büntetés, lépcsőzetesen előbb a sportági szakszövetségeket, majd teljes Oroszországot szankcionálták. Ugyanakkor
a kollektív büntetés abszolút ellentétes a jog, különösen a büntetőjog alapelveivel,
ám a nemzetközi jog alanyai kizárólag országok lehetnek. A sportjog pedig egy sajátos egyvelege különböző jogágaknak. Azzal, hogy egy ország aláveti magát az Olimpiai Chartának, elfogadja azokat a szabályokat is, amelyek első hallásra talán kissé igazságtalannak tűnnek. Tehát ha egy NOB-tagállam nem a Házak - Terek, a Nősök - Nőtlenek, vagy éppen a Kövérek – Soványak házi bajnokságán akar részt venni, akkor el kell fogadja a NOB szabályait.
- A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azt mondhatja, bár egyértelműen megállapították az illetékesek vétségét, gesztust gyakoroltunk, hiszen azok az orosz sportolók, akik nem doppingoltak, és teljesítették az olimpiai szintet, rajthoz állhattak Tokióban, igaz: nem a saját országuk zászlója alatt.
- Maguk a sportolók nem tehetnek arról, hogy a doppinglaboratóriumokban manipuláltak vizsgálati eredményeket, az olimpián résztvevők számára az volt az igazán nagy büntetés, hogy nem használhatták saját országuk címerét, nem húzták fel a nemzeti lobogójukat, az eredményük nem számít bele a hivatalos olimpiai rangsorba,