Olimpiai sztorik – Ledecky beérte Egerszegit

Gyere Egérke, gyere kicsi lány!

Ilyen nincs, ilyen nincs, és mégis van!

Részlet Vitray Tamás és Török László legendás közvetítéséből. Merthogy Egerszegi Krisztina 1988-as szöuli megdicsőülése talán az egyetlen olyan magyar sportsiker, amelynél a rádiós és a tévés közvetítés is legendává nemesült.

A 14 éves Egerszegi Krisztina 200 háton lett olimpiai bajnok Dél-Koreában, hogy aztán 1992-ben Barcelonában, majd 1996-ban Atlantában is megnyerje ugyanezt a számot.

Ilyesmire, vagyis hogy egy úszónő zsinórban három olimpián diadalmaskodjon ugyanabban a számban, addig csak egy példa volt: Dawn Fraser 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben is a legjobbnak 100 gyorson az ötkarikás játékokon.

Azóta ez a bravúr senkinek sem sikerült, egészen mostanáig.

Kathleen Genevieve Ledecky – vagy ahogy mindenki ismeri: Katie Ledecky – Egerszegihez hasonlóan már nagyon fiatalon eljutott olimpiára. 15 évesen Londonban debütált, és megnyerte a 800 méteres gyorsúszást.

Akkor nem keltett akkora szenzációt, mint „Egérke”, elvégre ott volt a Ledeckynél két nappal fiatalabb, és szintén aranyérmet szerző litván Ruta Meilutyté, meg persze London 2012 leghírhedtebb úszónője, a 16 éves kínai Je Si-ven, aki négyszázon az utolsó ötvenen gyorsabban haladt, mint a férfiak hasonló számát megnyerő Ryan Lochte, finoman szólva kérdőjeleket generálva ezáltal...

Eltelt kilenc év. Meilutyté és Je Si-ven már csak a jó memóriával megáldott embereknek jut eszébe, hanem Ledecky…Ő London után Rióban, majd Tokióban sem talált legyőzőre 800 gyorson, vagyis utolérte Egerszegit és Frasert. Más szempontból viszont le is körözte őket. Az amerikai fenoménnak immár hat egyéni olimpiai aranya van – a legtöbb a női úszók között.

Azt pedig, hogy a gyorsúszást milyen szinten uralja, jól jelzi, hogy e pillanatban ő a 400, a 800 és az 1500 méter világrekordere is.
Amikor ezeket a sorokat írjuk, már két arannyal gazdagodott Tokióban, előbb az 1500, majd a – cikkünk legfontosabb apropóját szolgáltatva – 800 gyorsban bizonyult a legjobbnak.

De azért a sok-sok, önmagáért beszélő tény között érdemes megemlíteni azt is, ami a legnagyobbak sajátja: nem omlik össze, ha valami nem sikerül. Alig több mint egy órával az 1500-as diadala előtt 200 méteren „csak” ötödik lett. Nem véletlen az idézőjel: másnál ez akár egy pályafutás megkoronázása is lehet, ám Ledeckynek ez a valaha volt legrosszabb helyezése olimpián!

Utólag elmesélte, hogy a kudarcélmény után úgy próbálta magát mentálisan helyrerázni, hogy gyorsan elkezdte vizualizálni: mennyi ember arcára tudna mosolyt csalni, ha összejönne a hatodik aranya. Össze is jött, második nekifutásra.

Arról is beszélt újságíróknak, hogy komoly nehézség számára, hogy több számban is ő a világrekorder, hiszen neki mindig is az volt az ars poeticája, hogy saját magát kell legyőznie. Mindig egy picit jobban kell úszni, mint addig bármikor. Márpedig világrekordot azért nem dönt kétnaponta az ember…

Hiába, nehéz az életük a csúcssportolóknak. 

Ledecky egyébként még a párizsi olimpia idején is csak 27 éves lesz… És ahogy egyszer mondta:

Régóta egyértelmű számomra, hogy 2024-ig versenyezni fogok.

Tulajdonképpen miért hagyná abba, ha egyszer (illetve: dehogy egyszer…) nyer, ráadásul élvezi is az úszást!

Azt tényleg csak halkan jegyezzük meg, hogy az abszolút olimpiai (aranyérem)rekorder sincs már beláthatatlan távolságban. A szovjet csodatornász, Larisza Latinyina kilencszer állhatott a dobogó legfelső fokára. Ledecky hétszer (a hat egyéni aranya mellett egyszer nyert váltóban is).

Szóval... Folytatás következik.

Nyitókép: Mustafa Yalcon / Anadolu Agency, AFP