Bozsik-stadion a Puskás Ferenc utcában. Erre a földrajzi helymeghatározásra a világ minden táján felkapták a fejüket, akik már hallottak futballról. Nagyon sok helyen irigykedtek ránk, magyarokra, hogy ilyen helyen mehetünk focimeccsre. Mi meg néhány éve még szégyelltük magunkat, hogy mennyire méltatlan a két zseni emlékéhez az a környezet, ahol ez a pálya található. Aki a múlt héten nem jutott be az új Bozsik Aréna nyitóünnepségére, az tegnap szembesülhetett először azzal, hogy a magyar főváros egy újabb csodálatos létesítménnyel gazdagodott.
Bizonyára sokak emlékezetében él még a bontás előtti kispesti pálya képe. A rég' nyugdíjba küldött hengermű a mozgó darukkal, a sporttelep rogyadozó betonkerítése, és pénztárai, melyeknél térdelve-guggolva lehetett párbeszédet folytatni a jegyárussal. Az utolsó időkben a tornagyakorlat közben adatokat is kellett diktálni, melyek megadása után a szurkoló elégedetten konstatálhatta, hogy ő már elvégezte a bemelegítő gyakorlatokat a találkozó előtt. Aztán a belépés után irány a stadion, melynek fő oldala még egészen elviselhető volt a több évtizedes tetőszerkezettel, de a túlsó hosszantira valamilyen rejtélyes ok folytán az utolsó években nem engedtek nézőt. Az eredményjelző alattira meg nem nagyon akart menni senki. Ezzel együtt is elfértek az érdeklődők, bár ez a csapat bűne volt. Az viszont a pályát karbantartóké, hogy a fizető néző jól tette, ha a folyékony termékek fogyasztásának következményeként jelentkező felesleget „fejben tartotta”. Mert az ún. mosdó 10-15 évvel ezelőtt a magyar pályák ilyen irányú nem hivatalos elviselhetetlenségi versenyében folyamatosan dobogós volt. Aki kénytelen volt tiszteletét tenni ott, az valószínűleg soha nem felejti, aki nem, az nem tudja elképzelni.
Ezen gondolkoztam, miközben a Bozsik Aréna felé sétáltam az első itt rendezett bajnoki találkozóra. A környék sokat nem változott, de a stadion metamorphosisát napról napra lehetett követni az elmúlt években. Biztató volt, ahogy az eltűnt gyep és nézőtér helyén fokozatosan nőtt ki a földből az új létesítmény. Épült a nézőtér, helyükre kerültek a látványos díszítőelemek, eltűnt az ócska kerítés, láthatóvá vált az új park, melyben sok-sok egykori Honvéd klasszis neve olvasható a stadion körül. Új nevet is kapott a hely, ma már a kor nyelvújító törekvésének köszönhetően nem stadion, hanem aréna.
Ma már látható az aranyszínű alkotás, és másfél órával a kezdés előtt sétáló kabalaállata-változata is megjelenik a gyülekező szurkolók között. Fél hétkor már sokan fotózkodnak vele, az ajándékbolt és a büfék is megtelnek. A már nem túl fiatal szurkolók örömmel fedezik fel, hogy több helyen szotyi is kapható. Az Európa-bajnokság budapesti meccsein leginkább ennek az illata hiányzott, mert anélkül bizony nem teljes az élmény.
Sokan először járják körbe az új stadiont, és mindenkinek azonnal feltűnik a vendégszurkolók szektorának bejárata. Tulajdonképpen ez a nap egyetlen elkeserítő pillanata. A mindenkori ellenfélért szorítók a vasút fölött átívelő hídon közelíthetik meg a nézőteret, mely teljesen zárt. Nagyjából
A drukkerek onnan a stadion elzárt karámjába érkeznek, és úgy nézhetik végig a találkozót, hogy távolabb vannak a hazaiaktól, mint az élő oroszlánok egy állatkert vendégeitől. Szívszorító, hogy ilyen ketrecekre van szükség egy focimeccs kapcsán!
Az első itteni bajnokin egyébként a később majd megszokottá válótól sokkal közelebb vannak a hazai ultrák a debreceniekhez, ugyanis egy korábbi rendbontás miatt az új aréna azon szektorát , ahol majd ők lesznek bezáratták az illetékesek.
A nyolcórás kezdés előtt 10 perccel viszont még sokan nincsenek a helyükön. A bejárattól a sor a temetőig ér, amely legalább 60-80 méter. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a hátul állók a második félidőre érnek csak be. Ám a beléptetés nagyon flottul megy, és a legkésőbb érkezők is az első 10 percen belül a helyükön vannak.
Nagy szórakozást nem jelent senkinek az első félidő, ahogy 40-50 éve a nyitófordulók rossz teljesítményére jóindulatúan mondjuk: idényeleji formában játszanak a csapatok. Látunk viszont egy szép Honvéd-gólt, megérdemelten vezet a hazai gárda 45 perc után.
Ásványvíz: 390, 4 decis csapolt sör: 580, félliteres dobozos sör: 650 és 750. Balaton szelet: 250, perec: 550, pattogatott kukorica: 1.100.
A második félidőben a DVSC aktívabb, de a fordítást és a végül nagy arányú győzelmet egy olyan dolognak is köszönheti, mely most debütál a magyar bajnokságban. A videóbírónak. Egy szabadrúgás után a játékvezetőnek nem tűnik fel egy kezezés, de a technika elől nincs menekvés. Megszületik a helyes ítélet, ami a VAR nélkül nem: 11-es és kiállítás.
A „kitelepített” hazai drukkerek nem lelkesednek ezért, és ennek hangot is adnak. Bár jó ha vigyáznak a véleményük kinyilvánításával, mert esetleg a következő meccsre a Havanna lakótelepre lesznek száműzve, vagy a Kőbánya-Kispest vasútállomásra. Addig is az emberelőnybe kerülő hétszeres bajnok szép gólokkal 4-1-re győzi le a Honvédot.
A Debrecen „felavatta” a Bozsik Arénát, és ezt a „kölcsön kenyér visszajár” elv keretében tette. Ugyanis a 2014-ben átadott Nagyerdei Stadionban bajnoki mérkőzésen a Honvéd nyert először. Ezért álltak bosszút az utódok.
A nyitóképen: A kispesti Nagy Dominik és a debreceni Bévárdi Zsombor a labdarúgó OTP Bank Liga első fordulójában játszott Budapest Honvéd - Debreceni VSC mérkőzésen az új Bozsik Arénában Budapesten 2021. július 31-én.
MTI/Bruzák Noémi
Egyszerűen nem mozdultak meg a játékosok, kaptak is két gólt, s a végén pont ennyivel veszítettek. Igyekszünk megvilágítani a hátterét a bonyolult, már fenyegetőzéssel tarkított ügynek, amelynek vélhetően lesz folytatása. A szövetség már lépett!
Mégsem Bernd Storck vagy egy Magyarországon ismert szakember veszi át Dzsudzsákék irányítását?
Fontos bejelentést tett az edzőkeresésről a Debrecen.
Az egyik NB II-es futballcsapat szakvezetője is jelölt a Debrecen kispadjára.
Az egykori közönségkedvenc dicstelenül távozhat?
Az egykori debreceni edző, Supka Attila szerint hibázott a magyar labdarúgó-válogatott rekordere.
Erre eddig senki nem gondolt.
