William Gallas: Szoboszlai Dominik Puskás Ferenc után a második legnagyobb magyar labdarúgó lehet!
A korábbi francia világsztár szerint Szoboszlai akár a világ egyik legjobb játékosává is válhat.
A nyolcaddöntőkkel új fejezet kezdődött az Európa-bajnokságon. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy három csoportgyőztest is búcsúztatott olyan csapat, mely a saját kvartettjében csak a harmadik helyen végzett. Ukrajna és Dánia ráadásul úgy jutott a negyeddöntőbe, hogy az idei tornán már kétszer is vereséget szenvedett.
Tudom, hogy nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de a várakozásoknak megfelelően a nyolcaddöntőkkel kezdődött el az Európa-bajnokság. Mert nincs 24 minőségi európai válogatott. Sőt, 16 sincs, de ezt most hagyjuk, és örüljünk, hogy ilyen rendszerben zajlik a kontinens-viadal és így egymást követően másodszor is szerepelhetett rajta a magyar nemzeti 11. Marco Rossi együttese tisztességesen küzdött három, tőle magasabban jegyzett csapattal szemben. Az egész eseményen csak néhány percig volt hátrányban (Portugália ellen a hajrában), csak néhány percre volt a nagy bravúrt jelentő 16 közé jutástól. Amit Wales produkált ott Dánia ellen arra a mieink is jók lettek volna (talán többre is!), de az ilyen jellegű feltételezésnek semmi értelme. Ahogy a hónapok óta általunk emlegetett ún. „halálcsoport” kifejezés újbóli felemlegetésének sem, ugyanis
az innen továbbjutó mindhárom gárda az első adandó alkalommal befejezte szereplését.
Ez az, ami „beáraz” egy kvartettet. Utólag ugyanis megkérdőjelezi a négyes erősségét.
Hisz’ Franciaország, Portugália és Németország helyett Svájc, Belgium és Anglia folytathatja. Három olyan válogatott, mely soha nem nyert Európa-bajnokságot (döntőt is csak Belgium vívott 1980-ban), míg az elköszönt három ország összesen hat Eb-arannyal büszkélkedhet.
Franciaország úgy esett ki, hogy nem rossz teljesítménnyel, de egy szerencsés öngóllal verte Németországot, utána Magyarország ellen csak arra vigyázott, hogy ne kapjon ki, majd egy kedélyes All Star Gálán lazítgatott Portugália ellen. Majd Svájccal szemben bő negyedórányi játékkal elhitette saját magával, hogy mindenki összerezzen, ha meghallja a francia válogatott nevet.
Portugália még ennyit sem tett a tornán.
Öt évvel ezelőtt nem érdemelte meg az aranyérmet, most viszont rászolgált a korai bukásra.
Az Eb-n játszott nyolc félidőjéből mindössze egyben mutatott olyan teljesítményt, amely méltó egy komoly csapathoz. Amikor már „égett a ház” Belgium ellen. Ellenünk várakozó állásponton ténfergett, Németország ellen a szokott alárendelt szerepét játszotta, a Franciaország elleni szalonremiről pedig már volt szó.
Németországnak pedig talán 1954 óta először nincs válogatottja.
Rossz taktikai felállás, értelmetlen kapitányi húzások, és a legendás német küzdőszellem teljes hiánya. Ellenünk még a szerencse megmentette a még nagyobb szégyentől, de az Anglia elleni presztizscsatát már nem élte túl. Az 1966-os vb-döntő óta először győzte le úgy a magát a futball tanítómesterének tartó válogatott a „legjobb tanítványt”, hogy tovább marad versenyben. Ugyanis Németország azóta négy világbajnokságon és két Európa-bajnokságon gáncsolta el Angliát. Most a végjátéknak otthont adó ország válogatottja véget vetett „az 55 szűk esztendőnek”.
Így a mi csoportunk az egyetlen, amelyet nem képvisel csapat a legjobb nyolc között.
Három csoport győztese lesz a folytatásban. A már említett Anglia és Belgium, továbbá Olaszország, mely nem a várt könnyed módon jutott tovább Ausztriával szemben. Nyugati szomszédunk olyan magasságba jutott, ahová soha korábban Európa-bajnokságon (még a 2008-as, részben hazai rendezésűn sem), és ha nincs videobíró, akkor lehet, hogy 90 perc alatt megveri a csoportból 100%-os teljesítménnyel tovább lépő Olaszországot. Így az osztrákok nagy sajnálatára győzött az igazság… majd hosszabbítás után győzött a négyszeres világbajnok.
A C jelű kvartettet 100%-os teljesítménnyel megnyerő Hollandiát viszonylag simán ütötte ki Budapesten Csehország. Sokan erre azt mondják, hogy majdnem a meccs felét emberelőnyben játszotta, de ne feledjük, hogy addig sem volt jobb az 1988-ban Eb-t nyerő ország mai csapata. Egyetlen komoly helyzete volt, közvetlenül a kiállítás előtt a torna egyik legszebb jelenetét produkálva hárított a cseh kapus egy szólót követően. Majd miután megfogyatkozott a holland gárda néhány percig próbált focizni, ám utána leeresztett, mint egy luftballon. Tűz, hit, és küzdelem nélkül adta meg magát és búcsúzott az eseménytől.
Az olaszok mögötti helyről érkező Wales és a belgák csoportjában második Dánia mérkőzésére kár szót vesztegetni, a spanyol-horvátra viszont mindenki örökre emlékezni fog, aki látta. A spanyolok nagyon keresték a játékukat a csoportkörben, érezhető, hogy túl vannak a csúcson, de még nem lehet leírni őket. Horvátország viszont a sok remek képességű játékosából nem tudott csapatot csinálni.
Ahogy Portugália elhasználta kb. ötven évre a „mázli-keretét” a 2016-os Eb-n, ugyanígy tett Horvátország is a 2018-as vb-n.
Ő is akkor kezdett el focizni hétfőn, amikor már gyakorlatilag a szakadékban volt. Becsületére mondva: visszatért onnan. Ám másodszor már nem tudott talpra állni.
A legkevésbé várt párosításban pedig Ukrajna egy semmilyen sporteseményre nem emlékeztető hosszabbításban győzte le Svédországot. Ez azt jelenti, hogy három csoportharmadik (Ukrajna, Csehország és Svájc) is csoportgyőztest búcsúztatott, ezzel is igazolva a bevezetőben tett megállapítást: az Európa-bajnokság a nyolcaddöntőkkel kezdődött, ami előtte volt az csak azoknak volt fontos, akik elbúcsúztak három találkozó után. Sajnos a magyar válogatott is ezek közé tartozott.
A nyitóképen: belga játékosok a portugál Cristiano Ronaldo (j) mellett, miután 1-0-ra győztek az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjének Belgium-Portugália mérkőzésén Sevillában 2021. június 27-én.
MTI/EPA/AFP pool/Lluis Gene
Képek forrása: MTI/EPA/AFP/Justin Tallis; MTI/EPA/Reuters pool/Carl Recine; MTI/EPA/AP/Petr Josek