„Amikor először szólalt meg a hajrá Magyarország, azt megkönnyeztem” – a Puskás Aréna tervezője a Mandinernek

A Parlament, az Operaház, a Halászbástya fővárosunk ikonikus épületei, és ezekhez hasonlóan mindenki ismeri Magyarországon pl. a debreceni Nagytemplomot vagy a szegedi Fogadalmi Templomot. Ám aki ezeket nézi a legritkább esetben gondol a tervezőjére. Egy-egy gyönyörű sportlétesítmény kapcsán pedig végképp’ nem jut eszébe senkinek sem, hogy ki vetette papírra annak terveit. Ha innen nézzük hálátlan dolog építészmérnöknek lenni.

Másik oldalról tekintve viszont a világon az egyik legszebb küldetés létrehozni valamit az örökkévalóságnak. Az alábbiakban országunk egyik legfiatalabb büszkeségének, a Puskás Arénának a tervezője, Skardelli György beszél a tervezés és építés hónapjairól, a sporthoz való viszonyáról, az „elkészült nagy mű”-ről, továbbá arról, hogy hiába pályázott Eb-jegyre, nem kedvezett neki a szerencse.

Emlékszik még, hogy mikor volt először a mai Puskás Aréna elődjében, a Népstadionban sporteseményen?

Talán 7 vagy 8 éves lehettem, könyörögtem apámnak, hogy engedjen el a stadionba egy bácsival a házból, aki nagy Fradi drukker volt, és rendszeresen járt meccsekre. Elengedett egy kettős rangadóra, a párosításra már nem emlékszem de az biztos, hogy az egyik csapat a Fradi volt. Varázslatos hangulatúak voltak ezek a meccsek a Népstadionban. Később, amikor már tíz éves voltam a három évvel idősebb unokabátyámmal jártam ki, majd a gimnazista barátaimmal. Akkoriban egy válogatott selejtezőre nagyon nehezen lehetett jegyhez jutni. A párttagok, a fegyveres testületek, az élmunkások megelőztek mindenkit, legalábbis így gondoltuk, mert néha csak pár ezer jegy került ki a pénztárakhoz.

És nem mi voltunk az elsők. Elképesztő élményt adtak ezek a mérkőzések, ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor a Szovjetunió elleni 2-1-es vb-selejtezőt mondanám. A meccs után az Emkéig vonultunk rigmusokat skandálva. A matematika és fizika egyetemi írásbeli felvételi közötti este két barátommal, Öcsivel és Mikivel, kimentünk az utánpótlás EB döntőre (!) az NDK ellen, amit meg is nyertünk. Mi lettünk Európa legjobbjai. Nagy lökést adott a másnapi vizsgához. Mindhármunkat simán felvettek. De koncerteken is voltam, láttam itt a  Human Rights-ot, Bruce Springsteen-t, Tracy Chapman-t, vagy Peter Gabriel-t. De ott voltam a legendás Queen koncerten is.

Akkor már olyan szemmel nézte a Népstadiont, hogy ha engem bíznának meg az átépítésével mit változtatnék?

Egyáltalán nem. Azt se tudtam sokáig, hogy építész leszek. Nekem  mindig az esemény volt a lényeg. Most is, több évtizeddel később, túl a hatalmas munkán, ott látva az épületet, amely rengeteg időt és energiát emésztett fel, amikor a meccsekre megyek (minden látogatható mérkőzésen ott voltam), akkor is az első az esemény. Többen kérdezték milyen érzés így kimenni egy mérkőzésre és egészen őszintén mondom, hogy az első a mérkőzés. Persze jó érzés látni, hogy egy egészen jól sikerült épület felé áramlik a tömeg, de

Ez alól a nyitó mérkőzés, az Uruguay elleni kivétel volt. Ott nagyon fontos volt látni, érezni hogy működik az épület, mégiscsak három évtizeddel korábban ment ki ennyi ember egyszerre. Amikor megszólalt a tábor, akkor nagyon meghatódtam. Olyan volt, mintha ott lettem volna köztük a barátaimmal

Ezek szerint már gyerekkora óta szereti a focit?

A focit nem lehet szeretni, csak imádni. Az fantasztikus érzés, amikor a kedvenceid ott játszanak a frissen nyírt gyepen, és mindent megtesznek a győzelemért. Talán a legdrámaibb sportág, mert bármi megtörténhet, egy pillanat alatt megváltozhat egy lefutottnak tűnő mérkőzés is. Általában a sportot alapvetően szeretem, figyelemmel kísérem. Az olimpia, a labdarúgó vb, az Eb-hez hasonlóan meghatározza azt a három-négy hetet, amikor zajlik, mindent látni szeretnék. Amikor Cseh Laci úszta a döntőit Kínában, felkeltünk hajnalban a fiaimmal, hogy élőben láthassuk. Minden sportág érdekel, ahol esély van arra, hogy örömet okozzon nekünk, magyaroknak.

Sportolt is fiatalabb korában?

A mi korosztályunk mindig, mindenhol focizott, ez alap volt. De versenyszerűen a kosárlabdát űztem, az is egy fantasztikus sportág, igazi csapatverseny. Serdülőben, ifi első osztályban, egy fél évet NB I juniorban is játszottam a BKV Előre csapatában. Fantasztikus évek voltak. A középiskolai bajnokságban az országos versenyen az igazolt játékosok is játszhattak, és a Móricz Gimnáziumban, ahova jártam, elképesztő hangulat volt egy-egy ilyen mérkőzésen. Az egyetemi évek alatt és után már Budapest első osztályban játszottam még éveket a Bánki Donát Főiskola csapatában, ahová szeretett edzőm, Vadkerti Loló hívott le.

Van kedvenc csapata?

Az első „sokszerű” hatás a tókioi olimpián ért. Megnyertük a foci tornát, a középcsatár Bene Ferenc volt, aki minden meccsen lőtt legalább egy gólt, Marokkó ellen pedig mind a hatot ő szerezte!  Ferike, meg az unokabátyám elvitt Újpest felé. Akkor állt össze a Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II- Zámbó csatársor, melytől akkor minden európai csapat rettegett. Elképesztő alakulat volt, egy élmény volt a Megyeri útra járni, még a Moszkva térről is, ahol én laktam. Mindig annak drukkoltam, hogy ne legyen eső, mert akkor nem engedtek ki a meccsre. Akkor még el lehetett engedni 10-12 éves gyereket egyedül is egy foci meccsre. Fantasztikus csapata volt akkor az Újpestnek, lenyűgözően játszott. A Fradi elleni rangadó volt mindig a legfontosabb, hiába nyertük zsinórban (hétszer!)  a bajnokságokat, ha Fraditól kikaptunk az nagyon megviselt. És akkor még nem említettem Törőcsik Andrást. Nagyon sok jó labdarúgót láttam itthon, valóban sorjáztak a jobbnál jobbak, de ő más volt. Egy zsenije volt ennek műfajnak, azt nem lehet megtanulni, amit ő tudott, erre, ezen a szinten születni kell. Nekem volt szerencsém látni őt, sokszor. Akkor már nem volt annyira jó a csapat, de érte érdemes volt kimenni. Ha csak tíz percet játszott úgy, ahogy tudott már megérte. Nekem nála jobbat senki nem tud említeni! Sajnos eredményesebbet sokat.

és nem vagyok mindig szalonképes, sajnos. Ez a helyzet érzelem és nem értelem centrikus. Ezzel együtt Nyilasit és Ebedlit is mindig szerettem, vagy a nemrég visszavonult Gera Zolit. A teljesítmény mindent felülír. És már csak az idősebbek emlékeznek a szintén legendás Karába-Varga-Albert-Rákosi-Fenyvesi Fradi csatársorra, és én őket is láthattam a pályán. Hihetetlen évek voltak.

Hallgatva az elképesztő lelkesedését már csak emiatt is remek döntés volt, hogy ön lehetett a tervezője az új nemzeti arénánknak. Mekkora team dolgozott a Puskás tervezésén?

Kezdetben csak egy szűk csapat, az általam vezetett stúdión, a Köztin belül. Hozzá kell tenni, hogy a régi épületet szintén a Közti tervezte, ifjabb Dávid Károly építész vezetésével. Kezdetben 10-12 építész és szakági tervező foglalkozott vele. Még csak megbízásunk sem volt. A válság időszakát éltük, de bíztatott Fürjes Balázs, aki akkor még semmilyen pozícióban nem volt, és akivel a Budapest Aréna óta, talán mondhatom baráti volt a viszonyunk. Bíztatott igazgatónk, Smaraglay László is, aki szintén futball őrült. Hát elkezdtünk gondolkodni a dolgon, mit lehet kezdeni az egykor rendkívül népszerű épülettel, amely Budapest életének, a magyar labdarúgás történetének szerves részévé vált, de ugyanakkor a szerkezetromlás miatt életveszélyes állapotban volt. A megbízás 2013. augusztus 21-én ért el hozzánk, és onnan kezdődött egy hihetetlenül intenzív, de egyben fárasztó folyamat. Számos stáción keresztül jutott el az épület abba tervi állapotba, amit most megépítve látunk a helyszínen. A velem dolgozókat jól ismertem, és ők is engem. Nem kellett kétszer elmondani mit is szeretnék, elsőre tudta mindenki.

Folyamatosan nőtt a tervezési team, a végén már majdnem kétszáz fős lett. Mindenképp megemlíteném a kivitelezőket is. Fantasztikus csapat jött össze öt magyar vállalkozásból. Ma is csak hálával tudok arra gondolni, mennyire komolyan vették a feladatot, mennyire figyeltek az alap koncepcióra, mennyire közös tudott lenni a munka. Pedig a feladat nem volt a szokásos, annál sokkal nagyobb és bonyolultabb. De becsületükre váljon, magas szinten megoldották.

Kb. mennyi munkaóra lehetett a tervezési fázis?

Ezt még csak megbecsülni sem tudom. Egy építész ritkán dolgozik normál munkaidőben, a problémák, a válaszutak, a döntési helyzetek mindig ott vannak a fejében. Melyik döntésnek mi lehet következménye. Ha felmerül a kivitelezés közben egy probléma, azonnal kell reagálni, hogy ne álljon le az építés. Egy-egy döntés milliókról, milliárdokról szólhat. Így egy ilyen feladatnál a ráfordított idő nem lehet tényező, legalábbis én így gondolom.

A napi 12 óra az alap, és a szabadságok is bent ragadtak nagyrészt. Néha próbáltam kizökkenteni a kollegákat a napi rutinból. Pl.levetítettem nekik a 66-os magyar – brazilt, Alberttel, Benével, Farkassal, Mészöllyel. Kicsábítottam a szűk csapatot a  Groupama Arénába válogatott mérkőzésekre, hogy láthassák miért is dolgoznak olyan sokat. Lássák a csapatot, lássák a közönséget, lássák a reakciókat, hogy milyen emócióknak ad majd otthont az általunk tervezett épület.

Mennyien dolgoztak a kivitelezésen?

Fantasztikus gárda jött össze a kivitelezési oldalon, mindig szerettem kijárni az építkezésre, napjában többször is. Az egymás munkája iránti tisztelet mellett az elérendő cél határozta meg a hangulatot. Összefogva, valóságos csapatmunka folyt. Hihetetlen mérnöki feladat volt a megvalósítás, 1000, 1500, a végén már 2000 fő is ott volt az építkezésen. Sokukkal most is tartom a kapcsolatot, mert együtt örülni az eredményért, majdnem olyan, mint a gólöröm a pályán.

Mit érzett a tervező az Uruguay elleni kezdőrúgás pillanatában? És a két Eb-találkozón?

A nyitómérkőzés fantasztikus élmény volt, de nem a futball szempontjából. Hiába voltam kint az építkezésen még az utolsó hetekben is, de „kicsomagolva” a védőburkolatoktól megfosztva én is csak akkor láttam először az épületet. Nagyon jó érzés volt. Nem tudtam úgy menni a folyosón tíz métert, hogy valaki ne ölelt volna meg, akivel így vagy úgy együtt hoztuk létre a Nemzeti Stadiont, a Puskás Arénát. A jól elvégzett munka öröme volt az a nap.

Azt követően viszont  elkedvetlenedett az igazi szurkoló. A járvány zártkapussá tette az eseményeket, pedig az épület folyamatosan vizsgázott. Egyre másra jöttek a nemzetközi mérkőzések, még olyanok is, ahol nem volt magyar csapat a pályán. Majd az őszi válogatott mérkőzések, ahol rendre bizonyított a csapat. Milyen lett volna teltházzal megélni a sorsdöntő Izland elleni mérkőzést, azt csak most fogjuk fel a két EB meccs óta. De eljött az EB és Európában egyedül nálunk lehetett beengedni ilyen mértékben a nézőket a mérkőzésekre. A nézők szó nem fejezi ki azt az állhatatos, szenvedélyes szurkolást, amelyet megélhetett a csapat, azt a közös eufórikus örömöt, amely a helyszínen volt. A pirosba öltözött szurkolói vonulástól, a himnusz énekléstől a gólörömig fantasztikus volt az atmoszféra.

Megfordul a fejében, hogy a nevét a Parlament, az Operaház vagy a Vigadó tervezője mellett emlegetik majd?

Nem gondolkodtam ezen, egyáltalán nem. Megbíztak minket egy feladattal, azt becsülettel elvégeztük, és a végeredmény talán önmagáért beszél. Erre jött visszajelzés itthonról, külföldről, egyaránt. De a mi szakmánk olyan, hogy egy épület igazi minőségét az időtávlat határozza meg, igazolja vissza. Az említett épületek mind olyanok, hogy több, mint száz éve születtek, és az eltelt idő nem fogott rajtuk. Még most is, évtizedekkel később is büszkék vagyunk rájuk. Minden nap úgy megyek munkába és jövök haza, hogy a Parlament épületét láthatom. Magamban mindig arra gondolok, hogy ezért milyen sokat fizetnek az idelátogatók, hogy láthassák, én pedig minden nap élvezhetem a látványát. Semmi olyat nem látok rajta, ami szakmailag megkérdőjelezhető lenne. Ezt hívják úgy, hogy időtálló érték. Remélem a Puskás Arénára is így gondolnak majd.

Gondolom ma már nem kell hajnali kettőkor beállnia a sorba, ha válogatott mérkőzésre szeretne menni. Milyen kiváltságokat élvez ennek a csodálatos arénának a tervezője?

Nincs más kiváltságom, mint a szeretet, amely körbe vesz, akárkivel találkozom, aki a munkában benne volt. Mi is pályáztunk a fiaimmal együtt az UEFA honlapján az Eb mérkőzésekre, de egyikünk sem volt szerencsés. De többen biztosítottak, ha nem lesz jegyem, akkor ők adnak egyet. Végül Balázs (Fürjes Balázs, államtitkár – a szerk.) révén minden mérkőzésre két jegy jutott nekem is, így a portugálok és a franciák ellen is velem volt egy-egy fiam, a harmadik Angliában egy Gera mezben nézte tévén. Ő 5 évvel ezelőtt kint volt Marseille-ben, akkor mi néztük tv előtt a menetelést. Amikor felvettük a franciák elleni meccsre a karszalagot és mentünk vissza az új Multiaréna építkezésére elbiciklizett mellettünk egy négyfős csapat. Az egyikük visszafordult, és azt kiáltotta vissza: köszönjük a Puskás Arénát, nagyon szép lett! Ennél nem is kell több.

Nyitóképen: Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Skardelli György Ybl Miklós-díjas építész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja az általa tervezett Papp László Budapest Sportaréna jegypénztára előtt 2020. október 18-án. Fotó: MTI/Cseke Csilla