A magyar labdarúgás legendás alakjainak kérése az Eb-nyitány előtt: Csússzunk, másszunk a sikerért!

Bálint László
az 1972-es Európa-bajnokságon negyedik helyezést elérő csapat tagja

A világklasszisok nem remegő lábakkal lépnek pályára ellenünk

Ennél nehezebb csoportba nem is kerülhettünk volna. Értelemszerűen a világbajnok franciákat érzem a legerősebbnek, a négyszeres világbajnok németek ellen az lehet a némi esélyünk, hogy amióta Joachim Löw a szövetségi kapitány, még sohasem volt ekkora hullámvölgyben a csapat, és pontosan azért, mert nincsenek hozzászokva az eredménytelenséghez, kisebb-nagyobb belső ellentétekről is hallani. De attól azért ne féljünk, hogy az Eb-re nem kapják össze magukat, ezt tökéletesen bizonyítják is, hiszen az Európa-bajnokság előtti utolsó barátságos mérkőzésen 7-1-re verték a letteket. Portugáliáról mindig azt mondjuk, hogy ők Európa braziljai, Cristiano Ronaldo pedig még 36 évesen is világsztár. De mégis egyre inkább az az érzésem, hogy semmiképpen nem maradunk pont nélkül, sőt két rivális ellen is látok reális esélyt a döntetlenre. A Puskás Aréna 68 ezer nézője nagy motiváció lehet, de mivel még mi sem laktuk be igazán, nem lehet oroszlánbarlangnak nevezni, ne is várjuk, hogy a portugál és francia világklasszisok remegő lábakkal lépnek majd pályára ellenünk.

Lehet, hogy sokan meglepődnek, de én azt várom, hogy a portugálok nem tudnak majd mit kezdeni a lelkesedésünkkel. A tippem: 1-1. A franciák ellen sajnos egy sima vereség a realitás, 2-0-ra kapunk ki a világbajnokoktól,  Németországban pedig csak kihúzzuk valahogy egy 0-0-val! Összességében tehát egy nagyon bravúros szereplést várok a magyar válogatottól, 2 pontot is szerzünk! 

Esterházy Márton
az 1986-os mexikói világbajnokságon szereplő válogatott támadója

Mi leszünk a mérleg nyelve

Valljuk be: ennél nehezebb csoport nem létezik. De ha csupán a magyar válogatott tavalyi eredményességét, valamint a tavaszi világbajnoki selejtezőket vesszük figyelembe – az Eb-n mégis bármi elképzelhető! Hiszen a mieink bebizonyították: mindenki ellen van esélyünk a győzelemre. Csapatunk erejét jelzi, az olyan mérkőzéseket is simán hozzuk, amelyeken nem mi vagyunk az esélyesek. Korábban ez sem volt ránk jellemző… Az Eb-ellenfeleink közül a portugálok ellen éppen a legutóbbi Európa-bajnokságon bizonyítottuk, hogy alaposan meg tudjuk szorongatni őket, semmi okunk nincs tehát arra, hogy feltett kézzel lépjünk ellenük pályára. A franciákkal az 1986-os vébé óta nem játszottunk tétmérkőzést, bár Mexikóban sem volt törvényszerű – higgyék el, így volt, testközelből tapasztaltam – hogy 3-0-ra kikapunk, pláne, hogy a szovjetek elleni 0-6 után Kanada 2-0-s legyőzésével felálltunk a padlóról. A németek Joachim Löw irányításával sosem játszottak ennyire döcögősen, mint mostanában, nem is meglepő, hogy az Eb-t követően, 15 év után távozik a szakember. Mindig pozitívan állok a sorozatmérkőzések elé, 2016-ban sem sokan gondoltuk volna, hogy csoportelsőként zárunk az Ausztria, Izland és Portugália elleni találkozók után. Szerencsére most sem mi vagyunk az esélyesek, ráadásul az elmúlt években az erőviszonyok még inkább kiegyenlítődtek, ma már szinte senki nem ver agyon senkit. S azt se feledjük, mivel mindhárom riválisunk tovább akar jutni, csak nekik van veszteni valójuk. S azért is lesz mindannyiuknak fontos az ellenünk lejátszott mérkőzés, mert a négy legjobb harmadik is tovább jut, így minden rúgott gólnak nagy jelentősége lesz, azt is mondhatnám, mi leszünk majd a mérleg nyelve. A realitás alapján tehát nagyon kevés pontunk lesz, de ne feledjük, a futball az egyetlen csapatsportág, ahol a gyengébb képességű rivális meg tudja verni az erősebbet – egyszer, egyszer…

Nem szeretem a tippeléseket, de tény: a miénk a legerősebb csoport, de még így is képesnek tartom a magyar válogatottat egy döntetlen vagy egy szerencsés győzelem elérésére, azaz 1-3 pont megszerzésére. Egyértelműen az szól mellettünk, hogy semmi vesztenivalónk nincs, ellentétben a regnáló világbajnokkal és Európa-bajnokkal, valamint a németekkel. Nem valószínű, hogy továbbjutunk, de mindhárom riválisunkon hatalmas a teher, hiszen mindannyian tovább szeretnének jutni.

Nagy Antal 
az eddig utolsó vb-résztvevő magyar válogatott (1986, Mexikó) csapatkapitánya

Mindhárom meccsen az esélytelenek nyugalmával játszhatunk

Egyetlen dologban reménykedem, a tisztes helytállásban. Mivel mindhárom meccsen az esélytelenek nyugalmával játszhatunk, ebből csak jól jöhetünk ki. A lényeg, hogy jó hangulatú mérkőzéseket játsszunk, hiszen a közönség nagyon szereti, ha egy esélytelen csapaton azt látja: csúszik, mászik a sikerért, és nem adja meg könnyen magát. S amilyen kiszámíthatatlan a futball, összejöhet egy bravúr is.

Ezt a bravúrt pedig éppen a portugálok ellen várom, hiszen az első mérkőzés mindig a legnehezebb, az esélyes és az esélytelen csapat számára is. Mindenki be lesz feszülve, nekünk annyi az előnyünk, hogy egy telt házas Puskás Arénában lépünk pályára. Magával ragad a négy évvel ezelőtti mérkőzés emléke és hangulata, így 1-1-es döntetlent tippelek.

A világbajnok franciák ellen nem sok esélyt látok még a pontszerzésre sem, hiszen hihetetlen játékosaik vannak, szinte egytől-egyig világklasszisok. Ezen a meccsen az életünkért küzdünk majd, de így is 2-0-s vereséget szenvedünk.   

A németek az Európa-bajnokság előtt kisebb hullámvölgybe kerültek, de a rajtra összeszedték magukat, és a lettek ellen bebizonyították, hogy remek csapatuk van, hiszen félgőzzel 7-1-re győztek. Mindegyik világversenyen esélyesek a végső győzelemre, így lesz ez most is. Ellenük is csupán s túlélés lehet a cél, 2-0-s vereség lesz a vége.