„Az eddigi hét olimpiai utammal egy kicsit magamnak is bizonyítottam, hogy képes vagyok kivételes teljesítményekre.” Hetvenhat éves kora ellenére a nyolcadik nyári olimpiájára is elkerékpározik a Pécelen élő Cseuz László. Május elsején vág neki a több mint nyolcezer kilométeres útnak. A veterán vasembert kérdeztük különleges hobbijáról – és akaraterejéről.
Másfél éve még úgy volt: könnyen lehet, nem hogy a tokiói olimpiára nem juthat el biciklin, járni is alig fog tudni. Egy augusztusi napon ugyanis Székesfehérváron nagy sebességgel, hátulról öklelte fel őt egy motoros. Az orvosok szerint az is csoda, hogy egyáltalán túlélte a balesetet.
„Térdprotézis, törés, zúzódás, porcleválás, ficam, szinte nem is volt olyan testrészem, amely ne szenvedte volna meg az ütközést” – mondja Cseuz László, akinek a felépülése hosszú hónapokig eltartott. Volt idő, amikor még mankóval is alig tudott menni, de már akkor azt mondta,
Pécelen sokan ismerik, naponta feltűnik a piros-fehér-zöld válogatott melegítőjében és kerékpározik. Kedvelik és tisztelik, nem véletlen, hogy a balesete után gyűjtést rendezett a város, hiszen László kerékpárja is tönkrement.
„Én a kórházban feküdtem, s közben jöttek a hírek, hogy mennyi pénzt dobtak össze az új kerékpáromra a jóérzésű péceliek. Végül 525 ezer forint gyűlt össze, amelyből egy nagyon komoly biciklit vehettem, mindenféle kiegészítőkkel.”
Cseuz László amúgy nem született péceli, csupán néhány éve költözött a városba, mert sportreferensi állást kapott az önkormányzatnál. Szentesen élt korábban, ám felszámolta az ottani életét. Felvetődik persze a kérdés: honnan jött az ötlet, hogy négyévente nyeregbe pattanjon és elkerékpározzon az aktuális olimpia helyszínére?
„Még az 1992-es, barcelonai olimpia előtt jött az ötlet. Az volt az egyetlen olyan utam, ahová a lányom is elkísért. Összesen 5198 kilométert tettünk meg, sokszor a szabad ég alatt aludtunk. Csodás volt, főleg, hogy ott volt velem a kislányom.” Aztán nem volt megállás. Négy évvel később az atlantai ötkarikás játékokra is eltekert, 7376 kilométert tett meg, de már teljesen egyedül
„Régebben volt, hogy napi százötven-kétszáz kilométert is mentem, de a tokiói olimpiánál úgy számolok, hogy napi száz-százhúsz kilométer lesz az adagom. Mégiscsak 76 esztendős vagyok” – folytatja a maratoni kerékpáros, aki 2000-ben Ausztráliába, Sydney-be is elment. Természetesen repülővel utazott az ötödik kontinensre, ám keresztül-kasul bejárta az országot és végül 8136 kilométert kerekezett. Aztán következett az athéni olimpia (5322 km), majd Peking (11428 km), London (5001 km), Rio de Janeiro (5110 km), és az idei évben el is érkeztünk Tokióhoz.
Cseuz László május elsején reggel nyolc órakor Pécelről indul az újabb kalandnak. A kérdés csak az, hogy miből, hiszen a szállásról is gondoskodnia kell, ráadásul az olimpiai belépőjegyét is maga vásárolta meg. „A péceli önkormányzat és a csömöri önkormányzat is jelezte, hogy anyagilag támogatja az utamat, a Magyar Olimpiai Bizottság pedig válogatott melegítőt adott”– folytatja a nagy utazó, aki nem titkolja, az utóbbi években elsősorban azért dolgozott a nyugdíj mellett, hogy az ott keresett pénzt félretehesse.
„Vannak előre lefoglalt szálláshelyeim, de mivel nem lehet mindent kiszámolni, sokszor lesz, hogy az adott helyszínen kell szállást keresnem.”
Tokióba megy, de a másik irányba indul, nem véletlenül. Amszterdamig kerékpározik, majd repülőre ül és New Yorkból, Montreal és Toronto érintésével Hamiltonba teker. „Megvan az oka, a lányom ugyanis Hamiltonban él a családjával, a nyugati útvonal pedig sokkal biztonságosabb” – mondja a 76 éves kerékpáros. Hamiltonból Winnipegbe, majd Calgaryba megy, onnan pedig Vancouverbe, ahol aztán repülőre rakja a kerékpárját és Japánba utazik.
A távol-keleti országban is több száz kilométert teker majd, aztán leparkolja a kerékpárt az olimpia helyszínén. „Mivel a jegyek nagyon drágák, ezért csak egy eseményre tudok kimenni, ez pedig egy úszódöntő lesz, remélhetőleg Hosszú Katinkával és Milák Kristóffal. A jegy 37 ezer forintba került, de nekem megér annyit, hogy remélhetőleg láthatok egy magyar olimpiai aranyérmet” – indokolta.
De miért csinálja? Hetvenhat évesen, egy súlyos baleset után
„Elsősorban az olimpiai eszme előtt tisztelgek ezekkel az utakkal, de van egy másik indoka is. Világéletemben sportoltam, de nem voltam különleges tehetség. Ellenben a kiderült, hogy az átlagnál jobban bírom a monotóniát és erős az akaraterőm. Az eddigi hét olimpiai utammal egy kicsit magamnak is bizonyítottam, hogy képes vagyok kivételes teljesítményekre.”
Tokiót gyaníthatóan kipipálja, s már most sokan biztatják, mi lenne, ha négy év múlva, a párizsi nyári játékokra is elmenne, hiszen Pekinghez vagy éppen Sydneyhez képest tényleg csak egy macskaugrás.
Erre is van válasza főszereplőnknek: „Négy év múlva nyolcvan éves leszek, nem tudom megígérni. Előbb Tokión legyünk túl, aztán majd ráérünk Párizsról beszélgetni…”
Fotók: Ficsor Márton
Egy friss, a mesterséges intelligencia által fejlesztett okosóra EKG-jelekből 88 százalékos sikerrel azonosítja a szív rendellenességeit. Bár nem váltja ki a szívultrahangot, kiegészítő szűrőként életeket menthet, főleg, ahol hiányoznak a korszerű diagnosztikai megoldások.
Leáldozóban a transznemű sportolók fénykora.
A sportolók valóban nagyon sokat kockáztatnak a minimális – ha egyáltalán létező – sportteljesítménybeli előnyért, amikor kokaint fogyasztanak.
Duna-történet, cívis botanika, bogáncs és liliom: jól látszik, hogy múzeumaink tárlatai Dunavecsétől Debrecenig egyre többször dolgozzák fel a természetvédelem témáját.
Hatalmas kihívásokat támaszt kontinensünkön a küszöbön toporgó demográfiai válság. Európa elöregedése megoldásért kiált, ám az EU-nak minden kérdésre csupán egyetlen válasza van.
Kucsera Gábor arról beszélt, hogyan veszett el minden, ami korábban biztosnak tűnt, és hogyan sikerült visszaszereznie a legfontosabbat.
Ukrajnával, Európával és Amerikával szemben is vannak elvárásai.
Nicușor Dan őszinteségi rohamot kapott a legnagyobb román nemzeti ünnepen.
