Kiélezett küzdelemben, négy tussal felülkerekedett a lengyeleken, ezzel bejutott az este fél 9-kor kezdődő döntőbe a magyar férfi párbajtőrcsapat a budapesti vívó-világbajnokságon. Ellenfele az ukrán együttes lesz.
Imre Géza, Boczkó Gábor és Rédli András lendülete az elődöntőben is kitartott, a pástra lépő trió nagyszerű mérkőzésen verte meg az ugyancsak koncentráltan vívó lengyeleket.
Az összecsapás jelentős részében egy-egy tus volt a különbség a két csapat között, az ötödik asszóban azonban Boczkó megsérült. Egyszer csak leült a pástra, majd a combját fájlalta. Szényi Péter elkezdett melegíteni, de Boczkó vállalta a folytatást, és nem engedte el ellenfelét, Krzysztof Mikolajczakot: 20-20-nál történt a baj, s 23-23-mal adta át a helyét Rédlinek.
Radoslaw Zawrotniak révén ebben az asszóban elléptek két találattal a lengyelek (28-30), de aztán Imre hozta a csapattalálkozókon szokásos formáját, 35-34-re fordított Mikolajczakkal szemben úgy, hogy a lengyel kétszer is kézzel védte támadását, a zsűri pedig ezt hagyta. A nyolcadik párban Rédli 5-4-re verte Tomasz Motykát, a SYMA Csarnok közönsége egyre emelkedettebb hangulatba került.
A befejezésre Boczkó lépegetett fel a pástra, s sántítva, az akciók közti szünetekben egy lábon ugrálva is legyőzte Zawrotniakot, majd örömében a pástra vetette magát, miközben zúgott a „Boczek, Boczek”.
Néhány perccel korábban ért véget a másik elődöntős találkozó, melyben az ukránok végig tartani tudták az ezúttal nem túlságosan aktív – 2011-ben arany-, tavaly ezüstérmes, olimpiai címvédő – franciákat, a végjátékban pedig ki is csikarták a győzelmet.
A döntő fél 9-kor kezdődik.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A sportolók valóban nagyon sokat kockáztatnak a minimális – ha egyáltalán létező – sportteljesítménybeli előnyért, amikor kokaint fogyasztanak.
Tízezrek a stadionban, százezrek, milliók a képernyők előtt, ugyanazért a célért szurkolva, most ugyanabban a szomorúságban osztozva.
Persze csak szigorú feltételekkel.
A kormányfő számára ez egy különleges alkalom.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
