Értékének duplájába is kerülhet annak a Boeing 747-esnek az átalakítása, amit Katar ajánlott fel ajándékba az Egyesült Államok elnöki különgépeként – nem beszélve a jogi és etikai problémákról, amit az elfogadása okozhat.
A szerző a Makronóm elemzője.
Egy vagyonba kerülhet, ha Donald Trump valóban elnöki különgépként szeretné használni a Katar által ajándékba felajánlott Boeing 747-es luxusrepülőt. Trump már régóta elégedetlen a jelenlegi, több évtizede szolgálatban álló Air Force One-nal (a cserét a Boeing csak 2027-re tudta vállalni), így kapva kapott a katari ajánlaton, kiemelve, hogy a gépet a Pentagon ingyen kapná, így a felajánlás nemcsak elegáns, de rendkívül költséghatékony is.
Csakhogy ez nem egészen így van. Túl azon, hogy egy másik ország kormányának használatban lévő repülőjéről van szó, ami egyrészt etikai, másrészt biztonsági kérdések tömkelegét veti fel, az ingyengéppel kapcsolatos költségek csillagászati magasságokba emelkedhetnek. A katari 747-es értékét nagyjából 400 millió dollárra becsülik, ám ahhoz, hogy Air Force One-ként működhessen, olyan biztonsági és védelmi átalakításokat kell eszközölni rajta, ami akár a gép értékének a duplája is lehet, és e munkálatok ráadásul várhatóan minimum két évig elhúzódnak.
Bár Trump csupán ideiglenesen szeretné elnöki gépként használni az ajándékot, amíg a Boeing repülője el nem készül, biztonsági szempontból lényegtelen, hogy egy napig vagy két évig utazik vele. A kihívás nagy: a gépet gyakorlatilag a vázig szét kell szedni, hogy el tudják látni azokkal a kommunikációs, védelmi és biztonsági rendszerekkel, amelyekkel az Air Force One-nak rendelkeznie kell. Az elnöki különgép szó szerint az Egyesült Államok vezetőjének a parancsnokságaként működik, ha a fedélzeten van: amennyiben Amerikát például nukleáris támadás érné, a protokoll szerint az elnök a levegőből irányítaná a hadsereget. Ez azonban hatalmas kihívást jelent a mérnököknek és a nemzetbiztonsági szolgálatoknak egyaránt. Az átszerelési folyamat rosszabb esetben valóban évekig is eltarthat, és bár az elnök hangsúlya az ideiglenes kifejezésen van, a költségek és a ráfordított idő éppen azzal nem áll arányban, hogy Trump esetleg csupán néhány hónapig használja majd a repülőt a Boeing által megígért, kifejezetten Air Force One-nak épített gép megérkezéséig.
Ha Trump szándéka valóban az, hogy az ajándékot elnöki gépként használja, a vázig lecsupaszítás nem költői túlzás. A biztonságos kommunikációs, hírszerzési, védelmi és biztonsági rendszerek mellett többek között tudnia kell a levegőben tankolni. Egy már említett nukleáris támadás esetén ez biztosítaná a repülő parancsnokság zavartalan és leszállás nélküli működését. (Ilyet a hagyományos Boeing gépek nem tudnak.)
Az ajándék mindenesetre már most nagy kihívást okoz jogilag is, kérdés ugyanis, hogy Trump szándéka mennyire egyeztethető össze az ajándékok elfogadásáról szóló amerikai törvénnyel, ami igen szigorú szabályokat tartalmaz az ilyen esetekre – többek között kongresszusi engedélyhez köti. A katari miniszterelnök mindenesetre mintha hátralépett volna egyet: mint mondta, amennyiben a legcsekélyebb gyanú is felmerülne, hogy az ajándékozás nem egészen felel meg az amerikai törvények diktálta feltételeknek, haladéktalanul visszavonják az ajánlatot.
***
Kapcsolódó:
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Fő a biztonság.
A hatóságok újabb fontos lépést tettek.
Miközben az Airbus és a Boeing együttesen uralja a globális utasszállítógép-piac 95 százalékát, a két gyártó csak a 1960–80-as évek technológiáját tupírozza. A Transport & Environment friss anyaga szerint 60 millió autónyi éves kibocsátása „marad évente a levegőben”.
Csodával határos módon maradt életben az egyik utas.
A gyártó és az Air India is szigorú vizsgálatra számíthat.
Közleményt adott ki a cég.
Egy szentendrei ház ablakából lőtt a támadó.
A szálak Kijevtől Brüsszelen át a Tisza Párt müncheni egyeztetéseiig vezetnek, a cél pedig nem kevesebb, mint a magyar kormány sarokba szorítása – akár a hazai üzemanyagárak drasztikus emelkedése árán is.
