A szerző Makronóm újságírója.
Pat Gelsinger hatalmas ambícióval ült be 2021-ben az Intel vezérigazgatói székébe. Példaképének és mentorának tekintette a Budapestről származó Gróf Andrást, aki már Andy Grove néven alapította meg és futtatta csúcsra az Intelt, és aki ellentmondást nem tűrő módon verte át briliáns ötleteit az igazgatótanácson. A különbség az volt a magyar zseni és Gelsinger között, hogy a jelek szerint utóbbinak a rossz ötleteket is sikerült áterőszakolnia a vállalati zsűrin – ami végül a cég zuhanását és az ő kirúgását eredményezte. Pedig óriási tervei voltak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos gyártással, technológiai ugrásokkal és óriási profittal kecsegtetve a befektetőket. Azoknak azonban szűk négy év elteltével elfogyott a türelme. Gelsinger éppen az ellenkezőjét valósította meg annak, amit ígért.
Az Economist összesítése szerint a vállalat bevétele tavaly már csak 54 milliárd dollár volt, ami egyharmados csökkenésnek felel meg a Gelsinger előtti éra mutatóihoz képest. A múlt hónapban nyilvánosságra hozott adatok szerint az Intel a harmadik negyedévben 16,6 milliárd dolláros veszteséget könyvelhetett el, az idei prognózis összességében 3,7 milliárdos bukást jelez. Ez 1986 óta az első nettó veszteség lesz a vállalat történetében. A cég augusztusban, 1992 óta először, nem fizetett osztalékot, majd bejelentette, hogy a 130 ezer alkalmazottjának mintegy 15 százalékát kirúgja. Rímelve a negatív számokra, az Intel-részvények a Gelsinger-korszakban mintegy 60 százalékot estek. Ezek után nem csoda, hogy a részvényesek a vezető fejét követelték – és meg is kapták.
A takaró és a nyújtózkodás
Gelsingerrel nem az volt a probléma, hogy nem tudta, mit kellene csinálni, hanem az, hogy nem tudta megvalósítani azt. 2021-ben az Intel még vezető szerepet játszott a chiptechnológia területén, főként az adatközpontok és a PC-chipek szegmensében. Az azonban már akkor is látszott, hogy a vállalat igen nehézkesen értelmezi az okostelefonok és a mesterséges intelligencia által megjelent új kihívásokat.
Mind kutatás-fejlesztésben, mind gyártási eszközeit tekintve egyre inkább lemaradt a tajvani nagy versenytárs, a TSMC mögött.
Gelsinger a vesztes helyzetet egy váratlan és szokatlan húzással fordította volna meg. Szétválasztotta a vállalat tervezési és gyártási szegmensét, mégpedig úgy, hogy az előbbi fejlesztéseinek a gyártását külső vállalatokra bízta, míg utóbbit éppen a konkurens vállalatok termékeinek gyártási szolgálatába állította. A mutáns modelltől a fejlesztés és a nyereség berobbanását várta, és nagy önbizalommal bejelentette, hogy 2030-ra az Intel a második legnagyobb vállalattá válik a TSMC után.