Kirúgták az Intel főnökét, Trump vakarhatja a fejét

2024. december 06. 13:57

Az amerikai chipgyártás zászlóshajója süllyedni látszik – a kapitány mindenesetre már elhagyta a hajót. A bukás kérdéseket vet fel nemcsak a vállalat üzleti modelljével, hanem az amerikai chiptörvénnyel kapcsolatban is, amit Trump egyelőre szimpla pénzpazarlásnak tart.

2024. december 06. 13:57
Gelsinger, Patrick
Révész Béla Ákos
Révész Béla Ákos

A szerző Makronóm újságírója.

Pat Gelsinger hatalmas ambícióval ült be 2021-ben az Intel vezérigazgatói székébe. Példaképének és mentorának tekintette a Budapestről származó Gróf Andrást, aki már Andy Grove néven alapította meg és futtatta csúcsra az Intelt, és aki ellentmondást nem tűrő módon verte át briliáns ötleteit az igazgatótanácson. A különbség az volt a magyar zseni és Gelsinger között, hogy a jelek szerint utóbbinak a rossz ötleteket is sikerült áterőszakolnia a vállalati zsűrin – ami végül a cég zuhanását és az ő kirúgását eredményezte. Pedig óriási tervei voltak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos gyártással, technológiai ugrásokkal és óriási profittal kecsegtetve a befektetőket. Azoknak azonban szűk négy év elteltével elfogyott a türelme. Gelsinger éppen az ellenkezőjét valósította meg annak, amit ígért.  

Az Economist összesítése szerint a vállalat bevétele tavaly már csak 54 milliárd dollár volt, ami egyharmados csökkenésnek felel meg a Gelsinger előtti éra mutatóihoz képest. A múlt hónapban nyilvánosságra hozott adatok szerint az Intel a harmadik negyedévben 16,6 milliárd dolláros veszteséget könyvelhetett el, az idei prognózis összességében 3,7 milliárdos bukást jelez. Ez 1986 óta az első nettó veszteség lesz a vállalat történetében. A cég augusztusban, 1992 óta először, nem fizetett osztalékot, majd bejelentette, hogy a 130 ezer alkalmazottjának mintegy 15 százalékát kirúgja. Rímelve a negatív számokra, az Intel-részvények a Gelsinger-korszakban mintegy 60 százalékot estek. Ezek után nem csoda, hogy a részvényesek a vezető fejét követelték – és meg is kapták. 

A takaró és a nyújtózkodás 

Gelsingerrel nem az volt a probléma, hogy nem tudta, mit kellene csinálni, hanem az, hogy nem tudta megvalósítani azt. 2021-ben az Intel még vezető szerepet játszott a chiptechnológia területén, főként az adatközpontok és a PC-chipek szegmensében. Az azonban már akkor is látszott, hogy a vállalat igen nehézkesen értelmezi az okostelefonok és a mesterséges intelligencia által megjelent új kihívásokat.  

Mind kutatás-fejlesztésben, mind gyártási eszközeit tekintve egyre inkább lemaradt a tajvani nagy versenytárs, a TSMC mögött.  

Gelsinger a vesztes helyzetet egy váratlan és szokatlan húzással fordította volna meg. Szétválasztotta a vállalat tervezési és gyártási szegmensét, mégpedig úgy, hogy az előbbi fejlesztéseinek a gyártását külső vállalatokra bízta, míg utóbbit éppen a konkurens vállalatok termékeinek gyártási szolgálatába állította. A mutáns modelltől a fejlesztés és a nyereség berobbanását várta, és nagy önbizalommal bejelentette, hogy 2030-ra az Intel a második legnagyobb vállalattá válik a TSMC után. 

Nem számolt azonban a költségekkel. Az Intel éppen akkor kezdett el gigagyárakat építeni az Egyesült Államokban 100 milliárd dollár értékben, amikor a nyereség meredek zuhanásba kezdett. Emlékezhetünk az ambiciózus európai tervekre is: Németország hajlandó lett volna 10 milliárd euróval beszállni a magdeburgi üzem létrehozásába, ám az Intel évekig tartó alkudozás után idén szeptemberben végül visszavonulót fújt, elméletileg két évvel, a gyakorlatban valószínűleg végleg leállítva a projektet. Ha nincs nyereség, nincs terjeszkedés. 

Ezt is ajánljuk a témában

Mit tesz Trump? 

Amikor a finanszírozási hiány már üvöltően nyilvánvalóvá vált, az Intel a legkézenfekvőbb megoldást választotta: Joe Biden chiptörvényének ernyőjét. Az elnök óriási pénzalapot hozott létre az amerikai chipgyártók kapacitásnövelésének és beruházásainak megsegítése érdekében, Gelsinger tehát oda tartotta a markát, ahonnan a pénz folyt: az elmúlt hetekben kapott is 8 milliárd dollárnyi támogatási ígéretet. Ezzel párhuzamosan bejelentette, hogy a vállalat már pénzügyileg és szervezeti struktúrájában is szétválasztja a tervezői és a gyártói üzletágat, a teljes váltásra azonban még nem került sor – és nem tudni,  

Gelsinger kirúgása után a vezetőség ragaszkodik-e majd továbbra is az elképzeléshez, visszavonulót fúj vagy még drasztikusabbá teszi azt.  

Az Intel súlyos helyzete a hivatalát januárban elfoglaló Donald Trumpot is dilemma elé állítja. Neki kell ugyanis megoldania vagy teljesen elengednie az amerikai chipipar egyik legfontosabb szereplőjének problémáját. A túlzó állami kiadások lefaragásával és a kormányzati hatékonyság fokozásával megbízott agytrösztduó, Elon Musk és Vivek Ramaswamy máris bírálta a Biden-féle 8 milliárd dolláros támogatást, amire nem ösztönzőként, hanem egy bukott vállalat lélegeztetőgépre kapcsolásaként tekintenek.  

Trump az egész chiptörvényt pénzkidobásnak tekinti, ahogyan a monstrummá hizlalt zöldátállási protekcionista támogatásokat is, ám közben erős nemtetszését fejezte ki Tajvan chipgyártási dominanciájával kapcsolatban, azt sérelmezve, hogy az megkárosítja az amerikai félvezetőipart. A furcsa kettősség megoldása egyelőre nem egyértelmű. Amennyiben Trump meg akarja menteni az Intelt, azzal gyakorlatilag a Biden-törvény és az alá pakolt állami összegek létjogosultságát fogja igazolni. Ha nem ezt teszi, akkor elengedi a legnagyobb gyártó kezét, és az amerikai kapacitásokat tulajdonképpen átengedi a TSMC-nek – természetesen azzal a feltétellel, hogy a gyártás szigorúan az Egyesült Államok területén történik.  Hogy melyik verzió lesz kompatibilis a Make America Great Again-elvvel, az néhány hónapon belül kiderül.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: Flickr 

 

 


További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2024. december 06. 17:27
Ha igazgatótanácsi tag lennék, akkor engemet már elsőre sem győzött volna meg az átszervezési javaslat. Nem világos, hogy mitől hozott volna profitot a fejlesztés és a gyártás eltávolítása egymástól. A lépés tényleg szokatlan és így utólag már elmondható, hogy rossz is.
Reszelő Aladár
2024. december 06. 15:26
Az Intel nálam tobig to fail kategória. Viszont ha megmentik, akkor alulértékeltek a részvények és azért maradt még érték a cégben. Az más kérdés, hogy a világ chip ipara felfutóban van (egyre több minden használ chipeket), így egy bővülő piacon lényegében csődbe menni egy külön művészet. Persze aki rosszul időzit és csökkenő marginok idején költ le 10milliárdokat az könnyen ígyjárhat. Amúgy strukturálisan szétválasztani a gyártást és a fejlesztést nem rossz gondolat. Az olajipar is így küldi, elég rég óta és működik nekik is.
Karvaly
2024. december 06. 15:20
Azért ez így nem igaz. A bajok sokkal inkább Krazinch-től erednek, Gelsingernek már a létező válságot kellett volna menedzselnie. Az Intelt pedig nem lehet egyszerűen bezárni, mert lehet, hogy másfél-két éven belül becsődölne, de még mindig ők állítják elő az x86-os processzorok 80%-át - azt pedig senki sem akarja, hogy a kieső vagy nem elég gyors számítógépek helyére ne lehessen újakat beállítani, azt mindegyik gépeket használó ágazat megsínylené. Hogy mi lenne az optimális megoldás, na az viszont már egy másik kérdés. Szerintem az Intel feldarabolása és a részlegek értékesítése, így továbbra is biztosítva lenne a termelés, de már a veszteségek nélkül.
CsakOlvas
2024. december 06. 14:38
Pat-tal csak az a gond, hogy tégla volt. Én csak remélem, hogy az Intel-nek van B-terve(sőt C)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!