Bár egész Ázsia fejlődik – napjainkra a világkereskedelem, a középosztálybeli háztartások, a feldolgozóipari hozzáadott érték és a GDP-növekedés több mint felét adja –, azon belül is a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) kiemelkedő gazdasági fejlődést ért el az elmúlt évtizedekben, amit nagyrészt a régióban kialakított gazdasági integrációnak és a nemzetközi kereskedelem növekedésének köszönhet. A 10 tagország számára – bár egymással is folytatnak kereskedelmet – a bővülés motorját a szervezeten kívüli nagyobb ipari szomszédaikkal kialakított kapcsolatok biztosítják. Kína és az ASEAN-államok egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei, gazdasági összefonódásuk pedig egyre csak mélyül: az országcsoport 2023-ban Kína teljes kétoldalú kereskedelmének a 15 százalékát tette ki (2010-ben a 10 százalékát), míg Kína 2023-ban az ASEAN teljes kereskedelmének a 20 százalékát adta (2010-ben a 12 százalékát). Az Egyesült Államok szintén fontos partnernek minősül: az ASEAN-nal folytatott kereskedelme tavaly a teljes külkereskedelmének több mint 8 százaléka volt (2010-ben az 5,6 százaléka), miközben az országcsoport teljes külkereskedelmének közel 11 százalékáért az USA felel (2010-ben a 8,6 százalékáért).
Kína és Délkelet-Ázsia: egy erősödő gazdasági szövetség
Az integráció itt nem áll meg: további lendületet adhat a 2022-ben életbe lépett Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP), amely a világ legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása, és 15 ázsiai csendes-óceáni térségbeli gazdaságot foglal magában. Az RCEP nem csupán egy hagyományos szabadkereskedelmi megállapodás, hanem egy „élő” egyezmény, amely politikai együttműködési kereteket is tartalmaz, koordinálhatja a zöldátállásra irányuló politikákat és közös állásfoglalásokat alakíthat ki a multilaterális kereskedelmi rendszerek védelmében. Eközben az ázsiai gazdaságok kifelé is nyitnak, és egyre nagyobb mértékben vesznek részt a világkereskedelemben is: bár az áruk kereskedelmének az értéke 2017 és 2023 között átlagosan évi 5 százalékkal nőtt globálisan, számos ázsiai gazdaság éves kereskedelme ezt is túlszárnyalta: az ASEAN-országoké átlagosan 6, Kínáé és Indiáé több mint 7, Vietnámé pedig 8 százalékkal nőtt.
A geopolitika azonban egyre nagyobb befolyást gyakorolhat ennek a növekedésnek az alakulására, irányára. A McKinsey kifejlesztett egy mérőszámot a kereskedelem „geopolitikai távolságára”, amely – a földrajzi távolság analógiájára – számszerűsíti, hogy egy gazdaság geopolitikai szempontból mennyire áll közel a kereskedelmi partnereihez. E mutató szerint 2017 és 2023 között a kereskedelem átlagos geopolitikai távolsága Kína és Japán esetében 4, Dél-Korea esetén pedig 6 százalékkal csökkent. Ez azt jelzi, hogy ezeknél a gazdaságoknál a kereskedelem a hozzájuk geopolitikailag közelebb álló partnerek felé tolódott el. Ugyanakkor ez nem egyetemes tendencia: különösen az ASEAN és India esetében a geopolitikai távolság stabil maradt, ami azt jelzi, hogy a kereskedelmük továbbra is a geopolitikai spektrum széles skáláját öleli fel, bár a hidegháború óta nem látott méreteket öltő blokkosodás a közeljövőben hatással lehet ezen országok kereskedelmére is. A Washington és Peking közötti nagyhatalmi versengés fokozódó nyomást helyez a szabályalapú kereskedelmi rendszerekre, így a régió államai egyre inkább két tűz közé kerülnek. Az ASEAN jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a szervezet képes legyen megőrizni semlegességét és erősíteni a gazdasági, illetve politikai intézményeit.
Az ASEAN globális összekötőként lép fel