Így ütné meg a világgazdaságot, ha az észak-koreai vezérnél elszakadna a cérna

A két Korea viszonyában nem létezik olyan, hogy „feszültségmentes időszak”. Bár mostanában többnyire csomagokat szállító léggömbökkel hergelik egymást (az északiak ürülékkel, a déliek K-poppal büntetnek), a dolgok bármikor sokkal rosszabbra fordulhatnak. A világ vezető elemzői kevés esélyt adnak egy fegyveres konfliktusnak, ha azonban mégis kitörne, annak az emberi áldozatok milliós számán túl pusztító gazdasági következményei is lennének.  

Amikor az 1950-es években az északi és déli terület között kitört a háború, együttesen a globális GDP kevesebb mint 0,4 százalékát tették ki. Napjainkban egyedül Dél-Korea 1,5 százalékért felel, ami önmagában sem kis teljesítmény, ha azonban hozzávesszük, hogy az ország milyen szerepet tölt be a globális ellátási láncokban, elsősorban a félvezetőiparban, akkor ez még csak nem is tükrözi méltón a valóságot. 

A szöuli régió, amely a dél-koreai lakosság felének, nagyjából 26 millió embernek ad otthont, az ország chipgyártásának 81, a feldolgozóiparának 34 százalékát biztosítja. Amennyiben a dél-koreai export leállna, az brutális hatással lenne a világgazdaságra: az ország felel a globális elektronikai alkatrészek 4 százalékáért – és a chipgyártás 40 százalékáért. És éppen ez az a terület, amely Észak-Korea tüzérségének kényelmes hatósugarán belül van.  

A legrosszabb forgatókönyv 

A Bloomberg a napokban vázolt fel néhány lehetőséget a sok közül arra az esetre, ha háború törne ki a két ország között. Ezek közül a legsötétebb változat Kim Dzsongun totális tüzérségi támadásával kezdődik, amely a szöuli régió kulcsfontosságú katonai, politikai és gazdasági célpontjai ellen irányulna. Az attak első hullámában a precíziós és a nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéták játszanák a főszerepet – előbbiek 70, utóbbiak 250 kilométeren belül képesek pusztítani, vagyis Szöul, amely a határtól csupán 50 kilométerre fekszik, abszolút hatótávolságon belül van.  

A fegyverek között azonban ott van a legsúlyosabb is: becslések szerint Észak-Koreának jelenleg 80-90 nukleáris robbanófejjel ellátott rakétája van, ami elegendő ahhoz, hogy ne csak Dél-Korea, de az Egyesült Államok és Japán is kényelmetlenül érezze magát miattuk.  

A gyártási kapacitások megsemmisítése esetén azonnal megszakadna az ellátási lánc Kína felé is, ami az egész világkereskedelemre pusztító hatással járna.  

A chiphiány a kínai GDP 5 százalékos amortizációját idézné elő, az USA a bedőlő piacok eredményeképpen 2,3 százalékos gazdasági zsugorodást könyvelhetne el. A globális GDP 3,9 százalékkal esne vissza – a legnagyobb ütéseket Délkelet-Ázsia, Japán és Tajvan kapná. Ezek azok a területek, amelyek a leginkább ki vannak téve a chipiparnak.  

A rezsimösszeomlás forgatókönyve 

Egy másik szcenárió szerint Kim halálával (ez a lehetőség gyakorlatilag minden egyes forgatókönyvben törvényszerűen szerepel) a rezsim is összeomlana Észak-Koreában, és ez olyan robbanásközeli helyzetet okozna, amely szintén óriási káoszhoz vezetne. Ebben az esetben az Egyesült Államok megpróbálná kihasználni a helyzetet, és ellenőrzése alá vonni Kim fegyverarzenálját, különös tekintettel az atomtöltetekre. A geopolitikai puskaporos hordó azonnal szikrát kapna: Kína nagy valószínűséggel az észak-koreai csapatok segítségére sietne, miután nem engedné, hogy az amerikai hadsereg szó szerint a szomszédjába költözzön. (Ismerős lehet a konfliktus kiindulópontja Ukrajnából – annak következményeit élőben kísérhetjük figyelemmel.)  

Egy ilyen konfliktus nem feltételezi a dél-koreai ipari területek fizikai megsemmisülését, a termelési zavarok és a bezuhanó befektetési-üzleti hangulat azonban így is a dél-koreai GDP 2,5 százalékának elpárolgásával járna. Ebben az esetben Kína gazdasági növekedése 0,5, az Egyesült Államoké 0,4 százalékkal lassulna, a globális GDP pedig fél százalékkal esne vissza.  

A lufiknál kellene maradni 

A Kim-dinasztia több mint 75 éve van hatalmon Észak-Koreában. Az eszkaláció lehetőségét komolyan kell venni, de valószínűbb, hogy a jelenlegi, fenyegetődzésekkel és erődemonstrációkkal tarkított helyzet dominál a következő években is. Kim Dzsongun, aki az Egyesült Államokkal szemben előszeretettel beszél atomtöltetű rakéták indításáról, maga is tudja, hogy egyetlen rossz lépés a saját halálához és országának romba döntéséhez vezethet. Ezért számára is kiemelten fontos, hogy a dolgok elfajulása helyett a jelenlegi helyzetet betonozza be – igaz, némileg sötétíti a képet az Oroszországgal a közelmúltban megkötött védelmi egyezmény, Moszkva ugyanis jelentősen lendíthet az észak-koreai atomprogramon.  

A múlt ködébe vesznek azok az évek az ezredfordulón, amikor Oroszország és Kína még az Egyesült Államokkal és Japánnal karöltve tárgyalt Észak-Korea nukleáris törekvéseinek békés leállításáról. Moszkva most kifejezetten bátorítja Phenjant, Kínának pedig egyáltalán nem áll érdekében Kim útját keresztezni, miután az Egyesült Államok egyértelműen a hegemóniájának lehetséges megdöntőjeként és legfőbb geopolitikai veszélyforrásként tekint Pekingre. 

Sok minden múlik majd a Donald Trump lehetséges megválasztását követő időszak amerikai külpolitikáján. Trump volt az első elnök, aki 2019-ben betette a lábát Észak-Koreába (két évvel korábban még fizikai megsemmisítéssel fenyegetőzött), és úgy tűnt, sikerült valamilyen közös hangot találnia Kimmel. Ezt támasztja alá, hogy a legfrissebb hírek szerint Kim hajlandó lenne leülni tárgyalni Trumppal, és szankciók feloldásáról, illetve egyéb engedményekről beszélgetni vele a nukleáris program visszahúzásáért cserébe.  

Az ugyanakkor gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Államok kivonja a fegyverzetét és mintegy 30 ezer katonáját Dél-Koreából. Amennyiben így tenne, a magára hagyott ország azonnal maximális fordulatra kapcsolná saját nukleáris fegyverprogramját, az pedig valóban eszkalációhoz és annak fentebb vázolt fekete következményeihez vezethet. 

Ahogyan a Bloomberg fogalmazott: Dél-Korea nem más, mint a világ egyik legnagyobb geopolitikai törésvonalára épült chipgyár. Akkora, hogy a kiesését gyakorlatilag lehetetlen lenne pótolni. Ebben az esetben senki nem mondhatná, hogy „nem gond, vásárolunk máshonnan”. Egyszerűen nem létezik ilyen opció. Mindenkinek az áll tehát érdekében, ha az eszkaláció kimerül a most fennálló szituációban, és a két Korea megmarad a mocsokkal és K-poppal megpakolt léggömbök egymás légterébe eregetésénél.  

***  

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/KCNA

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.