Szimpla fegyverkunyerálásba csapott át az ukrajnai újjáépítési konferencia

Nem a legkedvezőbb előjelekkel kezdődött meg az ukrán újjáépítéssel kapcsolatos konferencia Berlinben június 11-én. Az ukrán áldozatiság mítosza kezd szertefoszlani, ahogyan egyre több nyugati donorország tesz fel kellemetlen kérdéseket a kijevi elnöki hivatalnak és személyesen Zelenszkijnek a sorozatos tisztogatások miatt, amelyeket a kormányban és környékén végez. A hivatalos ukrán álláspont szerint egyes esetekben korrupciós gyanú merült fel a kirúgott miniszterek és egyéb csúcsvezetők esetén, máskor egyszerűen csak „hatékonyabbá” akarják tenni az irányítást, ehhez pedig személycserékre van szükség. 

A nyugati (elsősorban az amerikai és a német) tisztviselők azonban nem nagyon hiszik el az indoklást. A gyanakvás akkor ütötte fel igazán a fejét, amikor Zelenszkij májusban kirúgta Olekszandr Kubrakovot, Ukrajna infrastruktúráért felelős miniszterét. Már akkor megjelentek azok a határozott vélemények, hogy a kiváló nyugati kapcsolatokkal (egyesek szerint túl jókkal, már-már Zelenszkij pozícióját veszélyeztetőkkel) rendelkező és sorra remek eredményeket produkáló tárcavezetőnek mindössze  

Kubrakov menesztése hírére több nyugati ország jelezte: nem ért egyet az indoklás nélküli, vagy érezhetően mondvacsinált ürüggyel végrehajtott tisztogatásokkal, főként azok esetében, akikkel a leggördülékenyebben és legátláthatóbban tudtak együtt dolgozni. Kijev érdemben nem reagált a felvetésekre, elemzők szerint azonban a politikai lefejezések a kiszámíthatatlan, emiatt gyenge kormányzás képét vetítik a nyugati donorok elé, amelyek elbizonytalanodhatnak a finanszírozási gyakorlatot illetően.  

A java azonban még csak ezután jött. Mindössze egy nappal a berlini újjáépítési konferencia előtt süllyesztőbe került Musztafa Najem, az ukrán helyreállításért és infrastruktúráért felelős ügynökség vezetője is. Lényeges különbség, hogy Kubrakovval ellentétben őt nem kirúgta Zelenszkij, hanem magától távozott, tiltakozásul a munkája ellehetetlenítése ellen. Ez volt az a pillanat, amikor az újjáépítési konferencia már a kezdete előtt látványos show-műsorrá degradálódott, miközben a háttérben feszült beszélgetések kezdődtek arról, hogy az ukrán vezetés valóban komolyan gondolja-e az újjáépítést, vagy épp ellenkezőleg, a pénzzel egészen más tervei vannak.

A bizalom ára 

Musztafa Najem nem mással vádolja a kijevi vezetést, mint hogy aláássa az orosz támadások kivédésére épített erődítményekért is felelős ügynökség erőfeszítéseit. Lemondólevelében konkrétan olyan „rendszerszintű akadályokra” hivatkozott, amelyek teljesen ellehetetlenítették a munkáját. Mint írta, tavaly november óta az általa irányított szervezet folyamatos támadásoknak van kitéve, a tevékenységét számtalan módon próbálták akadályozni, ez pedig szerinte „negatív hatást fejt ki az ország védelmi képességeire, a kritikus infrastruktúra védelmére és az áruexportra egyaránt”. 

Az utolsó csepp a pohárban Najem számára az volt, amikor megtudta, hogy Denisz Smihal miniszterelnök saját kezűleg húzta ki a nevét a berlini újjáépítési konferencia részvételi listájából, külön odaírva a „Nem javaslom!” mondatot. Ha valakinek, neki mindenképpen ott kellett volna lennie, a nyugati donorországok képviselői őt tekintették az egyik legfontosabb gyakorlati tárgyalópartnerüknek, így érthető volt a felzúdulás a szövetségesek részéről, amikor megtudták, hogy nemcsak ezen a konferencián, de a jövőben sem találkoznak már vele. Najem távozása  

különösebb indoklás nélkül rúgva ki azokat az embereket a környezetéből, akik előtte sok időt és energiát öltek abba, hogy elfogadtassák az ukrán, alapból a követelésekre épített tárgyalási technikát a Nyugattal. 

Beszédes, hogy Najemmel együtt két korrupcióellenes politikáért felelős tisztviselő is lemondott – márpedig amikor a vezető rendszerszintű akadályokról beszélt, mindenkinek a korrupció jutott először eszébe. A két párhuzamos lemondás ezt a gyanút táplálja, márpedig ha kiderül, hogy Harkivban valóban szó szerint kilopták a pénzt az oroszok elleni erődítményekből, és emiatt halt meg több ezer ukrán, azért fejeknek kellene hullani – megtörtént most is, de egyre inkább az a vélemény, hogy éppen nem a megfelelőké.  

Hamis dicshimnuszok 

Bár a történtek valamennyi ukrán és nyugati forrás szerint negatívan befolyásolják Ukrajna és konkrétan az ukrán elnök megítélését, a Berlinben lezajlott konferencián a protokollmosolyoké volt a fő szerep. Az ukrán vezetés nem nyilatkozik a kirúgásokkal kapcsolatban, az eseményen pedig mindenki igyekezett úgy tenni, mintha minden a tervek szerint alakulna. Ez komoly eredmény, miután sem rövid, sem hosszú távú tervek nem léteznek az ukrán újjáépítéssel kapcsolatban, az eddigi eredmények többnyire kétoldalú megállapodási projekteknek vagy kőkemény vállalkozói szerződéseknek köszönhetők, ám a produkció nagyjából ugyanazt jelentette, mint bármelyik Zelenszkij-fellépés szerte a világon: „Több fegyvert és több pénzt Ukrajnának!”. Talán a tanácstalanságnak volt köszönhető, hogy Olaf Scholz kancellár a csúcskonferencián nyitóbeszédében lelkesen azt vetette fel, hogy az ukrán újjáépítés ötletét majd bedobja a csütörtökön kezdődő G7-es találkozón, megfejelve olyan logikailag érthető, de nehezen értelmezhető mondatokkal, mint „a legjobb újjáépítés az, ami nem történik meg”.  

Így a legnagyobb tetszést az aratta, amikor a német kancellár emelte az európai háborús tétet, és bejelentette, hogy még egy Patriot-rendszert, rakétákat és tüzérségi lövedékeket szállít a közeljövőben Ukrajnának. Hogy valami köze mégis legyen a témához, megemlítette: a romba dőlt ország valamikori újjáépítési összege 500 milliárd dollárról indul. Ezzel semmi újat nem mondott, sőt: az összeget kissé talán alálőtte a jelenlegi, Világbanknál pesszimistább becsléseknél.  

A konferencián senki nem említette vagy hozta szóba az ukrán elnök tisztogatási hullámát. Helyette remek panelbeszélgetések folytak még több pénzről és még több fegyverről, vagy olyan szándéknyilatkozatok születtek, mint amit a német és az ukrán pénzügyminiszter írt alá: semmire nem kötelez, de homályosan belengeti, hogy valamikor majd Németország segít felpörgetni az ukrán magánvállalatok befektetési kedvét – az ahhoz szükséges összegekkel, viszonzásul a megtérüléshez szükséges ígéretekkel.  

Az egyetlen kézzelfogható előrelépés, amely valóban az újjáépítésről szólt, az volt, hogy Ukrajna uniós garanciát kapott a kölcsönfelvételeihez, amit az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank a megállapodásukkal szentesítettek – a több mint egymilliárd eurós hitel az ukrajnai kkv-szektort erősítheti majd, míg egy 100 millió eurós, uniós garanciával ellátott kölcsönt a megsemmisült városi infrastruktúrákra fordítják. 

Hogy az ilyen összegeket Ukrajna mennyire nem veszi komolyan, arról itt egy rövid emlékeztető: az ukrán igazságügy-miniszter szerint az orosz jegybanki zárolt vagyon nyereségéből származó 3 milliárd eurós EU-s átutalás nevetséges összeg. „Szinte semmi. Százmilliárdokra van szükségünk” – mondta.  

Zelenszkij felszólalásában szintén ellőtte az összes létező ukrán kommunikációs panelt, de hogy némi aktualitást adjon szavainak, reményét fejezte ki, hogy az újjáépítési konferenciának köszönhetően a donorországok és a külföldi vállalatok több milliárd eurót fognak önteni az ukrán energiaszektor kárainak enyhítésébe. És persze a fegyverszállításokba. Mint mondta: itt az ideje, hogy a szövetségesek minden fegyvert megadjanak, amit Ukrajna kér.  

Majd – otthagyva a fegyvereket és pénzt ígérő konferenciát – elsietett a Bundestagba, ahol újabb fegyvereket és még több pénzt kért. A konferencián már senki nem kereste sem Kubrakovot, sem Najemet, a sajtótájékoztatókon pedig senki nem kérdezte az elnököt a valódi újjáépítésért felelős emberek eltávolításáról, ahogyan a korrupcióról sem. A mainstream média annyira komolytalannak tartotta az eseményt, hogy alig számolt be róla. A hírek inkább arról szólnak, hogy a kijevi hatalompolitika egyre jobban aggasztja a külföldi partnereket, és erős kételyek merültek fel a kormány, illetve az elnök megbízhatóságával és munkájának átláthatóságával kapcsolatban. Bár a korrupció szót kínosan kerüli mindenki, Daria Kaleniuk, a kijevi Korrupcióellenes Akcióközpont ügyvezetője tömören összefoglalta, mi volt a berlini konferencia hátterének lényege: „Először kialakítottak egy bizalmi légkört az elszámoltathatóság terén az újjáépítési tervekkel kapcsolatban. Aztán fogták, és az egészet lehúzták a vécén”. 

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/DPA/Kay Nietfeld 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.