Veszélyesebbek az élénk színű műanyagok

Egyes tanulmányok szerint a piros, a kék és a zöld plasztik gyorsabban bomlik mikroműanyag-részecskékké. Ennek fényében a gyártókat arra ösztönzik, hogy tartózkodjanak az élénk színű műanyagtól. 

A Leicesteri Egyetem által vezetett projekt eredményei szerint a piros, a kék és a zöld műanyag nagyon törékennyé vált, míg a fekete, a fehér és az ezüst minták három év alatt szinte változatlanok maradtak. A mikroműanyagok, vagyis az apró plasztikrészecskék ma már szinte mindenütt jelen vannak, és már az emberi, sőt az állati szervezetben is fellelhetőek. 

Az Egyesült Királyság és a Fokvárosi Egyetem tudósai egymást kiegészítő tanulmányok segítségével mutatták ki, hogy 

A brit kutatók különböző színű kupakokat helyeztek el egy egyetemi épület tetején, amelyek három éven keresztül ki voltak téve a napsugárzásnak és az időjárás viszontagságainak. A dél-afrikaiak pedig a tengerparton talált műanyag tárgyakat használtak. 

„Meglepő, hogy a leicesteri háztetőn hagyott és az afrikai kontinens déli csücskében, egy szélfútta tengerparton gyűjtött minták hasonló eredményeket mutatnak” – mondta dr. Sarah Key, a projekt vezetője. Hozzátette, hogy a kísérletek azt mutatták, hogy három év alatt még egy viszonylag hűvös és felhős környezetben is hatalmas különbségek figyelhetők meg a mikroműanyagok kialakulásában. 

Sarah Gabbott professzor, szintén a Leicesteri Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője feltételezte, hogy a tengerparti homokban azért lát főként élénk színű műanyag darabokat, mivel azok egyértelműen jobban vonzzák a szemet. Azonban a kutatásuk rávilágított, hogy ennek van valóságalapja: valóban nagyobb az élénk színű apró plasztikdarabok előfordulási esélye. 

„Gyakran elgondolkodtam azon, hogy a tengerparti homokban található mikroműanyagok miért tűnnek gyakran a szivárvány minden színében pompázónak” – említette Gabbott. 

Adam Herriott, a Wrap hulladékellenes jótékonysági szervezet műanyagokkal foglalkozó vezető szakembere elmondta, azért használnak élénk színű plasztikokat a gyártók, hogy az minél inkább kitűnjön a boltok polcain. Azonban azt tanácsolja nekik, hogy lehetőleg kerüljék az ilyen pigmenteket annak érdekében, hogy az minél inkább újrahasznosítható legyen.  

Emellett a színes darabokat összekeverve zöldes-szürkés szín lesz az eredmény, ami a szemnek nem túl csábító. A szakember szerint ez még egy ok arra, hogy kerüljék a színeket. 

Kerüljük az élénk színű műanyagokat 

Az eredmények azt mutatják, hogy a fekete, a fehér és az ezüst színezékek megvédik a műanyagot a káros ultraibolya (UV)-sugárzástól, míg más pigmentek nem. Az UV-károsodás megváltoztatja a plasztik polimerszerkezetét, ami törékennyé teszi azt. 

Key így azt javasolja, hogy  

A fekete, a fehér és az ezüst színek választásakor pedig nemcsak a környezetet védjük, de a pénztárcánkat is. 

Úton a megoldás? 

A mikroműanyagok olyan apró műanyag részecskék, amelyek általában 5 milliméternél kisebbek. Ezek különböző forrásokból származhatnak, például nagyobb műanyag tárgyak lebomlásából, ipari folyamatokból, vagy mikrogyöngyök formájában, amelyek kozmetikumokban és tisztítószerekben találhatók. 

A mikroműanyagok szinte mindenhol fellelhetők a környezetben, beleértve a tengereket, a folyókat, a talajt és a levegőt is. Emellett bejuthatnak az élelmiszerláncba, ami azt jelenti, hogy az apró állatok, amelyek megeszik ezeket a részecskéket, végül nagyobb ragadozók és akár az emberek táplálékává is válhatnak. Egyes becslések szerint hetente egy hitelkártyányi műanyagot lélegzünk be és fogyasztunk el. Ezek pedig ezután a tüdőnkbe, a vérünkbe és az anyatejbe is bekerülhetnek. 

Sokakat aggaszt, és egyszerre inspirál ez a probléma. Két texasi tizenéves például feltalált egy olyan eszközt, amely segíthet a mikroműanyagok kezelésében. 

Tavaly ősszel, miközben ötleteket gyűjtöttek a Regeneron Nemzetközi Tudományos és Mérnöki Vásárra (ISEF) készülő projektjükhöz, Victoria Ou és Justin Huang meglátogatott egy víztisztító telepet. Azt akarták megtudni, hogy az ilyen típusú létesítményeknek vannak-e már olyan eszközeik, amelyekkel eltávolíthatják a mikroműanyagokat a szennyvízből. Mint kiderült, nincs nekik ilyen, ráadásul a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) nem szabályozza a mikroműanyagokat, ezért nem távolítják el őket a szennyvízből. Huang szerint ha az EPA már holnap elkezdené szabályozni ezeket a káros műanyag részecskéket, a meglévő eltávolítási módszerek nem túl hatékonyak. 

Az egyik megoldás a kémiai koagulánsok, például az alumínium-hidroxid használata, amelyek a vízhez adva a mikroműanyagokat nagyobb, könnyebben szűrhető darabkákká tömörítik. Ezek azonban szennyezhetik a környezetet, és a tisztított víz pH-értékét is megzavarhatják. Ráadásul drágák is. Vannak fizikai szűrők is, de ezek könnyen eltömődnek. A biológiai megoldások pedig – például a műanyag lebontására szolgáló enzimek – nem elég hatékonyak ahhoz, hogy ezt a problémát nagy léptékben kezeljék. 

Múlt héten mutatták be a munkájukat a Los Angelesben megrendezett Regeneron Nemzetközi Tudományos és Mérnöki Vásáron. A texasi duó első helyezést ért el a Google által szponzorált Föld- és környezettudományok kategóriában, és elnyerte a Gordon E. Moore Award for Positive Outcomes for Future Generations (Gordon E. Moore-díj a jövő generációi számára) 50 ezer dolláros (18 millió forintos) díját is. 

Bár az ultrahangos technika még nagyon korai stádiumban van, a fiatalok remélik, hogy egy nap hatékonyan kiszűrheti a műanyagot az ivó-, valamint az ipari és szennyvízből. 

Huang a Business Insidernek elmondta, hogy professzionálisabb felszereléssel, laboratóriumi környezetben tesztelve tovább javíthatnák az eszközüket, és később nagyüzemben szeretnék gyártani a terméküket. 

Kapcsolódó: 

 Címlapfotó: MTI/EPA/KEYSTONE/Anthony Anex

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.