Ki nyer ma? – dúl az argentin–spanyol adok-kapok

Kevésbé gyakoriak és nem mindig jelennek meg a lapokban, de bizony léteznek az állami vezetők közötti tárgyalásokon olyan viták, amelyek elvek, értékek vagy politikai pozíciók körül forognak. Általában ezek a véleménykülönbségek, ideológiai összecsapások a nyilvánosság kizárásával a háttérben maradnak.  

A belpolitikai kérdések mellett azonban a személyi jellegű nézeteltérések ritkaságszámba mennek, és ha ez felmerül, akkor az egyik vagy a másik fél ki tud térni a találkozó elől. Még az sem példa nélküli, hogy egy vezető ilyen személyes vádakat fogalmaz meg a másik országban tett látogatás alatt, ráadásul a politikai ellenzék rendezvényén. 

Vitatörténelem 

Javier Milei argentin elnök két hete azért látogatott Spanyolországba, hogy részt vegyen Pedro Sánchez szocialista kormányfő ellenzéke, a Vox párt politikai eseményén. Bár államfői látogatás volt, mégis nélkülözte az ibériai királyság hatóságaival való együttműködés hivatalos napirendjét.  

A történések tökéletesen példázzák ennek a problémának a legrosszabb oldalát. Sánchez és felesége közvetlen említése az argentin elnöknek a jobboldali Vox gyűlésén tartott beszédében átlépte a diplomáciai etikettben tolerálható határokat. Erre rövid úton megszületett a válasz: az argentin elnök nyilatkozatának nyilvánvaló következménye az, hogy María Jesús Alonso Jiménez spanyol Buenos Aires-i nagykövetet hazahívták konzultációra. Ez a diplomácia nyelvén nem arról tanúskodik, hogy a kapcsolatok hamarosan virágozni fognak. Milei elnök azonban távolról sem hátrált meg, hanem bocsánatkérést követel, újabb köveket rakva a katapultba. 

Már a kampányban elkezdődött a beszólogatás 

A balközép kormányfő, Pedro Sánchez és az argentin államfő, Javier Milei közötti feszültségek nem új keletűek, még az utóbbi elnökké választása előttről datálódnak. Akkoriban az argentin kampány kellős közepén a spanyol kormányfő a saját beiktatási ülésén Milei riválisa, a peronista Sergio Massa támogatására szólított fel.  

Néhány hónappal ezelőtt, a davosi gazdasági fórumon az argentin elnök arra figyelmeztetett, hogy „a Nyugat veszélyben van, mégpedig a szocializmusba vezető vízió miatt”. A spanyol miniszterelnök, Sánchez a beszédének nagy részét annak szentelte, hogy ízekre szedje Milei közvetlenül előtte elhangzott felszólalását. Ebben keményen bírálta „nem működő neoliberális politikáját”, azzal vádolva őt személyesen, hogy „veszélyt jelent a demokráciára”. Ezek a szavak nem tanúskodtak a megértés parányi szikrájáról sem, de van ez így, ha két politikus nem kedveli egymást. 

Emelte a tétet a spanyol közlekedési miniszter, Óscar Puente, aki nemrégiben azzal gyanúsította meg Javier Mileit, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt állt, mert összefüggéstelenül beszélt egy konferencián. Ezek komoly vádak, talán igazolni kellett volna azokat. 

Milei külföldi elnökként való jelenléte egy spanyol ellenzéki rendezvényen már önmagában olyan üzenet volt, amely minden szó nélkül vitát szíthat. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szocialisták vezetői nem spóroltak a sértésekkel, amikor az argentin elnököt „üdvözölték”: simán lefasisztázták az ultraliberális államfőt. De ez arrafelé bevett szokás, ha valaki más véleményt hangoztat. 

Az elnök a Vox párt kongresszusán is ugyanezt a vonalat vitte tovább. A párt elnökéért, Santiago Abascaláért – aki Sánchez megrögzött ellenfele – vállalta Milei a hosszú utat Spanyolországba. Az Europa Viva 24 rendezvényen Milei mellett olyan európai jobboldali személyiségek és vezetők is részt vettek, mint a francia Marine Le Pen, valamint videókapcsolaton keresztül Orbán Viktor és olasz kollégája, Giorgia Meloni. Így Milei megjegyzései inkább egy választási játszma elemeinek is felfoghatók, mint Sánchez személyes megsértésének, de ez nyilván utólagos okoskodás. 

Félmillió argentin 

Az ott mondott beszédében Sáncheznek a „legrosszabb fajtájú, elszegényítő szocializmusát” bírálta, eközben korrupcióval és befolyással való üzérkedéssel vádolta meg a kormányfő nejét, Begoña Gómezt. Egy gyakorlott politikus tudja, hogy a feleségeket ki kell hagyni az ilyen jellegű adok-kapokból, mert az rossz vért szül. Így lett ez most is. 

„Politikaként megmagyarázhatatlan ez a durvaság Argentína természetes szövetségesével szemben, ugyanis 500 ezer argentin él Spanyolországban. Ráadásul az ibériai ország Argentína egyik fő kereskedelmi partnere” – elemezte a Cenital Buenos Aires-i újság, amely megállapította: „De ez felfogható úgy is, hogy a Milei-márka nemzetközi építése szempontjából nagy győzelemnek számít, ugyanis az elnöknek sikerült meghódítani a teljes spanyol sajtó címlapját.”  

Az Iprofesional online napilap egyetértett ezzel az értékeléssel: „Az Argentínát sújtó gazdasági és politikai feszültségek ellenére Milei a nemzetközi sakktáblára és mindenekelőtt a saját kisugárzására szegezi a tekintetét. Az Egyesült Államokhoz és Izraelhez való rendíthetetlen igazodása mellett a liberális politikus arra törekszik, hogy a formálódó új, jobboldali politikai univerzum globális támpontjává váljon.” 

A tavalyi argentin választási kampányban számos külföldi kommentátor egyszerűen csak úgy mutatta be őt, mint valami különcöt, sőt nem egy esetben a politikai bohóc szerepét osztották rá. Meg kell mutatnia, hogy ez nem igaz. A kormány megérti az elnök törekvéseit. A kabinet vezetője, Nicolás Posse a szenátusnak tartott múlt heti beszámolója során kiemelte, hogy a Time magazin Mileit a „világ száz legbefolyásosabb embere” közé sorolta. 

A különc személyisége által keltett figyelem mellett az argentin elnök az általa képviselni kívánt „nemzetközi jobboldal” olyan személyiségeivel igyekszik jóban lenni, mint Donald Trump volt amerikai elnök, akinek győzelmet kívánt az idei választásokon, de ez nem zárja ki azt a törekvést sem, hogy megpróbál közelebb kerülni Joe Biden kormányához. 

Társasjáték 

Uruguayból az El Observador napilap megjegyezte, hogy Pedro Sáncheznek is van mit nyernie a Mileivel való konfliktusból. Míg az utóbbi megteremti a státuszát a jobboldal új nemzetközi sztárjaként, addig spanyol társa talált magának egy vudubábut, amelyet most teletűzdelhet gombostűkkel, ezzel is mozgósítva a híveit, akiket amúgy is nehéz lázba hozni az európai választásokkal.  

Még az is megeshet, hogy Sánchez választotta ki Mileit: újra és újra provokálja őt, tudván, hogy az argentin elnöknek, ahogy ott mondják, rövid a gyújtózsinórja, vagyis könnyen és bőbeszédűen válaszol erre. Sánchez számára mindig jó alkalom, hogy vitatkozzon Mileivel, mert ő egy globális figura (világszerte ismertebb, mint a spanyol), és mivel a jobboldali eszmékhez kötődik, tökéletes ellenfele. 

„Argentínában van egy nagyon népszerű kártyajáték, a truco. A játék során a résztvevők úgy tesznek, mintha vitatkoznának, és színpadiasan hazudnak a győzelem érdekében – emlékezett cikkében az El Observador. – Ez a Sànchez és Milei közötti csata inkább hasonlít egy trucojátékra, mint valódi problémára. De ismerve a két szereplőt, a helyzet akár el is fajulhat, és gyorsan elveszítheti kedélyes társasjáték jellegét. Vesztesként meg ott marad a spanyol és az argentin gazdaság, a kereskedelem és a két nép közötti jó kapcsolat.” Ráadásul most az egész argentin kormány azon dolgozhat, hogy elkerülje a Spanyolországgal való kapcsolatok formális megszakadását, tekintettel a spanyol befektetések fontosságára Argentínában. 

Uraim, hát nem szebb ennél a cicaharcnak induló, ám mára komoly ütésváltássá fajuló összecsapásnál bármely Messi–Rodri-találkozó egy focimeccsen?! 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA-EFE/Juan Ignacio Roncoroni

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.