sajtóhírek, blogbejegyzések, véleménycikkek, közösségimédia-posztok, valamint laza házmesterstílusú bemondások alapján gyártották.
Volt olyan, aki ellen a szankciók meghozatala előtt pár órával kezdték el kreálni a sajtóból összeollózott „bizonyítékokat”, de akadt olyan is, akinek az aktájában egy újságíró egyetlen tweetje szerepelt „vádiratként”. Az érintettek hiába tiltakoztak és próbáltak rámutatni arra, hogy az általuk összegründolt bizonyítékok egyrészt nyilvánosan elérhető információkból állnak (miféle hírszerzés?), másrészt zömében egyéni véleményeken alapulnak, amelyek súlyosan eltorzítják a valóságot.
A Financial Times említése szerint az Aven és Fridman elleni bizonyítékok között például négy bárhol elérhető újságcikk szerepelt, amelyek közül az egyik 2005-ben (!) jelent meg, és mindössze arról számol be, hogy Putyin elismerően beszélt cégükről, az Alfa Groupról. De az abszurd kategóriába tartozik az a szintén a bizonyítékok közé sorolt nyílt levél is, amelyet tizenkét orosz és amerikai újságíró, értelmiségi, aktivista és történész írt alá, és amelyben az ellen tiltakoznak, hogy a két oligarchát meghívták az Atlantic Council amerikai agytröszt által szervezett vacsorára.
A listáról most törölt két üzletember elégedettségének adott hangot, míg az őket képviselő jogi csapat a bírósági ítélet napján úgy nyilatkozott: „Szankcionálásuk kontraproduktív hiba volt. Reméljük, hogy a mai erős jelzés hallható lesz az EU-ban – és azon kívül is”.
Kapcsolódó: