„Nem a legnagyobb eredmény szerzi a legnagyobb örömöt” – megszólalt Milák volt edzője
Virth Balázs azt is elárulta, kivel szeretett a legjobban együtt dolgozni.
Még az olimpia előtt Macron úszik egyet a Szajnában – ez volt az elnök bátor ígérete, amihez csatlakozik Anne Hidalgo, Párizs polgármestere. Ám a folyó vize a francia fővárosnál jelenleg alkalmatlan az úszásra. A franciák nem kímélnek se pénzt, se energiát, hogy elfogadhatóvá tegyék a vízminőséget.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
A Szajna a világ legromantikusabb folyója. Ám ha egy vihar után rápillantunk a lábunk előtt hömpölygő gyanús lére, sokan azonnal kételkednek e fenti állításban. Nyárra ilyen nem fordulhat elő, elég tiszta lesz ahhoz, hogy úszni lehessen benne – ezt ígérik a 2024-es párizsi olimpia szervezői. A feladat azonban hatalmas és nehezebb, mint bárki gondolta volna – számolt be egy korábbi írásában a The New York Times napilap.
De nem volt ez mindig így: az 1900-ban Párizsban megrendezett első olimpiai játékok során hét úszóversenyt rendeztek a Szajnában. Még az után is, hogy 1923-ban, egy évvel az 1924-es olimpia előtt betiltották az úszást a folyóban, a helyiek a forró nyári napokon továbbra is a Pont d’Iéna mellett ugrottak a vízbe, az Eiffel-torony pedig a frissítő úszás hátteréül szolgált.
A Szajnát azonban egyre inkább elárasztotta a szennyvíz és az ipari hulladék. Az 1990-es években egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a világon a párizsi szakaszon az egyik legmagasabb a nehézfémek koncentrációja – idézett a The New York Times a folyóról szóló könyvből.
Jacques Chirac 1990-ben megígérte, hogy visszatérnek a fürdőzés napjai: „Három év múlva tanúk előtt fogok fürdeni a Szajnában, hogy megmutassam, tiszta folyóvá vált.” Ez sajnos nem történt meg.
Tavaly augusztusban sem ugrott senki a Szajnába, hogy részt vegyen a 2024-es párizsi olimpiai játékok főpróbájaként szolgáló versenyeken. Sem a nyílt vízi úszók, sem a triatlonosok. Ők lettek volna az elsők, akik hivatalosan is úszhatnak a folyóban azóta, hogy 2016-ban átfogó munkálatot indítottak a megtisztításáért.
Egyre inkább felmerül a gyanú, hogy Párizs nincs felkészülve az esemény megrendezésére, amely várhatóan több ezer nézőt és sportolót vonz majd”
– kommentálta a Bloomberg amerikai médiaorgánum a versenyek elmaradását.
A cél az, hogy a folyó ismét úszhatóvá váljon – számolt be róla a Le Monde francia napilap. Ám a tesztversenyeket megelőzően az elmúlt húsz évben soha nem látott eső csapott le Párizsra. A vízelvezető hálózatok azokban az augusztusi napokban túlterheltek voltak, és ilyenkor a túlfolyást a folyóba engedik. Ez pedig bemossa a szennyvíz egy részét a Szajnába. Az Escherichia coli – az ürülékszennyezést jelző mikroorganizmusok – koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket (1000 kolóniaképző egység 100 ml vízben), így a versenyeket nem lehetett megtartani.
Ezek a veszélyek és bizonytalanságok ismételten felhívják a figyelmet arra a hatalmas kockázatra és kihívásra, amelyet a 10 km-es úszóverseny, valamint a triatlon- és paratriatlon-versenyek főváros szívében történő megrendezése jelent.
Párizs egyik legszebb átkelője, a III. Sándor híd (le pont Alexandre-III) lábánál, a Grand Palais és az Eiffel-torony között a helyszín kétségtelenül grandiózus. A sportolók is élveznék ezt a környezetet. „Londonban és Spanyolországban vannak nagy triatlonversenyek, de a város szívében, ahol Párizs lebonyolítani tervezi az eseményt, ilyen még nem volt” – magyarázta Cédric Gosse, a triatlonszövetség elnöke. A víznek azonban továbbra is tisztának kell lennie, és nem szabad, hogy túl sok baktérium legyen benne, ami Párizsban a fő kockázatot jelenti.
2016 óta 1,6 milliárd euró értékű munkát végzett a francia kormány és az érdekeltek széles köre (városok, megyék, vízügyi ügynökség) a vízminőség javítása érdekében. De még van hátra teendő.
A nagy tárolómedencék, amelyek jelentős esőzések esetén pufferként fognak működni, csak néhány héttel a játékok előtt lesznek készen – ezt már a New York-i lap állapította meg. Más munkálatok az olimpiai láng kihunyása után is folytatódnak. Mindezek mögött az a remény áll, hogy a Szajna és a Marne ismét úszható lesz, ahogyan az előbbi egy évszázaddal, az utóbbi pedig ötven évvel ezelőtt.
Anne Hidalgo párizsi polgármester azt ígérte, hogy a játékok egyik öröksége lesz, hogy 2025 nyarára az említett két folyó mentén mintegy 20 természetes fürdőhelyet használhatnak a lakosok. A játékok egyszerűen csak doppingként hatnak a vízminőség javítására.
A 2024-es határidő nélkül az Európa által már régóta követelt munkálatokra még jó ideig várni kellett volna.
Az első projekt az Île-de-France-i szennyvízkezelő hatóság, a SIAAP által felügyelt két víztisztító telep korszerűsítése volt, mindkettő Párizstól északra, a Szajnán és a Marne-on található.
A fertőtlenítési eljárásokat megújították és megerősítették, ugyanakkor a rossz csatlakozásokra is vadásznak. Még mindig több ezer olyan hely van – 23 ezer helyszínt azonosítottak –, ahol a szennyvizet az esővízzel kötik össze, amely aztán közvetlenül a folyóba folyik.
Akár hiba, akár gondatlanság miatt, ezek a helyzetek magánszemélyeket, helyi hatóságokat és bérbeadókat egyaránt érintenek. „Amikor a nagy lakótelepeket sietve építették, a hálózatok nem feltétlenül voltak meg – magyarázta Pierre-Antoine Molina, a regionális prefektúra közpolitikai főtitkára. – Egyes helyeken minden második ház érintett.” E téren a hatóságoknak is fokozni kellene a tempót.
Az olimpiai játékok szempontjából azonban nem annyira a rossz csatlakozások jelentik a problémát, mint inkább az, hogy a heves esőzések után az esővíz és a szennyvíz a folyóba kerül –szögezte le a francia lap. Minden remény azoknak a medencéknek az építésén nyugszik, amelyek pufferként működnek majd, amíg a hálózat vízszintje csökken. A legmonumentálisabb az Austerlitz állomás mögötti medence: egy 50 méter átmérőjű és 30 méter mély henger – húsz olimpiai úszómedence térfogata –, amely képes elnyelni az évente átlagosan csak kétszer előforduló heves esőzések mennyiségét.
Egy másik, közel 30 ezer köbméteres tározót (tíz olimpiai méretű úszómedencét) a Rue Saint-Baudile-nál hoztak létre. A tervek szerint az idei nyárra elkészül egy csapadékvíz-kezelő telep. A Szajna mindkét partján, Párizstól felfelé egy 9 km hosszú csővezetéket fektetnek le, amely szintén képes lesz hatalmas mennyiségű víz befogadására. „Ha a vihar kivételes lesz, a medencék nem lesznek elegendők” – ismerte el Belaïde Bedreddine, Sein-Saint-Denis megye városi vezetője.
A jelenlegi erőfeszítések kezdik meghozni a gyümölcsüket. A Szajna vízszintjét 2010 óta mérik a fővárosban, de az összehangolt megfigyelést 2018-ban vezették be. Paul Kennouche, Párizs fő vízkörforgási és vízminőségi egységének vezetője folyamatosan figyelemmel kíséri a minták adatait. A 2021-es és 2022-es különösen esős évekre vonatkozó görbék azt mutatják, hogy „még mindig nagyon függünk az időjárástól” – magyarázta a mikrobiológus-doktor.
Ha a Szajna úszhatóvá tétele nem lenne elég bonyolult, akkor még egy másik paramétert is figyelembe kell venni. A verseny idejére a folyót több napra le kellene zárni, ahogyan azt egy tavon vagy tengerszakaszon szokás, ez azonban itt elképzelhetetlen, ugyanis
a forgalom leállítása jelentős gazdasági következményekkel járna. Naponta teherhajók haladnak át a fővároson, és a nyári szezonban teljes kapacitással járnak a turistákat a műemlékek közelébe szállító sétahajók.
A „fürdőterv” nagy része még nem valósult meg – mutatott rá Samuel Colin-Canivez, a párizsi csatornarendszer munkálatainak vezetője, miközben körbevezette a The New York Times tudósítóját a folyó alatti új alagútban. „Jelenleg évente úgy tucatszor történik meg, hogy tisztítatlan víz kerül a Szajnába, amikor a város keleti részén nagy esőzések vannak” – magyarázta a mérnök.
Ha egyszer elkészül, ez az óriási tartály a viharok idején felfogja majd a túlfolyást, majd eső után lassan a csatornába engedi. „Célunk az, hogy ezt a számot megfelezzük. Ez az esős napokra vonatkozó stratégia, amelynek célja, hogy a fekete víz ne kerüljön a Szajnába” – szögezte le. Az „aszályterv” egy másik projektsorozatot is mozgósít. Ezek a két feljebb lévő szennyvíztisztító telepen valósulnak meg. A nagyobb, a Seine-Valenton, Párizstól mintegy tíz kilométerre délnyugatra 2,5 millió ember szennyvizét kezeli.
Párizs belvárosában nem a házakat, hanem az uszályokat, lakóhajókat veszik célba az önkormányzati alkalmazottak. Mintegy 170 ilyen horgonyoz a Szajnán az olimpiai helyszíneknél feljebb. A közelmúltig szinte mindegyikük közvetlenül a folyóba engedte fekete- és szürkevizét.
A város 2018-ban kimondta, hogy ezeket a hajókat mind rá kell kötni a városi csatornára, a kikötői hatóság pedig elkezdte a csatlakozások és a szivattyúk telepítését azokban a kikötőkben, ahol még nem volt ilyen. Az uszályok lakói két évet kaptak arra, hogy elvégezzék a szükséges szereléseket.
Az önkormányzatok szerint eddig csak körülbelül a felük végezte el a munkát. Sok hajótulajdonos úgy érezte, hogy igazságtalanul veszik célba őket. Szárazföldi szomszédaikkal ellentétben nekik nem volt más választásuk, és az öreg hajók korszerűsítése akár 25 ezer euróba is kerülhet, ami az állami támogatás ötszöröse.
Nicolas Londinsky, Párizs város vízügyi és higiéniai osztályának vezetője elismerte, hogy az uszályok által okozott szennyezés viszonylag szerény, de ha megoldanák a problémát, akkor szerinte a közeli fürdőhely besorolását a nem megfelelőről a megfelelőre billenthetné. „Ha valóban javítani akarjuk a vízminőséget, akkor minden intézkedést meg kell tennünk” – hangsúlyozta.
Kritikái ellenére Hervé Lavollée lakóhajó-tulajdonos elismerte, hogy ő is támogatja a Szajnában való fürdőzés gondolatát. Minden este, miközben a bárkáján fogat mos, nézi, ahogy a folyó csillog a város fényeiben. A szépsége valóságos csoda. „Ha lehetőségünk van arra, hogy megmutassuk a Szajnát a világnak – összegezte véleményét –, akkor ez egy kiváló ötlet.”
A szabadtéri versenyek természetüknél fogva függnek az időjárástól – mondják a nemzeti szövetségek, ám a versenyzők egészségét nem lehet kockára tenni. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy „két rendkívüli napot” jelöljenek ki, ezzel növelve a menetrend rugalmasságát.
„A nyílt vízi úszás esetében nincs B terv” – jelentette ki Pierre Rabadan, Párizs sportért és a játékokért felelős alpolgármestere. A szervezőbizottság által megadott számadatok ugyanis azt tükrözik, hogy
minden egyes új helyszín megnyitása tízmillió eurós többletköltségvetést jelentene”.
„Az eseményeket a Szajnán tervezik megrendezni” – válaszolt diplomatikusan Pierre-Antoine Molina. Ami a triatlont illeti, lehet, hogy van megoldás. „A versenyből duatlon lenne – magyarázta Cédric Gosse, a francia szövetség elnöke. – Más szóval futás, kerékpár és futás. Ez egy utolsó lehetőség, de a Szajnában való úszás nélkül.”
Egy mérnöki álom, amely több tízezer méter új csövet, hatalmas elvezetőt, víztározót és szivattyút igényel, amelyek célja, hogy megakadályozzák a káros baktériumok bejutását a Szajnába. Ha minden jól megy, a terv kellőképpen megtisztítja a folyót ahhoz, hogy az olimpiai sportolók és a térség lakói fürödhessenek benne. „Van-e erre százszázalékos garanciánk? – tette fel a kérdést magának Pierre Rabadan. – Természetesen nincs.”
A Szajnában úszni egy évszázada óta tilos, de Anne Hidalgo polgármester, a zöldkezdeményezések harcos támogatója megígérte, hogy még az olimpia előtt ő maga is megmártózik a folyó vizében. Erre azonban még nem került sor. A párizsi hatóságok kitartanak amellett, hogy a víz minősége fokozatosan javul, de a 2023 júniusa és szeptembere között vett minták egyike sem felelt meg az európai szabványoknak.
A nyílt vízi úszásban olimpiai aranyérmes és a nyári, párizsi játékokon címvédőként induló brazil Ana Marcela Cunha aggodalmának adott hangot a Szajna vízminősége miatt – írta az MTI.
Kritikus nyilatkozata azt követően jelent meg, hogy a folyóban többször is a kórokozó baktériumok megnövekedett koncentrációját észlelték. A szervezők ragaszkodnak ahhoz, hogy az olimpiai viadalokat a folyóban tartsák meg. Szükség van tartalék tervre, mert a Szajna nem úszásra való – nyilatkozta Cunha, aki a tokiói olimpián győzött 10 kilométeren, és többszörös világbajnok.
A brazilok klasszis sportolója hozzátette, nem akarja lekicsinyelni a francia főváros fő folyójának történelmi súlyát. Tisztában azzal is, hogy miért ragaszkodnak a házigazdák a históriai helyekhez közeli versenyhelyszínekhez. „Azt is megértem, hogy milyen fontos a III. Sándor híd és az Eiffel-torony. Mégis úgy gondolom, hogy a sportolók egészségének kell az első helyen állnia” – mondta a 31 esztendős versenyző.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Bizományosi: Jászai Csaba
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.