Dr. Birkner Zoltán, a Pannon Egyetem Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a zöldenergia tekintetében elmondhatjuk, hogy új iparág születik. Hozzátette, hogy Magyarországon ezen a területen azért különösen nehéz a helyzet, mert nem rendelkezünk elegendő saját energiával és nyersanyaggal, így hazánknak fontos, hogy hozzáférjen az ellátási láncokhoz és magyar innovációkkal tudjunk piaci részesedésre szert tenni.
Dr. György László kormánybiztos szerint a zöldenergetikai átálláshoz négy dologra van szükség: az energia termelésére, a tárolására, a fogyasztására és az újrahasznosítására.
Magyarország már elérte a 2030-ra kitűzött napelemkapacitási célt, így az évtized végére a Nemzeti Energia- és Klímaterv felülvizsgált változata már 12 ezer megawatt naperőművi kapacitással számol, ami várhatóan villamosenergia-exportra is elegendő lehet.
Az energiatárolást tekintve 2030-ra a negyedik legnagyobb gyártókapacitással fogunk rendelkezni a világon. Miközben Európa a szabályozásra fektette a hangsúlyt, addig Kína hatalmas anyagi forrásokat invesztált a zöldenergia-ágazatba. Ennek eredménye, hogy az ázsiai ország az iparágban a világ előtt jár, nem véletlen, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szerint is Európa 97 százalékban függ Kínától a zöldátálláshoz szükséges kritikus nyersanyagok tekintetében. Hozzátette, hogy Kína és Németország mellett csak Magyarországon van jelen mind a három német prémium-autómárka, és hazánkban fog beruházni a legnagyobb kínai elektromosgépkocsi-gyártó, a BYD, így hazánk a legnagyobb elektromosautó-gyártási kapacitással rendelkező országok közé kerül.
Dr. Raisz Anikó, az Energiaügyi Minisztérium környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkára szerint hazánk számára kulcskérdés a zöldátállás, hogy a gyermekeinkre, az unokáikra egy élhető, zöld Magyarországot hagyjunk, ami gazdasági szempontból is létkérdés. Ezért kulcsfontosságúak azok a megoldások, amelyek a fenntarthatóság irányába lökik a gazdaságot.
Kőrősi Csaba, az ENSZ Közgyűlésének 77. elnöke, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója szerint nem az a kérdés, hogy mit mondunk, mivel a konszenzus szóban már megvan. A nagy probléma, hogy nagyon különböző szintről és filozófiával indultak az egyes országok abban a tekintetben, hogy mit tudnak reálisan megvalósítani. Mindeközben a geopolitikai felfogások ütköznek a klímaszempontokkal, és ha ebben nem történik változás, akkor nem egy zéró, hanem egy negatív végösszegű játszmáról beszélhetünk.