Az idén minden eddiginél több Hold-expedíció veszi kezdetét. A nemzeti űrügynökségek mellett magáncégek is eljuttatják eszközeiket a Föld útitársára, ennek célja pedig nem a tudományos érdeklődés, hanem az üzleti haszonszerzés. Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az évtizedekkel ezelőtt elfogadott nemzetközi szabályozás igen hiányos...
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
2024 a Hold éve lesz – ez volt olvasható a New Scientist nevű, mértékadó tudományos folyóirat közelmúltbeli címlapján. „De járjunk el óvatosan” – fűzte hozzá azon nyomban a londoni székhelyű tudományos magazin. A Vulcan rakéta – amely az amerikai Boeing és a Lockheed repülőgyárak rakétaprogramjainak összeolvadása révén, több mint egyévtizedes együttműködéssel jött létre – január 8-i indítása a kezdetét jelentette annak a küldetéshullámnak, amely a legnagyobb lehet, amelyet természetes útitársunk valaha is látott.
A következő két évben ismét emberek járhatnak a Hold felszínén, és újra szoríthatunk a küldetések sikeréért. 2019-ben Kína, 2023 augusztusában India, az év elején Japán küldött eszközt a Holdra. Majd az Egyesült Államok visszatért az égitestre, ötvennégy évvel azután, hogy az Apollo 17 expedíciójaként legutóbb ember járt a Holdon. Ez utóbbi teljesítményt még figyelemre méltóbbá teszi az a tény, hogy ez volt a legelső holdraszállás, amelyben egy magáncég is részt vett a NASA partnereként.
Nem meglepő, hogy idén több, a Föld kísérő égitestjének szentelt könyv is megjelent. A januárban megjelent Our Moon (A mi Holdunk) című könyvében Rebecca Boyle tudományos újságíró nyomon követi a Hold, a Föld és az emberiség közötti szoros kapcsolatot – számolt be róla az amerikai The Christian Science Monitor.
Anthony Clifford Grayling brit filozófus március elején megjelent könyvének címében azt a kérdést teszi fel, hogy Kié a Hold? Az 1960-as években a presztízs állt a küldetések középpontjában – jegyezte meg a The Sydney Morning Herald. Meg az űrverseny, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió méregette a gazdasági és tudományos hatalmát. Most viszont, a 2020-as években a szerző szerint egyértelműen a pénzkeresés a cél.
Grayling megjegyezte, hogy
a platináért, a titánért, a lítiumért – amelyek különösen az elektromos autók energiatárolóihoz szükséges ritkafémek –, sőt a holdi jégért már most is folyik a verseny.
Egyesek azt remélik, hogy ezekből az erőforrásokból üzemanyagot lehet készíteni a Marsra és az azon túlra való utazáshoz.
„Nagy a lelkesedés és az érdeklődés a Holdon való pénzkeresés vagy egy új holdi gazdaság létrehozása iránt” – erősítette meg Rebecca Boyle a Christian Science Monitorban. Ugyanakkor sajnálkozott is: „Az a benyomásom, hogy kevés vita folyik arról, hogy hogyan és ki által kellene ezeket a projekteket megvalósítani, és kinek kellene beleszólnia.”
„Grayling ebben a kérdésben nem derűlátó” – állapította meg a Sydney Morning Herald. A filozófus attól tart, hogy súrlódások alakulhatnak ki az állami szervek és a holdi erőforrások kiaknázásába tömegesen beruházó magáncégek között. Különösen attól fél, hogy a Holdon kialakuló konfliktus átterjedhet a Földre.
„Bár bizonyára nem ő az első, aki a holdi földekért folytatott kaotikus kapkodás veszélyére figyelmeztet, arra is emlékeztet, hogy a Hold kolonizációjának és kereskedelmi célú bányászatának jogi keretei nem túl korlátozóak” – írta az ausztrál napilap. „Mostantól kezdve úgy kell látnunk a projektet, hogy az mindenki számára elérhető, haszna pedig mindenkit érintő tervezet” – jelentette ki Rebecca Boyle, aki határozottan képviseli azt a felfogást, hogy: a Hold mindenkié, tehát senkié sem.
Ez a kérdés már évekkel ezelőtt eldőlni látszott. Azóta, hogy egy, az ENSZ égisze alatt létrejött nemzetközi szerződés 1967-ben a II. cikkelyében kimondta, hogy „a világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, nem lehet nemzeti tulajdonba venni sem a szuverenitás kihirdetésével, sem használat vagy megszállás útján, sem más módon”.
A világűr meghódítása azonban 1967 óta jelentősen meglódult. A szabályozások pedig virágoztak, egyre több két- vagy többoldalú megállapodás született a kormányok és a különböző űrügynökségek között.
A világűrre vonatkozó jogi szabályok túlságosan összetettek, és nincs igazi átfogó keret.
Még a szakembereknek is nehéz eligazodniuk a szinte áttekinthetetlen dzsungelben. A helyzet tarthatatlanná vált, mivel az első magán-űrhajózási társaságok, mint például a Space X, egyre jobban fejlődnek, sőt egyre inkább átveszik a nemzeti űrügynökségek szerepét. Mi lesz, ha valamelyikük a Holdra teszi a lábát, hogy kiaknázza azt?
A holdi földek tulajdonjogára vonatkozó igények pedig egyre szaporodnak, ezért a Nemzetközi Űrjogi Intézet (IISL) megismételte, hogy az egyes államok felelőssége, hogy ne legalizálják ezen tulajdonjogi igényeket. A probléma az, hogy nem mindenki ratifikálta, sőt még csak nem is írta alá az 1967-es űrszerződést –. a ratifikáció ugyanis törvényerőre emeli a szándékot. 2017. január 1-jén 105 ország ratifikálta a megállapodást, köztük Kína, Franciaország, Oroszország és az Egyesült Államok, 24 másik ország pedig csak kézjegyével látta el.
Egy másik, 1979-ben létrejött nemzetközi szerződés a Hold és más égitestek lehetséges hasznosítására vonatkozik. A kiaknázás szabályozott, de teljesen engedélyezett. Csak tizenegy ország írta alá ezen egyezményt, köztük Franciaország és India, de egyetlen olyan jelentős szereplő sem, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy Japán. Így hát mindenki viheti haza, amit a Holdon talál.
Számos űrügynökségnek vannak „bányászati projektjei”: a hélium-3, amely szuperüzemanyaggá válhat, a holdvíz, a magnézium, a kobalt vagy az urán a Marsról és az, arany az aszteroidákról, ezek mind szerepelnek a különböző nemzetek vágyálmaiban.
A NASA, amikor bejelentette, hogy 2020-ra visszatér a Holdra, és 2024-ben állandó holdbázist hoz létre, mindenekelőtt a projekt tudományos érdekességét hangsúlyozta.
Ebből a kijelölt határidőre már nem lesz semmi, de az az elképzelés még valóra válhat, hogy a Hold más bolygókra irányuló emberi expedíciók indítóállomása lehet.
A Holdon és a Föld körüli pályán is terveznek szállodát nyitni. Milyen törvények lennének érvényben a hotelben? Egyelőre nagyrészt a tengerjoghoz hasonló szabályok uralkodnának. A földi hajókhoz hasonlóan az űreszközök is felségjelzést viselnek, ezért annak az országnak a joga vonatkozik rá, ahol az űrhajót bejegyezték.
De menjünk vissza a Holdra! A világon számos furcsa ember van, aki azt állítja, hogy a tulajdonában van az égitest. Talán a legismertebb közülük Dennis M. Hope (a Galaktikus Kormány önjelölt elnöke), egy amerikai, aki 1980-ban a Hold és a Naprendszer összes bolygójának tulajdonjogáról szóló okiratokat nyújtott be San Francisco városának földhivatalába, másolatokat küldött az ENSZ-nek, az amerikai és az orosz kormánynak.
Cégén, a Lunar Embassyn keresztül telkeket adott el az égitesten. A Nyugalom tengere közelében egy négyezer négyzetméteres telket alig több mint húsz dollárért lehetett megvásárolni. „Tulajdoni lapot” is kapott a vevő, amelyhez mellékelték a szóban forgó „telek” fotóját és földrajzi elhelyezkedésének jellemzőit. Ez elég ahhoz, hogy a boldog vásárló egy gyönyörű képet készítsen róla, amelyet ezért a szerény összegért a szobája falára akaszthat a tulajdonjogot igazoló dokumentum mellé.
A nagyobb baj az, ha államok vagy magáncégek is eszüket vesztik. Különösen, ha a Hold kiaknázása közben valami olyanra lelnek, amely a nemzetek rangsorában behozhatatlan előnyt biztosíthat számukra, például rábukkannak az energia Szent Gráljára. Akkor kezdődne meg az arany nélküli aranylázat is kenterbe verő, gyilkos versenyfutás a holdbéli vagyonért.
Hogy időben milyen közel van a Hold kiaknázása, arra itt egy hír a napokból: az Interlune nevű startup lehet a világon az első olyan vállalat, amelyik a Hold erőforrásait bányászná ki, hogy aztán azokat a Földön hasznosíthassák. Ha nem is titokban, de azért nem a média dobszójával kísérve, már évek óta készülnek erre a nagy dobásra.
Az amerikai cég első körben a hélium-3-ra fókuszálna, ami a hélium egyik olyan izotópja, amit a Nap a benne zajló fúziós folyamatok során termel, és amiből bőséges mennyiséget találni a Holdon – tudatta a minap az amerikai űrtechnológia szaklap, az Ars Technica.
A Földre a napszél nem tudja elhozni az anyagot, mert a magnetoszféra blokkolja. A hélium hármas tömegszámú izotópját ugyanakkor akár olyan, örök energiát ígérő fűtőanyagként is lehetne hasznosítani, ami nukleáris, mégsem radioaktív. Emellett a kvantumszámításban és az orvosi képalkotó diagnosztikában is nagy hasznát lehetne venni.
Rob Meyerson, az Interlune egyik alapítója és a Blue Origin korábbi elnöke elmondta, hogy reményei szerint a jövőben a NASA egyik küldetése részeként eljuttathatja a bányászeszközét a Holdra. A tervek szerint 2028-ra egy kísérleti üzemet is ki lehetne alakítani az égitesten, ami 2030-ra kezdhetné meg a működését.
A cég kulcstechnológiája a gáz kivonása a Holdkőzeteiből, ami nem ígérkezik könnyűnek a vállalatnak valószínűleg több tucat vagy több száz tonna regolitot kell feldolgoznia egyetlen gramm hélium-3 előállításához. Ezt felismerve fejlesztette ki a cég azt, amit Meyerson energiahatékony processzorként jellemzett – jelentette az Ars Technica. A Interlune azon dolgozik, hogy 2026-ban egy próbaküldetést indíthasson, amely mintát vesz a regolitból, megméri a hélium-3 mennyiségét, majd megpróbálja kivonni annak egy részét.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/EFE/Alberto Valdes
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon
Szijjártó Péter megerősítette, hogy a kormányzat célja az űrkutatásban Magyarország által megszerzett regionális vezető pozíció megtartása.
Hiába próbálnak meg minden trükköt az EU-ban az ukrán csatlakozáshoz, végül Magyarországnak is hozzá kell majd járulni.
Jön a teljes napfogyatkozás.
Gyorsított tervet dolgoznak ki egy kis atomreaktor építésére a Holdon, hogy biztosítsák űrdominanciáját Kína és Oroszország felett.
A frakcióvezető szerint Magyart csak a saját karrierje érdekli.
A Telex nem értette ebben az iróniát és az alázást, nyilván azt érezték egy pillanatra, hogy most fontosak. Pedig csak hülyék.
Az MCC biztosítja azt a szólásszabadságot az oktatóinak, ami neves nyugati egyetemeken mára már elképzelhetetlen.
Hosszadalmas jogi procedúra vár a visszafordított ferencvárosi szurkolókra, eközben Dull Szabolcs erős kritikát fogalmazott meg Magyar Péterrel szemben.
