Kezdetét veszi a Hold kiaknázása, miközben azt sem tudjuk valójában, hogy kié

2024 a Hold éve lesz – ez volt olvasható a New Scientist nevű, mértékadó tudományos folyóirat közelmúltbeli címlapján. „De járjunk el óvatosan” – fűzte hozzá azon nyomban a londoni székhelyű tudományos magazin. A Vulcan rakéta – amely az amerikai Boeing és a Lockheed repülőgyárak rakétaprogramjainak összeolvadása révén, több mint egyévtizedes együttműködéssel jött létre – január 8-i indítása a kezdetét jelentette annak a küldetéshullámnak, amely a legnagyobb lehet, amelyet természetes útitársunk valaha is látott.  

Két éven belül újra ember léphet a Holdra 

A következő két évben ismét emberek járhatnak a Hold felszínén, és újra szoríthatunk a küldetések sikeréért. 2019-ben Kína, 2023 augusztusában India, az év elején Japán küldött eszközt a Holdra. Majd az Egyesült Államok visszatért az égitestre, ötvennégy évvel azután, hogy az Apollo 17 expedíciójaként legutóbb ember járt a Holdon. Ez utóbbi teljesítményt még figyelemre méltóbbá teszi az a tény, hogy ez volt a legelső holdraszállás, amelyben egy magáncég is részt vett a NASA partnereként.   

Nem meglepő, hogy idén több, a Föld kísérő égitestjének szentelt könyv is megjelent. A januárban megjelent Our Moon (A mi Holdunk) című könyvében Rebecca Boyle tudományos újságíró nyomon követi a Hold, a Föld és az emberiség közötti szoros kapcsolatot – számolt be róla az amerikai The Christian Science Monitor. 

Anthony Clifford Grayling brit filozófus március elején megjelent könyvének címében azt a kérdést teszi fel, hogy Kié a Hold? Az 1960-as években a presztízs állt a küldetések középpontjában – jegyezte meg a The Sydney Morning Herald. Meg az űrverseny, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió méregette a gazdasági és tudományos hatalmát. Most viszont, a 2020-as években a szerző szerint egyértelműen a pénzkeresés a cél. 

Kincsekért indulhat meg a roham 

Grayling megjegyezte, hogy 

Egyesek azt remélik, hogy ezekből az erőforrásokból üzemanyagot lehet készíteni a Marsra és az azon túlra való utazáshoz.  

„Nagy a lelkesedés és az érdeklődés a Holdon való pénzkeresés vagy egy új holdi gazdaság létrehozása iránt” – erősítette meg Rebecca Boyle a Christian Science Monitorban. Ugyanakkor sajnálkozott is: „Az a benyomásom, hogy kevés vita folyik arról, hogy hogyan és ki által kellene ezeket a projekteket megvalósítani, és kinek kellene beleszólnia.”  

Súrlódások következhet 

„Grayling ebben a kérdésben nem derűlátó” – állapította meg a Sydney Morning Herald. A filozófus attól tart, hogy súrlódások alakulhatnak ki az állami szervek és a holdi erőforrások kiaknázásába tömegesen beruházó magáncégek között. Különösen attól fél, hogy a Holdon kialakuló konfliktus átterjedhet a Földre.  

„Bár bizonyára nem ő az első, aki a holdi földekért folytatott kaotikus kapkodás veszélyére figyelmeztet, arra is emlékeztet, hogy a Hold kolonizációjának és kereskedelmi célú bányászatának jogi keretei nem túl korlátozóak” – írta az ausztrál napilap. „Mostantól kezdve úgy kell látnunk a projektet, hogy az mindenki számára elérhető, haszna pedig mindenkit érintő tervezet” – jelentette ki Rebecca Boyle, aki határozottan képviseli azt a felfogást, hogy: a Hold mindenkié, tehát senkié sem. 

Félévszázados nemzetközi szerződések 

Ez a kérdés már évekkel ezelőtt eldőlni látszott. Azóta, hogy egy, az ENSZ égisze alatt létrejött nemzetközi szerződés 1967-ben a II. cikkelyében kimondta, hogy „a világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, nem lehet nemzeti tulajdonba venni sem a szuverenitás kihirdetésével, sem használat vagy megszállás útján, sem más módon”.  

A világűr meghódítása azonban 1967 óta jelentősen meglódult. A szabályozások pedig virágoztak, egyre több két- vagy többoldalú megállapodás született a kormányok és a különböző  űrügynökségek között.

Még a szakembereknek is nehéz eligazodniuk a szinte áttekinthetetlen dzsungelben. A helyzet tarthatatlanná vált, mivel az első magán-űrhajózási társaságok, mint például a Space X, egyre jobban fejlődnek, sőt egyre inkább átveszik a nemzeti űrügynökségek szerepét. Mi lesz, ha valamelyikük a Holdra teszi a lábát, hogy kiaknázza azt? 

A Holdon szabadon lehet bányászni 

A holdi földek tulajdonjogára vonatkozó igények pedig egyre szaporodnak, ezért a Nemzetközi Űrjogi Intézet (IISL) megismételte, hogy az egyes államok felelőssége, hogy ne legalizálják ezen tulajdonjogi igényeket. A probléma az, hogy nem mindenki ratifikálta, sőt még csak nem is írta alá az 1967-es űrszerződést –. a ratifikáció ugyanis törvényerőre emeli a szándékot. 2017. január 1-jén 105 ország ratifikálta a megállapodást, köztük Kína, Franciaország, Oroszország és az Egyesült Államok, 24 másik ország pedig csak kézjegyével látta el. 

Egy másik, 1979-ben létrejött nemzetközi szerződés a Hold és más égitestek lehetséges hasznosítására vonatkozik. A kiaknázás szabályozott, de teljesen engedélyezett. Csak tizenegy ország írta alá ezen egyezményt, köztük Franciaország és India, de egyetlen olyan jelentős szereplő sem, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy Japán. Így hát mindenki viheti haza, amit a Holdon talál. 

Szuperüzemenyag 

Számos űrügynökségnek vannak „bányászati projektjei”: a hélium-3, amely szuperüzemanyaggá válhat, a holdvíz, a magnézium, a kobalt vagy az urán a Marsról és az, arany az aszteroidákról, ezek mind szerepelnek a különböző nemzetek vágyálmaiban. 

A NASA, amikor bejelentette, hogy 2020-ra visszatér a Holdra, és 2024-ben állandó holdbázist hoz létre, mindenekelőtt a projekt tudományos érdekességét hangsúlyozta. 

Ötcsillagos Hold-hotelek 

A Holdon és a Föld körüli pályán is terveznek szállodát nyitni. Milyen törvények lennének érvényben a hotelben? Egyelőre nagyrészt a tengerjoghoz hasonló szabályok uralkodnának. A földi hajókhoz hasonlóan az űreszközök is felségjelzést viselnek, ezért annak az országnak a joga vonatkozik rá, ahol az űrhajót bejegyezték. 

De menjünk vissza a Holdra! A világon számos furcsa ember van, aki azt állítja, hogy a tulajdonában van az égitest. Talán a legismertebb közülük Dennis M. Hope (a Galaktikus Kormány önjelölt elnöke), egy amerikai, aki 1980-ban a Hold és a Naprendszer összes bolygójának tulajdonjogáról szóló okiratokat nyújtott be San Francisco városának földhivatalába, másolatokat küldött az ENSZ-nek, az amerikai és az orosz kormánynak.  

Cégén, a Lunar Embassyn keresztül telkeket adott el az égitesten. A Nyugalom tengere közelében egy négyezer négyzetméteres telket alig több mint húsz dollárért lehetett megvásárolni. „Tulajdoni lapot” is kapott a vevő, amelyhez mellékelték a szóban forgó „telek” fotóját és földrajzi elhelyezkedésének jellemzőit. Ez elég ahhoz, hogy a boldog vásárló egy gyönyörű képet készítsen róla, amelyet ezért a szerény összegért a szobája falára akaszthat a tulajdonjogot igazoló dokumentum mellé.  

A nagyobb baj az, ha államok vagy magáncégek is eszüket vesztik. Különösen, ha a Hold kiaknázása közben valami olyanra lelnek, amely a nemzetek rangsorában behozhatatlan előnyt biztosíthat számukra, például rábukkannak az energia Szent Gráljára. Akkor kezdődne meg az arany nélküli aranylázat is kenterbe verő, gyilkos versenyfutás a holdbéli vagyonért. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/EFE/Alberto Valdes

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon