A helyzet ahhoz hasonló, ami az autófronton zajlott a pandémia alatt, amikor 2020 tavaszát követően az új gépkocsik nem, vagy csak akadozva érkeztek. Ez akkor lényegében rákényszerítette az embereket arra, hogy megtartsák a használt kocsikat. A 2022 ősze óta dráguló hitel teljesen analóg módon gátolja meg a vásárlókat abban, hogy lecseréljék a lakásukat. Éppen ezért maradnak el a minőségi cserék. A legtöbben nem fogják értékesíteni a meglévő otthonukat. A sok ingatlant tartalmazó új építésű projekteket csőben tartó fejlesztőknek nem marad más választásuk, mint befejezni a már megkezdett ütemeket, a következőket pedig egy időre leállítani. A legrosszabb, ami történhet, hogy ezek a fejlesztők kénytelenek megtartani és bérbe adni a megmaradt lakásokat – persze csak addig, amíg újra beindul piac pár év múlva, ők pedig 10-15 százalékkal drágábban találnak majd rájuk vevőt. Ez egyértelműen az árak mérséklődése ellen hat egy olyan piacon, amelyen 2009 és 2023 között 15 százalékos volt éves átlagban az áremelkedés.
Fenntartható ez az árnövekedési ütem?
Aligha, hiszen ez igen magas, de a következő 10-15 évben akkor is nagyon magas lesz a hozam, ha a korábbi érték felével számolunk. Ehhez persze érdemes hozzáadni a megvett lakás hozamtermelő képességét az esetleges kiadásból, ami a hagyományos bérbeadás esetén 4-5 százalék évente, az airbnb-s megoldásnál pedig 8-10 százalék körül alakul. Azaz egy új építésű belvárosi ingatlannal jelenleg akár a 15-20 százalékos éves átlagos hozamot is meg lehet közelíteni, ha 10-15 esztendős távlatban gondolkodunk.